A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 5. szám
30 000 embert vesztett s kénytelen volt elvonulni az erőd falai alól... Nem kevésbé büszkén mesélte Mr. White, hogy — bár a második világháborúban óriási károkat okoztak az állandó bombázások, de Máltát nem tudták elfoglalni Hitler és Mussolini hadai, nemúgy mint Krétát. La Valletta nem nagy város, mindössze 22 000 lakosa van, de gépkocsiforgalma olyan, mint bármely más nagyvárosé. Tulajdonképpen az egész város egy nagy, főként sziklába vájt erődítmény. Megközelíteni csak egyetlen kanyargós, meredek úton vagy egy felvonón lehet, amely kb. IS emeletnyit halad felfelé a tengerparttól. 15 kilométer hosszú főútvonala párhuzamos a parttal. A legkülönbözőbb stílusú, zömmel egyemeletes, erkélyes házainak mindegyikében van legalább egy kereskedés. Szerény és csillogó, szűk és tágas házak, boltok váltják egymást. A boltokban főként az itteni háziipar termékeit, elsősorban szőtteseket, selyemkendöket, csipkéket és mindenféle emléktárgyakat kínálnak eladásra a várost fiákerral járó sok-sok turistának. xxx Másnap már a Krétai-tenger vizét hasította hajónk orra. Már a reggeli órákban feltűntek a sziget körvonalai, de ráment a délelőtt, amig a hosszú sziget partvonala előtt végighajózva befutottunk Iraklion (az ősi Heraklion) kikötőjébe. Már várt ránk az autóbusz, hogy elszállítson a sziget fővárosától néhány kilométer távolságra levő Knosszoszba, az európai kultúra bölcsőjének romvárosába. A Minotauroszt pedig megöli Thészeusz görög hős és Ariadné fonala segítségével kiszabadul a labirintusból. Ez még ma is olyan útvesztő, hogy hiába mellékel pontos és részletes térképet az útikalauz-könyv, vezető nélkül bolyongani e hatalmas romvárosban ugyancsak kockázatos vállakózás lenne. Knosszosz, illetve az i. e. 3. és 2. évezredben kifejlődött krétai vagy földrajzi elterjedése miatt égéinek is nevezett kultúra i. e. 1500-1200 között érte el fénykorát. A város maga - bár a krétai kultúrát már korábban is pusztították a szárazföldről behatoló harcias görög törzsek - i. e. 1200 körül pusztult el végleg valószinűleg természeti katasztrófa (földrengés vagy vulkáni kitörés) következtében. Artur Evans angol régész kutató és helyreállító munkája nyomán csak századunkban kerültek elő és váltak ismertté az ősi krétai kultúra épületei, részben még ma is megfejthetetlen írásos emlékei, szobrai, kerámiái, domborművei és csodálatos freskói. A bikakultusz nyomát viseli számos alkotás: a motívumokban ismételten vissza-visszatérö bikaszarv-szimbólumok, az északi bejárat monumentális bikafreskója vagy a bika hátán tornázó artistákat ábrázoló festmény. A freskókról és a festett szobrokról karcsú derekú, derűs tekintetű ifjak és lányok tekintenek ránk négyezer év távolából. Játékos madarak, halak, delfinek fickándoznak, finom rajzú növények veszik körül az emberi és állati figurákat. A hölgyek kacéran, mégis méltósággal viselik hosszú, harang alakú szoknya-Hatalmas területen fekszenek Minosz király palotájának gigantikus méretű, lenyűgöző szépségű épületei, illetve, ami belőlük megmaradt. A fő palota nagy udvar köré csoportosított emeletes helyiségeknek egész tömegéből áll, vízvezetékkel, csatornázással, termekkel, szentélyekkel, műhelyekkel. Egész útvesztő ez, valaha a Zeusz-kultusz egyik fö helye volt, és az isten szimbóluma, a labyrisz (kettős) bárd után kapta a labyrinthosz nevet. Knosszoszt kb. i. e. 2500-ben alapították a sziget kis-ázsiai eredetű, nem görög öslakói. A monda szerint Minosz király volt a városalapító, Zeusz főisten és Europé királylány fia. Annak bizonyítására, hogy mekkora becsben áll az isteneknél, arra kéri Poszeidont, küldjön neki a tengerből egy bikát, amelyet ö azután hálából az istennek fog áldozni. Poszeidon teljesiti a kérést, de Minosz nem áldozza íel a bikát, mire Poszeidon azzal