A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-04 / 6. szám

év végéig további félmillió koronával, összesen tehát nyolcmillió koronával támogatták a közös ügyet. Egy négy­ezer lakosú község esetében valóban egyedülálló teljesítmény. D nem vélet­lenül sikeres ez az esztendő. Az utóbbi időben a faluban négy „palota" épült a legkisebbek részére: három óvoda és egy bölcsőde. A közelmúltban fejez­ték be a futballpálya, a korszerűsített egészségügyi központ, a bevásárló köz­pont, egy tornaterem és egy iskolai étterem építését. Ezeknek a létesítmé­nyeknek a jelentőségét a bátorkesziek mindennap tudatosítják, ezért bátran, de megfontoltan fognak hozzá a to­vábbi komoly feladatok megoldásához. öt esztendeje kezdték el az új kultúr­­ház építését. Az értéke jóval több mint tízmillió korona! Amikor évekkel ezelőtt valaki meg­jegyezte, mire jó egy ilyen nagy kultúr­­ház, a helyi nemzeti bizottság elnöke Zapletai Vince megjegyezte: „Nekünk száz évre előre kell terveznünk!" A kultúrház nemcsak az értéke miatt, hanem sajátos megoldása miatt is egyedülálló. Lesz itt egy automatizált tekepálya (a járásban az első), 400 személy befogadására alkalmas nagy­terem, melyben szélesvásznú filmeket is vetíthetnek, nyugdíjasok klubja, nagy könyvtár vár kihasználásra. Aki esetleg azt képzeli, hogy Bátor­­keszin eddig semmi sem történt kultu­rális téren, és mindenki csak a kultúr­ház megnyitására várt - akkor téved. Már évek óta aktívan tevékenykedik a faluban két éneklő csoport, egy fúvószenekar, egy fényképészeti szak­kör; rendszeresen sor kerül a főző- és varrótanfolyamra. A kultúrházat 1977 novemberében nyitották meg ünnepé­lyesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. Már néhány hónappal a kultúrház megnyitása előtt kinevezték az igazga­tóját Dediková Anna személyében, aki­nek természetesen segítői is vannak: Papp Ernő, Renczés Gábor és Pálinkás Valéria. A kultúrházban nincsen tánc­terem, kizárólag klubjellegű; a tánc­­mulatságokat a régi kultúrházban ren­dezik. Bátorkeszin a közületi szolgáltató vállalat 22 üzemegysége 35 szakmai ágazatban nyújt szolgáltatást. A válla­lat jó munkáját a környező falvakban is dicsérik. „Kifogásolják-e a munkát? - ismétli kérdésünket Chovanec Štefan, a vállalat igazgatója. — Nincs róla tu­domásunk." Az üzemegységeken talál­ható panaszkönyvek igazolják állítását. ellenére aligha hiszem, hogy bárki is innen figyelné a meccset, hiszen a stadionnak szép lelátója van; a spor­tolóknak öltözők állnak a rendelkezé­sükre, s egy klubhelyiség is található itt. A kétmillió korona értékű lelátót, melyet az idén tavasszal fejeznek be, figyelemre méltó módon díszítették a marcelháziak: egy futballistákat ábrá­zoló nagy mozaikfreskóval. Marcelházán jó az együttműködés a helyi nemzeti bizottság és a szövet­kezeit között. Kozák János, a HNB el­nöke rendszeresen eljár az EFSZ veze­tőségének üléseire, Bakulár László, a szövetkezet elnöke pedig a HNB képviselője és tanácsának tagja. Már szóltunk a legközelebb megvalósítandó közös vállalkozásukról, az óvoda építé­séről. A szövetkezetiek építő brigádja mindig ott van, ahol valami épül. A községben új üzletközpont épül (6 és félmillió korona lesz az értéke), a marcelháziak két év múlva már itt fognak bevásárolni. A tíz kilométer hosszú gázvezeték csöveinek felét már lefektették (a saját háza előtt minden­ki maga ássa az árkot). A Nemzeti Front választási programjának teljesíté­se, sőt túlteljesítése felől senkinek sincs kétsége. Mi hiányzik még Marcelházán? Mindenekelőtt egy egészségügyi köz­pont, mert jelenleg az orvosi rendelés nem megfelelő helyiségekben, ráadásul a falu két különböző pontján történik. Idővel lesz az is - mondja a HNB el­nöke -, elvégre Chotín (Hetény) és Šrobárová polgárairól is szó van. Száz évre előre terveznek A vojniceiek (bátorkesziek) a Nemze­ti Front választási programja 1977-re előirányzott tervének teljesítésével már szeptemberben eldicsekedhettek, s az A Nemzeti Frontba tömörült társa­dalmi szervezetek, a