A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-16 / 38. szám
doskeddi. 138 gyereket foglalkoztat négy egésznapos és két félnapos csoportban. A tíz tanerős óvoda igazgatója a Léván (Levice) 1970-ben érettségizett Tóth Mária. Húsz gyerekkel kezdte a munkát szülőfalujában, s ma már a százötvenet közelíti a kis növendékek száma. Három különálló épületben folyik a foglalkozás. De csak az egyikben van játszóterem, ebédlő és hálóterem. A másik kettőben csupán egy teremben foglalkozhatnak, játszhatnak, ebédelhetnek, aludhatnak a gyermekek. Nyár van, augusztus, s ilyenkor csak azok a gyerekek járhatnak óvodáiba, akiknek a szülei igényelték a nyári foglalkozást. Négy óvónő teljesít szolgálatot, a többi szabadságon van. A szülők részéről a bizalom teljes, a magyar oktatásnyelvű általános iskolában évek óta párhuzamos első osztályok nyílnak. Tóth Mária és tantestülete jó kapcsolatot teremtett a szülőkkel, az általános iskola igazgatóságával, a hnb vezetőivel, a járási szervekkel. Jelenleg a nagy óvoda legnagyobb gondja, hogy nem lehet egy épületben a hat csoport. Minden jelentős társadalmi eseménynek résztvevői, s ha felkérik őket, kulturális műsort is szívesen adnak. Az óvónők a tömegszervezetekben is aktívan dolgoznak. Az igazgatónő kulturális programok, színházlátogatások szervezője. Sokat olvas, sokat kézimunkázik, a matyó hímzés szerelmese . . . xxx Nagy falu, nagy művelődési otthon. így kellene folytatnom az írást. Sajnos, kultúrház még mindig nincs Tardoskedden. Kocsma van nem is egy, az üzlethálózat is kielégítően bővül, de művelődési otthonnak nyoma sincs. A fiatalok gyakran felpanaszolják: kocsmára van pénz, kultúrházra nincs pénz. Nincs alkalmas hely a színvonalasabb kulturális műsorok betanulására. Csak a futballpálya szabadtéri színpadán tudják szórakoztatni a közönséget. A CSEMADOK helyi szervezete is nagyon érzi a kulturáltabb terem hiányát. A hnb biztosított számára egy helyiséget, s Pócs István tanító, a helyi szervezet elnöke szigorúan ügyel arra, hogy hetente egyszer, pénteken este rendben folyjanak a próbák. A 200 fős CSEMADOK helyi szervezetnek tizennégy tagú éneklő csoportja, 16 tagú tánccsoportja, kilenctagú citerazenekara és négy szólóénekese van. Februárban részt vettek a kerületi folklór fesztiválon. A járási rendezvényeknek állandó szereplői. Júniusban Szőgyénben (Svodin) léptek fel a táncás éneklő-csoport tagjai, valamint a szólóénekesek. A nagykéri (Milanovce) példán felbuzdulva az idén ők si meg akarnak hívni vendégegyütteseket. Színdarabtanulásra is gondolnak, s a tánccsoport új táncok bemutatására készül. Az egész tagság és minden tömegszervezet szívesen fáradozna egy minden tekintetben megfelelő művelődési otthon építésén. Csak már lerakhatnák az alapjait. A hnb és a szövetkezet vezetői közös erőfeszítéssel egy olyan épület építését szorgalmazzák, amelyben a kulturális termen, beépített színpadon, öltözőn kívül még a szövetkezet irodája is elfér. Mert nemcsak furcsa, de lehangoló is, hogy egy ilyen nagy faluba nem látogathat el a MATESZ, s nem jöhetnek mások sem. Tavaly a prágai magyar főiskolások jártak Tardoskedden, s a moziteremben mutatták be szép műsorukat. A nagy falu lakosságának nyolcvankét százaléka magyar nemzetiségű. S noha itt ismeretlen fogalom az egyke, a lélekszám mégis csökken, mivel a fiatalok legtöbbje munkahelyén, Érsekújvárott és Vágsellyén rak fészket. Ha lassan is, de néptelenedik a község. A helyzet azonban még távolról sem aggasztó. A hnb ötvenöt tagú képviselőtestülete tevékeny, s a tizenhárom tagú tanács Z-akcióban szervezi az utak, a járdák, a szolgáltatóház építését. Negyedik éve vezeti be a gázt a házakba. A községfejlesztési teendők harminc százalékát a lakosság társadalmi munkában végzi. Ha a kerületi illetékes szervtől megjön az engedély, azonnal megkezdik a 6,5 millió költséggel épülő^új óvoda alapjainak a lerakását. Gond marad továbbra is az ivóvízellátás. A két ártézi kút már csak gyéren adja a vizet. Hetven Celsius fokos melegvíz tör fel a földből, s elfolyik