A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-08-12 / 33. szám

dalt) a csehszlovák válogatottban is solyogva hozzáfűzte: - A nemzetközi kupa sorsolásakor majd fogják keresni a térképen, hol is van az a Topol’niky. Ha londoni vagy valami svéd csapatot sorsolnak ki ellenetek, sok idejükbe ke­rül, mig megállapítják, hol is találnak meg benneteket. Mert hát csoda történt Nyárasdon. A csoda értelmi szerzői ott ültek a vezető titkár asztalánál és elégedetten hallgatták az elismerést, buzdítást.- Kellemes meglepetés volt a mi szá­munkra is Nyárasd betörése az élvo­nalba, hiszen nagy hagyományokkal rendelkező csapatokat előztetek meg. Most majd rajtunk a sor, azon leszünk, hogy Nyárasdon is legyen tornaterem és lehessen kézilabdázni benne. Továb­bi szép sikereket kívánok a kupában, a mérkőzésre majd 10-15 autóbuszt szervezünk, vigyék el a találkozókra a szurkolókat, hogy hazai légkört bizto­sítsanak a részetekre. Az érdeklődés előterébe kerültek a nyárasdi lányok, asszonyok. A nyárasdi csodára sokan felfigyeltek. Nézem a csoda elövarázslóit. Vidám; egészséges, edzett nők. Némethné Dömény Jolán, Polacsekné Angyal Piroska, Nagyné Krajcsovics Mária, Rajkovicsné Turcsek Márta, Lelkesné Forró Zsuzsi, Faragó Teréz, Mikóczi Gabriella, Csölle Rozá­lia és a legfiatalabb közöttük, Écsi Ka­talin. Ketten hiányoztak a kupagyőzte­sek fogadásakor, Éva Pavelková, az első kapus, és a főiskolás Kovács Kati, aki kémiából vizsgázott éppen. Egy csalló­közi kis egyesület tagjai. Szerény, igyekvő, küzdöképességböl jelesre vizs­gázó asszonyok, lányok. Kupagyőztesek. Mi tagadás, egy kicsit valamennyien büszkék vagyunk rájuk. Mi mást üzen­hetnénk neki? Szép volt. És talán még szebb is lesz ... - os -A napilapokban megjelent újsághír rövid volt és tömör. Mindössze ennyi: „Az évszázad szép rózsái néven rózsa­­világkiállítás nyílt a Franciaországi Lyonban. Hazánkat ezen a nemzetközi virágszemlén a Brno melletti Rosice községben élő, 74 éves Josef Strnad rózsái képviselik." Pusztán ennyi volt a hír, ennek nyo­mába szegődtem egy napsütéses nyári délelőtt ... És hol másutt találhattam volna rá az eddig már több mint hu­szonöt új rózsafajtót kitenyésztett idős kertészre, mint a kertjében, ahol a nö­vényeit gondozta. A féltő gonddal ne­velt rózsákat - és a többi pompás virágot. Mert Josef Strnad - ahogy ez egy vérbeli kertészhez illik — nemcsak a sudárszárú „szúrós szépségekkel" foglalkozik, hanem tulajdonképpen minden élő, levelet és virágot hajtó növénnyel ... A virág kertészet számára nemzedékről nemzedékre öröklődött hivatás, a rózsatenyésztés pedig ennél is több: kedvtelés, sőt igazi szenvedély. Vérében van a virágültetés, a rózsa­­metszés, mert ez volt már a nagyapja mestersége is. Ebben a családban így apáról fiúra száll ez a munka iránti szeretet és ügyesség. Apáról fiúra, hi­szen Josef Strnad fia is ezt a szakmát választotta . . . Elég végigpillantani a méreteiben szerény, ám annál példá­­sabban gondozott kerten, és az ember rájön, hogy a virágok gyökerével egy­­egy darabot a szívéből is a földbe ültet; elég észrevenni az idős mester munkától érdes tenyerét, és az ember rájön, hogy ez nem is lehet másként . . . A RÓZSA TÜSKÉS SZÁRÚ, PÁRAT­LANUL SZÁRNYALT LEVELŰ, TELJES ILLATOS VIRÁGÚ KERTI CSERJE. Az értelmező szótár ezekkel a sza­vakkal jellemzi a virágok legkecsesebb­­jét. De mit ér a tárgyilagos meghatá­rozás, mit érnek a puszta szavak! Még a vadrózsa is csak akkor virít valóban szépen, ha az ember meg-megnyesi a hajtásait és megöntözi száraz gyöke­reit. Hát még az oltással nemesített kecses rózsafajták! Minden egyes cser­je rengeteg türelmet, fáradtságot, gyöngédséget igényel. Ezt csak olyas­valaki tudja, aki lakásának erkélyén vagy a kertjében megpróbált már