helyi nemzeti bi­zottság, az EFSZ, a Meopfa nemzeti vállalat és a közületi szolgáltató válla­lat együttműködése nélkül nem lehetne elképzelni a falu ilyen nagy mérvű fejlődését. Akárcsak másutt, itt is mindennek az alapja azonban a hely­béliek lelkes alkotó munkája. xxx Benyó elvtárs választó körzetének valamennyi falujában közvetlen kapcso­latban van az emberekkel, sokukat régóta ismeri. Tisztelik őt szerénysé­géért, tenniakarásáért. Tudják, hogy a közös ügyek valóra váltásáért és a to­vábbi előrehaladásért mindenkor be­csülettel síkraszá II. VLADIMÍR DONNER (Kontár Gyula felvételei) Az ember által elvégzett munkák minőségét ellenőrizni nehéz, de mu­száj. Mert amíg nem tartunk ott, hogy munkánk minőségét saját becsületünk mindennapi próbatételének tekintjük, addig nem elég, ha saját munkánkat magunk ellenőrizzük. Mert önmagun­kat értékelve könnyen hajlamosak le­hetünk a szépítésre, mi több, akár a csalásra is. Dolgozni csak becsülete­sen, legjobb képességeink szerint sza­bad — ezt nem én találtam ki. Sajnos, nagyon sok ember ezt mint ha nem tudná, vagy nem akarná tudni, mert neki így kényelmes. A fizetésemet úgy is megkapom ... gondolja magában, s úgy tesz, mint ha dolgozna, vagy úgy dolgozik, hogy annak rajta kívül senki, tehát a közösség nem veheti hasznát. Ez így több mint pofátlanság, több mint erkölcstelenség, több mint csalás. Ellenőrizendő tehát, azért, hogy büntethető legyen, és büntetendő azért, hogy a rossz minőségű munkát így előzzük meg, így küszöböljük ki. A sa­ját rossz munkáját hite szerint is jó­nak vélő embertípus esetére majd máskor térek ki. Hadd beszéljek csak arról, aki csakis azért dolgozik rosszul, mert megengedheti magának, mert megengedik, elnézik neki, vagy igazi ellenőrzés híján hosszú időkön keresz­tül ezt észre sem veszik. Azért beszélek erről s azért ilyen indulatosan, mert nagyon sok rosszul elvégzett munkával találkozom, amit nyilván más is észrevesz, csak úgy látszik az nem, aki e munkákat át­venni, ellenőrizni hivatott. Mondjak példákat? Nem tehetem, mert nem a csupán „hétvégi levélpapírom“ kevés, hanem a példa sok. No de íme lega­lább mutatóba legalább egyetlen példa. Rettenetesen sáros és elnyűtt utat asz­faltoznak anélkül, hogy a sarat letaka­rítanák. Mondani sem kell, hogy né­hány hét múlva a méregdrága pénzen felújított út ugyanolyan rossz lesz, mint korábban, sőt annál is rosszabb. Szájtátva nézem amit művelnek. Az is megdöbbentő, hogy ezt a fizetett vétket kint a nyílt utcán, a járókelők ezrei­nek szemeláttára merik elkövetni. Mert ugye tehetik. Aki a munkát megren­delte, az nem figyel oda. Aki ellen­őrizni hivatott, az rá se hederít s ha netán mégis felelősségre vonják, majd csak kimagyarázkodik valahogy: határ­idő, ez meg az — ismerjük. Az utcai járókelőknek meg úgy sincs beleszó­lási joguk. Pedig van, de még mennyi­re van! Csak mi járókelők ezt mint ha nem tudatosítanánk eléggé. Már­pedig a szocialista demokrácia legalap­vetőbb kívánalmai szerint igenis bele kell szólnunk egymás munkájába — ha azt a munkát rosszul végezzük. Mert behunyt szemmel, cinikus közönnyel elmenni amellett ami káros, ami a közösséget, a társadalmat megkárosítja — az nem kisebb vétek, mint eredeti­leg kárt okozni. A közéletiség ott kez­dődik, ha valakinek nem mindegy az, hogy milyen minőségű munkát végez a másik, hogy árt-e, vagy használ az illető. Mert nem lehet mindegy — még akkor sem, ha elképzelni is nehéz, hogy mondjuk egy járókelő betelefonál az illetékes helyre, követelvén, hogy azonnal állítsák le azt az aszfaltozást és tessék tiszteségesen dolgozni. Mert nem elképzelni kell. Megtenni. A világot sosem a rossz munka, sosem az elmulasztott cselekvések vitték elő­re ... de hiszen ezt mindenki tudja. Valóban tudja mindenki? l/C/LAxeJU ZtrtiLc 3 A pribetai (perbetei) kultúrhózban rendezett kiállítás megnyitása . r» . * .* .«lx..,..-.. m. .. Sboum —t 'iMr '"gn ___....................................... ; . Folyik a serény munka HÉTVÉGI LEVÉL

Next

/
Thumbnails
Contents