kihasználatlanul. A deákihoz hasonló gyógyfürdő egyelőre még csak álom. Az emberek házhoz hordják, fürödnek, mosakodnak benne. Szó van arról, hogy a jövőben majd ide vezetik valahonnan az iható vizet. Kocsmája hét is van Tardoskeddnek, de megfelelő, kulturált vendéglátóipari üzeme egy sincs. Május végén a Jednota megrendezte a faluban a magyar konyha hetét. Öriási volt az érdeklődés. Az emberek igénylik a kulturáltabb kiszolgálást és a jó zenét. Mi hátráltatja egy ilyen vendéglátóipari üzem felépítését? Egyébként Szlovákiai legnagyobb községében nyár van, igazi dolgos nyár, az utcák néptelenek, a főút melletti presszó csendes, de a hnb épülete ilyenkor is eleven, a félfogadásnak nyáron sincs szünete, s az elnök, Bogyó Pál aznap is este hat utón ért haza. MACS JÓZSEF A SZERKESZTŐSÉG KÉRDEZ, A CSEMADOK KB VEZETŐ TITKÁRA VÁLASZOL Kérdés: GYAKRAN FELMERÜL A KÉRDÉS, HOGY MILYEN LEHETŐSÉGEI VANNAK A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYARSÁGNAK TÁRSADALOMTUDOMÁNYI, NÉPRAJZI KUTATÁSÁNAK SZERVEZÉSÉRE ÉS IRÁNYÍTÁSÁRA? VAN-E LEHETŐSÉG ARRA, HOGY A SZLOVÁK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KERETÉN BELÜL MAGYAR HAGYOMÁNYOKAT KUTATÓ CSOPORT IS LÉTREJÖJJÖN? Válasz: A lenini nemzetiségi politika egyik alaptétele, hogy a nemzetiségek számára biztosítva legyenek a szabad nemzetiségi fejlődés feltételei. Ennek értelmében mondja ki szocialista alkotmányunk hazánk minden állampolgárának nemzetiségi, vallási és egyéb különbségekre való tekintet nélküli egyenjogúságát. S ennek értelmében biztosít a nemzetiségi alkotmánytörvény az állampolgári egyenjogúság mellett még külön kollektiv nemzetiségi jogokat is. Ezek közé tartozik többek között a saját kultúra megőrzése és ápolása. Csehszlovákia kultúrkincsének gazdagságát, sokrétűségét, változatosságát nem kis részben az élő nemzetiségi népi kultúrának köszönheti. Néprajzkutatók munkájának egész sora bizonyítja, hogy a népi kultúrák kölcsönösen gazdagító hatással vannak egymásra, jó eszközei a kölcsönös megismerés elmélyítésének, a szocialista internacionalizmus és nemzetközi együttműködés továbbfejlesztésének. Hazánk nemzetiségeinek népi kultúrájával törődni, annak ápolását, megőrzését elősegíteni nemcsak államunk alaptörvényében előírt kötelesség, hanem érdek is kell, hogy legyen. Azt hiszem, nem kel! különösebben magyarázni, hogy a csehszlovákiai magyarság kulturális életének gazdagítása szempontjából milyen nagy jelentősége van a néprajzkutatásnak és az eredmények alkalmazásának a gyakorlati kulturális munkában, az oktatási és a közművelődési tevékenységben egyaránt. Ügy is mondhatnánk, hogy közművelődési tevékenységünk el sem képzelhető népi kulturális értékek nélkül. Kulturális életünkben a néphagyomány ápolása, sajátos helyzetünkből és múltunkból adódóan központi szerepet játszik: nemzetiségi közművelődésünk egyik alappillére. Népi kultúránk tudatos és központilag támogatott ápolása egyidős az 1918 februárja után kibontakozott önálló művelődési életünk, főleg a CSEMADOK születésének pillanatával. Az elmúlt csaknem harminc év alatt a CSEMADOK keretén belül nagy mennyiségű népzenei, néptánc és más folklóranyag gyűlt össze. Az anyag nagy részét azonban azzal a céllal gyűjtötték, hogy a népművészeti együtteseknek műsoranyagot szolgáltasson. Itt mindjárt elöljáróban alá kell húznom, hogy a jelenlegi néprajzi gyűjtőmunka is ezt a célt szolgálja és sem szervezési, sem szerkezeti szempontból nem beszélhetünk tudományos kutatásról a CSEMADOK keretén belül, jóllehet az utóbbi 10 esztendőben főleg sokszorosított tanulmányok alakjában rendszerezve, értelmezve és elemezve vehetjük a kezünkbe a gyűjtők által megmentett anyagot. Határozott kutatási irányokról azonban még a publikációk örvendetes szaporodása nyomán sem lehet számot adni. A CSEMADOK erre küldetésénél és szerkezeti felépítésénél fogva sem a múltban, sem pedig a jelenben nem vállalkozhat, csak a hiánypótló szerepére vállalkozhat. Tudományos kutatást az e célra létrehozott tudományos intézet hivatott végezni. Adott esetben a Szlovák Tudományos Akadémia, illetve annak Néprajzi Intézete, valamint más ilyen jellegű kutatóintézetek. