A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-19 / 34. szám
AZ ÍRÓ ANNYI, AMENNYI MEGMARAD MÜVEIBŐL Még hozzávetőlegesen sem sejthetjük, mennyi író élt a világon, de azt körülbelül tudjuk (igaz, minden embernek más az ízlése, még a nagyoknak is; Tolsztoj például nem szerette Shakespearet), melyek azok a könyvek- a Goethe által kitalált „világirodalomban" -, amelyeket ma is érdemes elolvasni, egyrészt, mert kultúrhistóriai jelentőségűek, másrészt, mert ma sem megvetendő olvasmányok. Az író tulajdonképpen annyi, amenynyi megmarad belőle, az a többlet, amelyet az utókor elfogad. A világ változik, a fejlődéssel a társadalmi magatartásformák és az ízlés is átalakul. Sok könyvre rárakódik a por s olvasatlanul hever. Nem hiszem, hogy a szlovákiai magyar irodalom valamelyik műve világirodalmi rangra emelkednék. Holmi évszázados inspirációink nem is lehetnek, mégis érdekel bennünket, mi marad meg belőlünk hosszabb távon és mit semmisít meg az idő. Melyek azok a szlovákiai magyar könyvek, amelyeket talán félszáz év múltán is olvasnak, fellapoznak az emberek? Az írás gondja- az írók gondja, s ha a mondatot megfordítjuk, ugyanazt a képletet találjuk. Nincs azonban író (még a „legszerényebbek" között sem), aki szívdobogva fel ne tenné a kérdést: vajon meddig élnek a könyveim, meddig élek majd könyveimben? Ordódy Katalin ma ismert és kedvelt szlovákiai írónő a hazai magyar nőírók sorában, akik - mondjuk meg őszintén- olyan kevesen vannak, hogy talán a költőnőkkel együtt sem érik el a féltucatot. Hisszük, hogy Ordódy népszerűsége évtizedek múltán sem csappan A minap egy ízléses, szép kiállítású verskötet került kezembe. A kilencven oldalas könyv Maroknyi sors címmel jelent meg, és Szirmay Endre kaposvári tanár verseit és műfordításait tartalmazza. Műfordításairól mindenekelőtt azért kell szólnunk, mivel az olasz Ada Negri, Diego Valeri, Pier Paolo Pasolini, Angelo M. Rippellino, Giovanni Giudici, Alberto Bevilacqua, a lengyel Jadwiga Tyrankiewicz és Vojciech E. Czerniawski, továbbá a szovjet Jevgenyij Jevtusenko versein kívül a szlovák Emil Boleslav Lukáč és Laco Novomeský költeményeinek fordítását is megtaláljuk a könyv Tükördarabok című ciklusában. Emil Boleslav lukáčtól a Változások, a Csillagok, az Ecce homo, a Csillag ez a föld?, az Egy csepp beléndek, Laco Novomeskytől pedig az Ember, az Útirajz, az Este, az Emlékeztető, A szó, az Ezer és egy (Beszélgetés Ordódy Katalinnal) meg, s művei új és új nemzedékek kedvenc olvasmányai lesznek. A mai olvasók érdeklődése ezt a hitünket erősíti . . . Felkerestük az írónőt, hogy egy kicsit „megbeszéltessük“, hiszen az olvasók nemcsak aziránt érdeklődnek, mi áll a regényben, hanem a könyv íróját is szeretnék megismerni... Kati kedvesen és mosolyogva fogad, hellyel kínál. Kissé furcsa öltözetben sürgölődik, s máié arcomra tekintve magyarázni kezdi:- Eléggé díszes és furcsa szabása van. Török ruha, Törökországból hoztam (1968 óta hatszor járt török földön). Az utcára már nem merek kimenni benne, nagyon megbámulnának. Talán, ha néhány évvel fiatalabb lennék, még megkockáztatnám - mosolyog hamiskásan és elémbe helyezi a párolgó feketét. Nincs sok időm a nézelődésre, gyorson végigfuttatom tekintetemet a falmenti polcon sorakozó könyveken s megnézem a Törökországban készült színes fotókat, amelyeken többnyire műemlékek láthatók, no és persze Kati, a pompósabbnál pompásabb helyeken . . . Kortyintunk a török módon készített kávéból és azonnyomban felteszem a kérdést:- Versekkel kezdted pályafutásodat, ha jól emlékszem, az ötvenes évek elején. És egyszerre csak áttértél a prózára .. .