ró­zsát nevelni. Mert a rózsát is szeretni kell akár a gyerekeket. E féltő gondoskodás nélkül a rózsa, pontosabban a leghíresebb fajtája: a Gloria Dei nem lehetne a béke virá­ga .. . Egy francia kertész nemesítette köz­vetlenül a második világháború kitö­rése előtt. A Párizs környéki harcok során rózsakertjét veszély fenyegette, ezért az újonnan nemesített rózsafajta dugványait a háború borzalmai elől szétküldte a világ különböző tájaira. Rózsakertjét valóban bombatalálat ér­te, de a Gloria Dei megmenekült. Ezért lett a béke rózsája. Erről és még sok egyéb „rózsatitok­ról" beszélgetünk Josef Strnaddal. Pél­dául arról, hogy a rózsa a virágok királya, mégis nehéz nevet adni egy­­egy újonnan kitermelt fajtának. Vagy talán éppen azért, mert a rózsa a vi­rágok virága . . . Nemzetközi szabály ugyanis, hogy minden egyes rózsafajta csak élő nyelvből vett fantázianevet kaphat. Napjainkban így már több ezer a fajtának van védett neve. Ilyen rózsanév például az Edith Piaf, a Pol­ka, az Allegro, a Columbia, az Istro­­politana, a New Yorker és még sok­sok más. S e sokadalomban ott sora­kozik a Morava, a Poézia, a Piroska (Karkulka) és még több más név is • SZÚRÓS SZÉPSÉGEK • VAN-E RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL? • ROSICEBÖL LYONBA! bársonyos szirmúak, bár az illaterősség főképpen az időjárástól függ. Rózsatenyésztők figyelmébe ajánlom a tapasztalt kertész tanácsát: a rózsák a meleg, napos fekvést kedvelik. Ár­nyékos, kavicsos, hűvös helyen gyengén fejlődnek, rendszerint alig virágoznak. Homoktalajban általában csak akkor lesznek hosszú életűek, ha ültetésük előtt érett trágyát is kevernek földjük­be. Melegigényességük miatt az őszi­nél eredményesebb szokott lenni tava­szi, rügyfakadás előtti ültetésük. Termé­szetes és kedvező hatású, ha a rózsá­kat más, hozzájuk illő növényekkel, törpecserjékkel, örökzöldekkel, évelő virágokkal társítják. A rózsák színét, illatát említve jutott eszembe a kérdés: vajon van-e rózsa tövis nélkül? Az idős kertész meglepő válasszal szolgál: csak ilyen rózsa lé­tezik! Tövise a kökénynek, a galago­nyának van; a rózsa csupán tüskés, ami a virág bőrszövetéből alakult ki. Ám tüske nélküli rózsa is több van. Például az aranysárga Sutter's Gold a Josef Strnad nemesítette rózsafajták közül. örömmel jegyzi meg a csupán kor­ban idős, különben fiatalosan, fürgén mozgó kertész, hogy egyre szélesebb körű a rózsakedvelők, rózsagyűjtők tábora. És ebben igaza is van, hiszen talán nincs is olyan ember, aki lega­lább időnként ne válna rabjává a tö­vén vagy akár a vázában viruló rózsa szépségének, kellemes illatának. E szen­vedély egyik oka a rózsa színgazdag­sága. Pedig három fontos alapszín hiányzik a rózsákból. Nincs például fekete rózsa, mert ez a szín nem veri vissza a napsugarakat, így a rózsa szirmai egészen a megégésig felmele­gednének. És nincs tisztán kék vagy zöld rózsa sem — viszont a rózsa a sárgának, a pirosnak, a fehótpek, a li­lának minden más virágnál “több ár­nyalatában pompázik. A legillatosab­bak a piros rózsák és közöttük is a vagy a mályvalila, dússzirmú Lady X és még sok más. Megkérdeztem a rózsák avatott szak­emberét: hogyan lehet egy rózsa­világkiállításra eljutni; mi kell ahhoz, hogy valakiből ügyes, értő rózsakertész legyen? Josef Strnad eltűnődött és csak eny­­nyit válaszolt:- Akarat... És szeretni kell a virá­got ■■■ Aztán némán, göbös ujjú kezére, kérges tenyerére pillantott, és zavará­ban a kertészollóért nyúlt:- Egész életem munkájának jutalma, hogy egy rosicei kertész rózsái ott le­hetnek Lyonban — mondta halkan, fátyolosán. A virágok susoghatnak így, amikor a hajnali szellő felkölti őket éjjeli álmukból. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei 13

Next

/
Thumbnails
Contents