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezek az intézmények az elmúlt három évtizedben vajmi keveset tettek a csehszlovákiai magyarság népi kultúrájával foglalkozó néprajzi kutatás terén! A 70-es évek elejétől, de különösen a CSKP XIV. kongresszusa után központi párt- és állami szerveink különböző dokumentumokban hangsúlyozták a nemzetiségi kérdés elméleti tanulmányozásának szükségességét. Ebben az értelemben kezdenek nagyobb súlyt fektetni a tudományos ágazatok a nemzetiségi kérdés tanulmányozására. Már az ötvenes években kezdett együttműködni a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete magyar néprajztudósokkal, hogy a szlovák és a magyar etnikum közti kölcsönös kulturális befolyást behatóbban figyelemmel kísérjék, azonban csak 1970-ben teremtődtek meg a feltételei, hogy ennek a feladatnak eleget lehessen tenni. Ebben az összefüggésben vált égető kérdéssé a csehszlovákiai magyar nemzetiség tudományos kutatása. Ekkor alakult meg az SZTA keretében a szlovákiai nemzetiségek kutatásával foglalkozó bizottság, amely többek között a magyar etnikum népi kultúrája összehasonlításai kutatásával is hivatott foglalkozni. A bratislavai Komenský Egyetem Filozófiai Fakultásán működő Etnológiai Kabinet egyik legfontosabb feladatai közé tartozik a mostani ötéves tervbe foglalt állami kutatási terv keretén belül a magyar etnikum népi kultúrájának a kutatása. Mint ahogy erről értesültünk, a kutatás vezetése olyan problémákkal küzd, mint a szakképzett munkatársak hiánya, kevés kutató tud magyarul és más szervezési problémák. Úgyhogy a kutatás vontatott, késedelmes. A magyar nemzetiség problematikáját tárgyalja majd a készülő Szlovákiai Etnográfiai Atlasz is. A bratislavai Kulturális Kutatóintézet 1975- ben lebonyolított egy széleskörű szociológiai felmérést Dél-Szlovákia nemzetiségileg vegyes területein, s ez átfogó képet nyújt a csehszlovákiai magyarság kulturális életéről, rámutat fejlődésének várható irányára, megvizsgálja a szlovák nemzeti és magyar nemzetiségi kultúra kapcsolatának, egymásra hatásának mértékét és más érdekes következtetéseket is tartalmaz. A Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetének igazgatójával a közelmúltban tárgyaltunk az intézet és a CSEMADOK közötti együttműködés lehetőségeiről. Ez az intézet ugyanis a CSKP KB Elnöksége által jóváhagyott „A társadalomtudományok egységes programja a CSKP XV. kongresszusa után“ című dokumentum értelmében a szocialista nemzetek és nemzetiségek fejlődése és közeledése folyamatának kutatására hivatott. Az intézet nemzetiségi kutató részlegének kiépítése kassai (Košice) székhelllyel most van folyamatban. Megemlíthetném még az SZLKP KB Marxizmus— Leninizmus Intézetét, amely a központi szervek határozata értelmében szintén hivatott foglalkozni a nemzetiségi kérdés elméleti kutatásával. Sorolhatnám még tovább a példákat, amelyek arra vallanak, hogy központi párt- és állami szerveink intézkedései folytán különböző tudományos intézetek kezdenek foglalkozni a csehszlovákiai magyar nemzetiség problematikájával tudományos alapon, s ez minden bizonnyal előbb-utóbb meghozza a maga gyümölcsét. Véleményem szerint — és ezt tolmácsoltuk is az illetékeseknek a velük folytatott tárgyalás során — szükséges lenne létrehozni egy koordinációs tudományos bizottságot, mely hivatott lenne az egész kutatást irányítani, összehangolni, mivel a kutatás több egymástól viszonylag független intézetben folyik. Reméljük, hogy a jövőben ez a számunkra fontos kutatás eredményesen folyik majd. Természetesen, mi a CSEMADOK részéről mindent megteszünk a sikeres kutatás érdekében, az illetékes intézményeknek segítségükre leszünk, különös tekintettel a néprajzi kutatásra, de mindenütt, ahol tudunk, ahol a tudomány és a társadalom összefogására van szükség, ahol a kutatás eredményeit kulturális-népnevelő tevékenységünkben hasznosítani tudjuk. Dr. GYÖRGY ISTVÁN 7