- Mert nem vagyok vérbeli lírikus. A háború után a feltámadó hazai magyar irodalom első életjeleit a megéj, valamint az Őszi miniatűr című verseket olvashatjuk a kötetben. Szirmay Endre -eredeti verseiről nem szólhatunk valami elismerő hangon, mivel gyakran közhelyszerű gondolatokat tartalmaznak, s itt-ott még magyartalan kifejezéseket, illetve fordulatokat is találunk bennük (pl. „meg kell küzdenem a látszat ellen"), a kötet Parasztzsolozsmák című ciklusában azonban olyan szép, egyszerű, tiszta verset is találunk, mint amilyen a Biztogató, amelyet most olvasóinknak is „bemutatunk". Elsősorban azért közöljük, mert a Maroknyi sors című kötet nem országos, hanem afféle „regionális" kiadvány: a Somogy Megyei Tanács jelentette meg Kaposvárott, mindössze 1000 példányban; tehát nem valószínű, hogy olvasóink kezébe is eljut.- ve -induló újságokban észleltük. Bizonyos fokig már ez is meghatározó tényezőt jelentett. Egy-egy vers könnyebben kapott helyet, mint mondjuk egy hosszabb lélegzetű írás. Amint a lehetőségek javultak, úgy tagozódott s rendeződött el műfajok szerint az irodalom. Mint mondtam, nem vagyok vérbeli lírikus. Ehhez a megállapításomhoz még hozzá szeretném tenni, hogy azért van néhány versem, amelyet ma is vállalok és jónak érzek. Ha nem hangzik szerénytelenségnek, még egv kisebbfajta kötet is kitelnék belőle. Érdekes, hogy az irodalomban mennyi költő rándult már ki a próza területére, a fordítottja sokkal kevesebb. Az írónak mindenesetre joga van rá és helyesen teszi, ha mondanivalójának adekvót formát keres és talál. Bár igaz az is, hogy egy regényt lehet dramatizálni és fordítva, drámából is lehet regényt írni, a prózaíró mégis a regényt írja meg elsősorban, a drámaíró pedig a darabot. Én epikus alkat vagyok, regényben, a regény koncepciójában gondolkodom.- Mit tartasz legfontosabbnak az alkotásban? Melyek azok az erővonalak, amelyek — hogy úgy mondjam - „feldobják" a könyvet?- Mit tartok a legfontosabbnak? Hogy sikerüljön minél maradéktalanabb hűséggel papírra vetni elképzeléseimet. Megfelelő szövegbe, azaz formába önteni a bennem élő mondanivalót - ez az írói munka. Ez a legnehezebb. A kéziratban jusson kifejezésre az elképzelés. Természetesen ez sokkal bonyolultabb, hogysem itt körvonalazni lehetne a mű megszületésének minden kritériumát. . . Ami az erővonalakat illeti - ha már így nevezzük -, gondo-SZIRMAY ENDRE: Biztogató Élnék életeddel volnék világoddal szólnék te szájaddal látnék te szemeddel lábalnék lábaddal osztanék kezeddel dobognék szíveddel hinnék te hiteddel élnék életeddel halnék haláloddal lom, ez írói egyéniség szerint változik. Nálam leginkább abban áll, hogy szenvedélyesen érdekel minden, ami a mában történik velünk. Napjaink kérdéseit igyekszem boncolgatni, a kérdésekre keresem a választ, s tapasztaltam, hogy a kérdéseket kereső útjaimon az olvasó szívesen elkísér. Még akkor is, ha nem ért velem mindenben egyet! A mű