A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-19 / 34. szám
Udvaros Dezső és Szedlár Gyula gépjavítók A FALUBAN..." fekvő, önmagától adódó dolog, hogy ismerjük egymás problémáit s kölcsönösen segítünk megoldani őket. így például ismerjük a gyűléseiken, ünnepségeiken elhangzó beszédek tartalmát. Ezzel megakadályozzuk az esetleges későbbi vádaskodásokból és félreértésekből eredő konfliktusokat. Az elején azt mondtam, már érezni a közös munka kedvező hatását. Közös munka alatt a pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a termelőszövetkezet öszszefogását értettem. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a CSEMADOK kapcsolatait, itt is csupa pozitívumra tapinthatunk. A nemzeti kultúra ápolása mellett elősegítik az ország népeinek közeledését, más nemzetek kultúrájának megismerését, megszerettetését. Mindkettőre példát is tudok. Nyár végén, pontosabban a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója alkalmából minden évben szabadtéri ünnepséget rendez a CSEMADOK helyi szervezete. Nagy sikere volt a Szovjet költészet estje című összeállításnak, amit magyarországi vendégművészek közreműködtetésével szintén ők szerveztek. Az eredmények nem születnek maguktól. Immár harminc éve munkálkodunk az internacionalizmus elmélyítésén a faluban Alaxa és Csongár elvtársakkal. Az előbbi a helyi nemzeti bizottság elnöke, az utóbbi az általános iskola igazgatóhelyettese és egyben a CSEMADOK helyi szervezetének titkára. Elbúcsúztam Magyar elvtárstól, annál is inkább, mert a gazdasági eredmények sem születnek önmaguktól s az alelnököt sok tennivaló várta még.- Hogyan vélekedik ön, a CSEMADOK helyi szervezetének munkájáról? - kérdeztem Alaxa Tibortól.- Csak iát mondhatok róluk. Nálunk általában jól működnek a társadalmi szervezetek. Élet van ebben a faluban. A CSEMADOK műkedvelő csoportjai már sok pontot szereztek a falunak a nemzeti bizottságok szocialista versenyében. Bekapcsolódnak a faluszépitési akcióba, a választási program teljesítésébe, gondozzák a rájuk bízott parkot, szervezik a kulturális életet. Miután így, messziről megközelítve, úgymond becserkésztem a témát, felkerestem Csongár Ignácot, hogy tőle, a legilletékesebbtől hallhassam örömeiket, gondjaikat.- Hol is kezdjem? A gondoknál vagy az örömöknél . . . Mindkettőre van friss példa. Legyünk túl először a nehezén. Hullámvölgybe került az énekkarunk. Részben Jónás Katalint, az énekkar vezetőjét, pedagógus kollégámat sértő személyeskedések miatt. Kati három évvel ezelőtt került o faluba. Ö szervezett énekkart a jóhangú nőkből, férfiakból. Megszerette őt a falu lakossága. Sietnie kell a jónapottal, ha meg akarja az idősebbeket előzni a köszöntésben. Vezetőségi üléseinken újra meg újra visszatérő téma, hogyan lehetne kilábalni a hullámvölgyből. No, majd csak megtaláljuk a hogyanját s mikéntjét - s ismét elborul homloka.- Ahol ilyen jól végzik a közösségi munkát, mint Pereden — viszem tovább a beszélgetés fonalát - úgy hiszem, nem lesz nehéz megtalálni a mindenkinek megfelelő megoldást.- Igen, az összefogás, a kölcsönös segítség jellemző a községre. Legutóbbi markáns példája ennek a Vasas szimfonikus zenekar helybeli fellépése. Tudtuk, nagy fába vágjuk a fejszénket, amikor elhatároztuk, komoly zenét nyújtunk az embereknek. A közönségszervezésben a helyi nemzeti bizottság nyújtott segítő kezet. Minden tömegszervezet és a termelőszövetkezet is vásárolt jegyeket az előadásra. A költségeket teljes mértékben a szövetkezet fedezte. Anyagi gondjaink így elhárultak, a nyertes a falu lakossága lett; sokan meghallgatták azt az igazán nagyon szép előadást. A szimfonikus zenekar szerepeltetésével ismét egy lépést tettünk előre — elégedetten cigarettára gyújt, majd folytatja: - A szövetkezet