A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-16 / 38. szám
Egy nagy falu érdekességei és furcsaságai Tardoskeddről (Tvrdošovce) lesz szó. Az egész ország talán legnagyobb községéről. Előbb azonban a történetéről annyit, hogy a külhoniak közül legkorábban a tatárok, aztán néhány évszázaddal később meg a törökök tudtak erről a faluról. A hódítók nem nézték jó szemmel, hogy a megfélemlített lakosság a mélyebb, mocsarakkal határolt helyen húzódott meg. Kényszerítették az embereket, hogy magasabb helyre költözzenek, ahol könnyebben hozzáférhetnek a hadisarchoz. Az engedelmes vagy inkább megfélemlített tardoskeddiek azóta laknak jelenlegi helyükön, egy nagy, végtelennek tetsző síkság közepén, ahol még a nap sem tud szemérmesen dombok, hegyek mögé rejtőzni, csak a szelek szárnyán repülő felhők vetnek árnyékot a falura. Kik jártak erre, kiknek a nyomát lepte be a por és a. szél? A jó termőföldek, az egész tardoskeddi határ ösztönzően hatott például a kuruc hadvezér, Bercsényi íráskészségére. 1704. október 30-án három levelet irt innen a nagyságos fejedelemnek, amelyekben hadi terveit ismertette. A törökök a lakosság nyugalmát háborgatták, jó néhány évszázaddal később meg, 1848-ban, a magyar szabadságharc kitörésének esztendejében az osztrákok akarták rommá lövetni a községet. Csak a plébános többszöri közbenjárására maradt épségben. A leleményes pap ugyanis tudta, hogy a „török esz meg, német esz meg" világban nem a magasságos mennybélihez kell fohászkodni, hanem az osztrák generálisok szálláshelyére kell járni könyörületért. S a sok kínra, szenvedésre még jó ivóvizet sem ihatott a tardoskeddi ember. A portákon, udvarokban ásott kutakból ihatatlan víz fakadt fel. Artézi kút fúrása segített ezen a bajon, amelynek régebben ugyanúgy nyitvatartási ideje volt, mint az üzletnek. S míg az emberek a „csaposra" vártak, volt idejük alaposan megtárgyalni falujuk és a világ sorát. . . v x x Határozottan nagy ez a falu. Utcáinak hossza majdnem harminc kilométer. Nehéz bejárni, lakóival ismerkedni. Gondolom, az ilyen 6000 lelket számláló, több mint 1600 házszámot nyilvántartó községben tudják igazán becsülni az emberek a bicikli feltalálóját. A kétkerekű jármű ott áll mindig a fal mellett, a fához vagy a kerítéshez támasztva. A bicikli teszi elviselhetővé a távolságokat. Itt a betűvetésen, az írás-olvasáson kívül bizonyára a biciklizés tudományának az elsajátítása lehet még egy egész életre fontos feladat a gyermekek számára. Tardoskedden talán nem is ismer mindenki mindenkit, bár ezt a feltevésemet cáfolja Bogyó Béla, a hnb elnöke. Itt született, itt járt iskolába, itt tanulta meg a munkát kisparaszti családban, helyből választott magának feleséget, s ötvenkilenc megélt esztendejéből csupán hatott nem töltött a faluban, amikor elvitték a háborúba, meg amikor deportálták Csehországba a háború után. ötvenhárom esztendő az életéből Tardoskeddé, s mondhatok neki nyugodtan tetszés szerinti házszámot egytől 1612-ig, ő mindjárt megmondja, ki, milyen nevű ember lakik ott. Az utcák nevét is tudta egészen addig, amíg minden csip-csup utcának is nem adtak nevet. De a kisgyerekeket már ő sem ismeri névről. Az őslakos hnb-elnöknek sem lehet káptalan a feje. Mióta tisztségviselő (volt szövetkezeti elnök is), mindenkinek elmondja, hogy a munkájuknak élő dolgos, szorgalmas emberek lakják Tardoskeddet. Falujukhoz ragaszkodók. Az újért, jobbért lángoló, lobogó emberek. Nemrégen megrendültén, páratlan tiszteletadással búcsúzott a falu népe Kiss Bara Józseftől, Lenin egyik testőrétől. Az ugyancsak tardoskeddi másik testőre, Mojzes Géza, még él. Nyolcvanhat évesen is jó egészségnek örvend. Lenin tehát sok mindent tudott tőlük a Kis-Alföld nagy falujáról, hiszen nyilván megkérdezte őket: a magyar elvtársak melyik községből valók? Szlovákia legnagyobb szövetkezete is itt található. Nyolc-kilenc ezer hektár területen folyik közös gazdálkodás. Tardoskedd, Jatov, Palárikovo határa egyesült. De a mammut szövetkezet csak kevés embert foglalkoztat. Alig ezerkétszázat. Ebből nem nehéz megállapítani, hogy teljesen gépesített a gazdaság. Bejárni is nehéz a határt, hát még irányítani a munkát. Senki sem irigyli az efsz-elnök, Jozef Gulbiš agrármérnök helyzetét. Hiába a korábbi nagy tapasztalat, az ilyen óriási gazdaság vezetését újra meg kell tanulni. És ez nem megy egyik napról a másikra. Szerencsére a gazdasági részlegek jól beépülnek az egészbe s ez megkönnyíti a dolgát. Nagy számokkal kellene dobálóznom, hogy megfelelően érzékeltessem, mit termel naponta, hetente, havonta és évente egy ilyen nagy gazdaság. Nem teszem. A tardoskeddi szövetkezeti tagok jelentősen hozzájárulnak az egész ország élelmezéséhez. S még a kertekből is sok minden kerül a piacra. A Mogas- Tátrába hordják a salátát, répát, paprikát, paradicsomot. Autón viszik a zöldséget, zsebben hozzák a pénzt. A tardoskeddiek leleményét ismerve mernek a vezetők olyan kijelentést tenni, hogy a múlthoz viszonyítva ötszáz százalékkal emelkedett az életszínvonal. Ez meglátszik az öltözködésen, a lakásberendezésen, a konyhafelszerelésen, a szép szövetkezeti lakásokon, a rádión, televízión és az autón. Egyenes derékkal, emelt fővel járnak az emberek. Munka, kereseti lehetőség helyben, Vágsellyén (Sal'a) a Dusloban és Érsekújváron (Nové Zámky) van. Még nyugodtabb, zavartalanabb lehetne az élet, ha a nők helyben, a szövetkezeten kívül is találnának munkát. Fióküzem létesítése sokat segítene. Jobban foglalkoztatná a nőket. Az anyasági szabadság ugyanis két év, de az óvoda alsó korhatára három év, s bölcsőde nincs, mit kezdjen a tardoskeddi kismama a gyerekével az egyéves „holtszezonban"? Szlovákia legnagyobb magyar óvodája is a tar-Üj negyed A régi falu 6
