A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-08-12 / 33. szám

Polacsek Lászlóné Angyal Piroska (jc sikerrel szerepelt A Družstevník Topol'niky játékosai civil ben Volt miért szurkolniuk a nyárasdi kézilabdázó lányoknak, asszo­nyoknak. Kartávolságra került tőlük a kupagyőzelem. Nyárasd mint kupagyőztes! Ilyesmi sem volt még a hazai női kézilabdasport történetében. Jaj, csak győzzön a Partizánske, ha megveri a Cottwaldovot, Nyárasdon avatják a kupagyőztest.. . Jól szurkoltak a lányok, a nagy ellenfél, a Partizánske szinte lesöpörte a pályáról a Gottwaldovot. — Már a félidőben 11:1 volt az ered­mény, akkor már szinte biztosra vettük, hogy miénk a kupa - emlékezik vissza a sorsdöntő találkozóra Némethné Do­mény Joli, a nyárasdi női kézilabda­csapat kapitánya, aki egyébként Né­meth Pál edző felesége. Németh Pál, aki „civilben" tanító, szinte megszállot­tan dolgozott azon, hogy olyan női kézilabda-csapatot neveljen a nyárasdi iskola növendékeiből, amellyel a ma­gasabb osztályban sem vall szégyent. Kezdetben maga sem gondolta,Miogy bekerülnek a ligába s végül megnyeri az országos kupát a csapata. Ehhez persze az kellett, hogy valaki segéd­kezet nyújtson. Az is akadt: Dömény János, a nyárasdi szövetkezet elnöke védnökséget vállalt a Družstevník To­pol'niky fölött. A 3500 lakosú csallóközi községben megkezdődhetett az előre­haladás a sport terén is.- Az iskolában kezdtük a játékot - eleveníti fel a múltat Némethné Dö­mény Joli. - Már előttünk is jól kézi­labdáztak a lányok, de amikor kikerül­tek az iskolából, abbahagyták. Sikerült jó iskolacsapatot összehoznunk, s ami­kor ez iskolai, majd később járási baj­nok lett, felvetődött a gondolat, hogy továbbra is együtt tartjuk a lányokat és felnőtt csapatot alakítunk. Együtt maradtak a lányok. Megnyer­ték a kerületi bajnokságot, utána a divíziót, majd az ifjúsági első ligát is. A felnőtt bajnokságon 1973-ban szere­peltek először, nem is akármilyen siker, rel: megnyerték a járási bajnokságot és feljebb jutottak, a második ligába. - Negyedik éve örökös másodikok A fogadáson Magyarics Vince, az SZLKP dunaszerdahelyi járási bizottság vezető0 titkára támogatásáról biztosította a ku­pagyőztes nyárasdi kézilabdacsapatot. család, gyermeknevelés, ezernyi gond, s lám mégis vállalják, igaz, az egész család és elsősorban a férj segítségé­vel - az edzéseket, a mérkőzéseket.- Hogy miért csináljuk? Mert sze­retjük a kézilabdázást. Szeretjük a sportot, a mozgást, megszerettük a lab­dát - vallja Polacsek Lászlóné Angyal Piroska, a csapat egyik kulcsjátékosa.- Most ismét felmerül a kérdés, ho­gyan tovább? - mondja Dömény János, a szövetkezet elnöke. Ma már kedve­zőbb a helyzet, hiszen a megnagyob­bodott, egyesített csilizközi szövetkezet nagyobb támogatást tud nyújtani. Első­sorban meg kell teremtenünk a lehető­séget a további sikerekhez. Ha felke­rül a csapat az első ligába, gondol­nunk kell arra, hogy megfelelő helyen fogadhassuk a vendégcsapatokat. Ezért a községfejlesztési és -szépitési akció­ban tető alá kell hoznunk a torna­termet. A kupagyőztes valóban megérdemli a rendes tornatermet. Már csak azért is, hogy másutt is lássák a kisebb falvakban: érdemes jó teljesítményekre törekedni, az illetékesek értékelik a kis csapatok nagy teljesitményét.- Most már akármilyen eredményt értek el a nemzetközi kupában, ti már megtettétek a magatokét, országszerte felfigyeltek rátok - mondta a nyárasdi kupagyőztes csapat fogadásakor Ma­gyarics Vince, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság vezető titkára, majd mó­ragyunk - panaszkodnak a nyárasdiak. - Az idén a trencséniek előztek meg bennünket - mondja Dömény Joli. — Igaz, az idén nem volt esélyünk a jobb szereplésre, négy játékosunk más sze­repet vállalt: kismama lett. Szerencsére mind a négyen ismét visszatértünk a csapatba. Álljunk meg egy percre. Kupagyőztes lett a csapat, de nem a kupagyőzelem a „nyárasdi példa", hanem éppen az a tény, hogy szülés után ismét pályára léptek ezek a derék asszonyok. Pedig nekik is kijut a munkából: foglalkozás, 12

Next

/
Thumbnails
Contents