különben is gyakori segítőtársunk. Ruhákat vásárolt az énekkari tagok számára, jegyeket vesz rendezvényeinkre, felállíttatja a szabadtéri színpadot a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója alkalmából rendezett’ ünnepségünkön. Vagy a múltkori énekkari találkozó alkalmából, az első szóra szállították az énekesek számára a lépcsőzetes padokat. A helyi nemzeti bizottság is támogatja a munkánkat. Személy szerint Alaxa elvtárstól, aki hnb elnöki tisztsége mellett a falu sportszervezetének is elnöke, nagyszerű gesztus volt, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a sportszervezet felszerelését, amikor sportnapot tartottunk. Falunézésre, Varga Ernőnek, a CSEMADOK helyi szervezete kultúrfelelősének felkeresésére Jónás Katalinnal indultam. Útközben kaptam lencsevégre Udvaros Dezsőt és Szedlár Gyulát, a szövetkezet gépjavítóit.- Maguk szerint milyen a kulturális élet a faluban?- Mindenképpen megfelelő. Csak győzzünk időt szakítani. Amióta kész a kultúrház, egymást érik a rendezvények. Többek között megfordult már itt Koncz Zsuzsa, Kabos László, de még a Vasas szimfonikus zenekar is. Varga Ernőt kőműveskanállal a kezében, búcsú előtti „házszépítés" közben találtam. Egy-kettőre félbe hagyta a munkát. A CSEMADOK kulturális tevékenységéről beszélgettünk. — Rendszeresen tartunk kulturálispolitikai előadásokat, író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket. Ilyenkor és az énekkar, valamint a citeraegyüttes próbái alkalmából nem fizetünk bérleti díjat a kultúrház használatáért. Legutóbb az ifjúsági szervezettel közösen sikerült egy olyan életes író-olvasó találkozót rendeznünk, amilyen még nem volt. Sok fiatal jött el, sokat és okos dolgokat kérdeztek. Az énekkar tagjaiból női éneklő csoport is alakult, s az idén is benevezett a citeraegyüttessel a Tavaszi szél vizet áraszt. .. versenybe. Ahogy a citeraegyüttesre terelődik a szó, Ernő bácsi kicsit elmereng, kedves mosolyba rendeződnek homloka redői. így idézi a múltat. — Amikor első ízben „röpült a páva" a Magyar Televízióban, eszembe jutott, hogy itt is szólt valamikor a citera. Találtunk si egypár öreg citerát, ezzel kezdtünk gyakorolni. Nem voltak megfelelők. Elmentünk Perbetére, ott vettünk egy citerát, de annak sem tetszett a hangja. Végül Magyarországról „importáltuk" hangszereinket. Citeraegyüttesünk szlovákiai méretekben évek óta az élvonalba tartozik. Rendszeres szereplői a május elsejei ünnepélynek Sellyén (Šaľa). Tán nincs gyűlés, vagy más kisebb-nagyobb rendezvény a faluban és a környéken, ahol ne szerepelnének. S hogy az utánpótlásról is gondoskodnak, bizonyítja, hogy egyikük most próbál az általános iskola tanulóiból citeraegyüttest alakítani. Csak örülni tud a riporter, ha ilyen jól működő társadalmi szervezetről, összefogásról, közös munkából eredő szép eredményekről számolhat be. A perediek egy-egy jó ötletért nem mennek a szomszédba. Nem rekednek meg a már-más szokványos, falunként ismétlődő rendezvények szervezésénél. Új hagyományt is igyekeznek kialakítani. A múlt évben először, a Szlovákiai Kiskertészek Szövetségének helyi szervezetével közösen nagysikerű szüreti ünnepséget rendeztek. Kiállították a faluban megtermett legszebb gyümölcs- és zöldségféléket, allegorikus kocsik vonultak az utcán, hajnalig állt a bál. Nemcsak a hasznos konyhakerti növények termesztéséhez értenek. A virágot, főként a rózsát is kedvelik, értik gondozását. Rózsaerdő illatozik a falu központjában, az új kultúrház előtt, rózsatővel szegélyezett az utak két oldala, de még külön Rózsa utcát is létrehoztak, ahol még több rózsa nyílik mint másutt. A gazdasági és a szellemi fejlettség a falu külsején is meglátszik, FISTER MAGDA Rózsaerdő a kultúrház előtt Pered egyik új utcája 7