akkor is hat, ha vitára kényszerít, sőt okot is kell adnia a vitára .. . Legelső regényem, a Megtalált élet az ötvenes évek végén, amikor a háború élménye még nagyon közel állt mindnyájunkhoz, ugyancsak időszerű témának számított, s gondolom, ez is hozzájárult a nagy visszhanghoz. A re gény olyan emberekről szól, akiknek az életét alaposan felforgatta a nagy világégés, családokat, szerelmeseket szakított el egymástól. De én nemcsak a háború viharáról, hanem az utána következő időszakról is írtam, megrajzoltam a romokon kezdődő új élet perspektíváját... Az utána következő könyveimben, a Dunáról fúj a szélben vagy Az idegenben, a Keskenyebb útban stb. mór a béke korszakának különböző szakaszait ábrázoltam.- A szlovákiai magyar írót a kisszerűség, a betokosodás fenyegeti. Érzel ilyen riasztó tüneteket?- Én ezt nem vonatkoztatom csak a szlovákiai magyar írókra. Ez a veszély minden írót fenyegethet. Viszont vitathatatlan, hogy sajátos körülményeink indokolttá teszik ezt az aggodalmat. Az a tény is, hogy csak egy könyvkiadónk van, nem kedvez az erőteljesebb kibontakozásnak, több könyvkiadó viszont semmiképpen sem lenne egyelőre racionális, örvendetes, hogy a Madách nagyon körültekintően s irodalmunk érdekeit maximálisan szolgálva végzi feladatát. . . Tagadhatatlan, hogy a nagy irodalmi áramlatokba, helyzetünk folytán nem kerülhetünk be, de a fejlődés biztató, bizakodóvá teszi az embert. A fiatal irógeneráció egyre jobban feszegeti provinciális határainkat és hidat épített a szlovák irodalom felé. Ugyanakkor állandóan erősödnek kapcsolatai a magyarországi irodalmi világgal . . . Ami a betokosodást illeti, optimista vagyok. A kisszerűség? Szerintem ez teljesen egyéni, és egyenes arányban áll az író tehetségével, alkotásainak színvonalával. Ha kevésre futja képességeiből - kisszerű marad a legoptimálisabb körülmények között is. Bár előfordulhat, hogy pillanatnyi helyzeti .energiák néha magasabbra röpítik az írót, mint ahová tollával egyedül képes lett volna eljutni, de az ilyen sikerek nem bizonyulnak tartósnak. Erre igazán nem nehéz példákat felhozni. Mint ahogy arról is tudunk, hogy egy-egy méltatlanul háttérbe szorított író művei - mikor az idő elmosta már a különböző érdekellentéteket, esetleg személyi okokat - elfoglalják megérdemelt helyüket az irodalomban,- Sokat utaztál az elmúlt években, A világlátás bizonyára kihat az író műveire, gondolkodására, érzelmeire, egyszóval segíti őt munkájában . . .- Erre egyértelműen igennel felelhetek. Most nem arra gondolok, hogy riportokat vagy könyveket írok utazásaimról. Ezt is lehet természetesen, de az igazi többlet az, amivel a világlátás engem, mint írót gazdagít. A gyarapodás abban rejlik, hogy a messzi tájak és a más mentalitású emberek gazdag tapasztalatokat raktároznak el bennem, ismereteimet mélyítik az emberről, aki végső fokon vizsgálódásaim tárgya. Ha többet tudok az emberről, többet értek meg a világból. Ennek viszont tükröződnie kell az író munkájában . . . Kati elhallgat, talán a török tájakat látja lelki szemeivel. De az elmélázás nem tart soká és már unszol, hörpintsem ki a jófajta rizlinget. Búcsúzkodom és a nekem dedikált legújabb regényével, a Kiküldetéssel hónom alatt kilépek a zajgó utcára. DÉNES GYÖRGY MAROKNYI SORS 14
