A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-23 / 39. szám
Tizenkét hosszabb-rövidebb elbeszélést tartalmaz az Európa Könyvkiadó gondozásában idén megjelent Platonov-kötet. Sok olvasó bizonyára velem együtt hiánynak érzi majd, hogy a tíz fordító egyike sem írt utószót a válogatáshoz, amely Platonov alkotó munkásságát elemezné, a szovjet irodalomban elfoglalt helyét kijelölné. A válogatásból azonban nem nehéz megállapítani, hogy az 1926—1947 között írott — a füljegyzet szerint ma már klasszikusnak mondható — elbeszélések olyan alkotó tollából fakadtak, akinek művészete alig marad el Solohov vagy Pausztovszkij művészete mögött. Platonov realista és lírai hangú elbeszélő; tanítómestereitől az külömbözteti meg, . hogy hajlik a groteszk felé, a cselekményt olykor-olykor túlbonyolítja, felnagyítja, az abszurdhoz közelíti. Mint a szovjet széppróza nagyjai, ő is értője az emberi léleknek, az emberi kapcsolatok rajzában nála is felsejlik a háttér, az egyén életét meghatározó társadalmi erő. Dzsan című elbeszélését már évekkel ezelőtt olvastam a Nagyvilágban, és ma ismét megrendített a döbbenetes történet, amely a törhetetlen, heroikus emberi küzdelemről szól Csagatájév, az írás főhőse mondhatatlan veszedelmek között próbálja teljesíteni a pártáitól rábízott feladatot: a Szári — Karnis, Uszty — Űrt és Amu Darja sivatagos körzetében nyomorúságosán tengődő nomádokat megsegíteni abban, hogy valahol távolabb, termékeny fölt> ' AZ ÉLET FÉNYE dön emberhez méltó életet biztosítsanak maguknak. Küldetése csak annyiban jár sikerrel, hogy az éhhalálra ítélt nomádokat felrázza letargiájukból, s az ő érdeme, hogy elindulnak a termékeny nyugat felé, ahol megvethetik lábukat. Platonov nem a sikeres életek elbeszélője, hanem az útkeresőké, akik a legnehezebb életkörülmények között is a humánum parancsának tesznek eleget. Komor hangja azzal magyarázható, hogy a szovjet élet nehéz és válságos-évei, tragikus tapasztalatok érlelték emberré és indították el írói pályáján. Mégis: válságok, nyomor, ezernyi gond ellenére sem vált pesszimistává, amit rövid, alig nyolcoldalas novellája, A homoki tanítónő meggyőzően tanúsít. A fiús alkatú, erős izmú húszéves Marija Nyikoforovna eszményi megtestesítője a helytállásnak. Ez a kisterjedelmű novella felér egy regénnyel, teljességet ad azzal, hogy érezteti, hogyan lehet élő földdé változtatni a sivatagot. Marija honfoglaló, ahogy Az élet fényének tizenkilenc esztendős óvónője, Nágya Ivanuskinája is az új élet megteremtőjének példás alakja. A Gyönyörű és eszeveszett világ Malcev nevű mozdonyvezetője megvakul és a másodperc töredékén múlik, hogy az általa vezetett gyorsvonat bele nem rohan a nyílt pályán veszteglő teherkocsi-szerelvény tolatómozdonyába. Malcevet letartóztatják, büntetőtárgyaláson felelősségre vonják, de a Tesla-féle készülékkel kísérleteket végző segédjének vallomása alapján felmentik. A mozdonyvezetéstől eltiltják, ám egyszer — tanítványa jóvoltából — kezét a sebességváltó fogantyúján tarthatja és újra teljes embernek érezheti magát, akit — ahogy tanítványa mondja — óvni kell a mi gyönyörű és eszeveszett világunk váratlan, ellenséges csapásaitól. Ha — mint fentebb jeleztem — olykor-olykor a groteszkbe vagy az abszurdba vált át Platonov írása, ez nem kisebbíti varázsát, nem fojtja el emberies hangját. Fontos mindenkor és minden esetben, hogy az ember ne alacsonyodjék le, ne törjék össze a váratlan csapások, hanem találja meg mindig önmagát, őrizze meg emberségét. EGRI VIKTOR CSÄKY KÁROLY versei: VIHAR (Sarok egy Csantváry-kép alá) Hát megálltak a felhők Hortobágy fölött. Sárga ostorok csattannak az égből, szemünket veri cseppjeivel a tenger. Kutyáink körülugatják a tájat, összebújt csordák néznek a semmibe; aztán ránktekintenek, s mi tesszük, amit a puszta tehet: viharverten védekezünk vihar ellen. JELENÉS Hatalmas tél lesz, hóviharos. Bundáink ha hótól nehezülnek, roppant terhük alól melegedni hová megyünk? Mindnyájan megbénulunk majd, mielőtt felelhetnénk kérdésünkre. De egyszer elmúlik a tél is. Leolvadnak a ránkfagyott könnyek, hogy fekete cseppként tisztuljunk a tavaszi áradásban. LÁTÁS ÉS LÁTOMÁS este van s mi összerezzenünk a fölénk nőtt füvek árnyékában köztünk csak a csönd szorong Filep István rajza jaj nincs már ki zörgessen harangszó után és nincs ki kutyákat kössön fekete karóhoz vándor tekints ki most magadból nézd ez itt a törvény-idő s az győz ki mögéje lát 11