bünteti Kréta királyát, hogy ennek feleségében Pasziphaéban természetellenes gerjedelmet kelt a bika iránt. A szörnyű viszony gyümölcsét, a Minotauroszt, egy félig ember, félig bika alakú szörnyeteget Minosz a labirintusba rejti. Ugyanilyen gonoszul járt el Daidalosszal, a labirintus építőjével is, aki azonban szárnyakon elmenekült Krétáról. Minosz keresésére indult, de Szicíliában Kokalösz király leányai forró fürdőbe fojtották jukat - a ruha keblüket teljesen fedetlenül hagyja - és csigás fürtjeiket. A palota lakói békében, bőségben és kényelemben éltek. Megcsodáltuk Minosz király trónját, a királyi lakosztályban a fürdőkádat, a vízöblitéses mellékhelyiségeket, a helyenként még ma is működő vizvezetékrendszert, csatornázást, a királynő lakosztályának pompás falfestményeit; a színes szobrokat, remek használati tárgyakat a város világviszonylatában is egyik leggazdagabb régészeti múzeumában. Jó két órát nézelődtünk a palotában, a labirintusban, amelyből jó magam is - csoportomtól elszakadva - csak ügygyel-bajjal jutottam ki. Utána a sziget mai fővárosával, Heraklionnal ismerkedtünk. Élénk forgalmú kikötő és kereskedőváros, melynek boltjaiban kitűnően lehet vásárolni. Persze, a legtöbb a bikaisten kultuszát utánzó — nagyrészt silány - szuvenír, de kapni itt halászott szivacsot és krétai olajból készült szappant is, mert sok az olajfa-, szőlő- és déligyümölcs-ültetvény az enyhe, mediterrán éghajlatú szigeten. A krétaiak büszkék szigetükre, az ízletes ételekre, a tüzes borokra, az itteni dalokra, de legfőképpen arra, hogy a második világháborúban oly hősiesen ellenálltak, óriási áldozatokat okozva a fasiszta német hadsereg ejtőernyős alakulatainak. MARTONVÖLGYI LÁSZLÓ CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE VEREKEDÉS A KISKOCSMÁBAN • FÖVADLOTT AZ ALKOHOL Egyhangúan csattogtak a vonatkerekek a síneken. Ján O., akit barátai olykor Rubinok is becéztek, egy darabig a kupéban ült, aztán kiállt a vasúti kocsi folyosójára és a gyorsan suhanó tájat figyelve ábrándozott. Garázdaságért kapott másfél évi börtönbüntetését letöltve tartott most hazafelé — azzal a szilárd elhatározással, hogy soha többé nem iszik majd mértéktelenül szeszes italokat és rács mögé sem kerül már az életben . . . ■ Az állomáson szerető felesége és három iskolaköteles fia várta. A fiatalasszony szemében öröm tükröződött, amikor Pubi leszállt a vonatról, a három fiú azonban kissé tartózkodóan fogadta apjuk viharos ölelését. Még élénken emlékeztek azokra az éjszakákra, amikor részegen járt haza, amikor az éjjel kellős közepén durván hadonászó öklei elől a nagyszülőkhöz kellett menekülniük; amikor a letartóztatása előtti éjszakán késsel és húsverővel a kezében garázdálkodott. . . Igaz, anyjuk az utóbbi hónapokban több ízben értésükre adta, hogy apa lényegében becsületes, jó ember; inkább a barátai felelőtlenek, akik elelcsábítják őt a kocsmába. A három fiú nem ellenkezett, de megélt tapasztalataik alapján nemigen hittek anyjuk szavának. Különösen abban nem bíztak, hogy most már nekik is olyan apjuk lesz, mint osztálytársaik többségének. Pubi, azaz Ján O. azzal az eltökélt szándékkal lépett le a vonatról, hogy most valóban megváltozik; nem él viszsza a börtönigazgatóság jóindulatával, hiszen példás magaviseletért büntetésének utolsó harmadát elengedték: az ítéletben megszabott határidőnél öt hónappal korábban jöhetett haza! Talán még sohasem érezte magát ilyen jól családja körében, mint most. Farkasétvággyal evett a tiszteletére készített kacsasültből és a ropogós combot, zsíros káposztát, hősiesen, szódavízzel hígított almamusttal öblítette le. Nemúgy az üdvözlésére érkezett testvérek és sógorok, akik sárgásán aranyló borocskával oltották a finom étel után kerekedő szomjukat. Pubi azonban állta a szavát: egy kortyot sem ivott a borból. Ján O. másnap munkába állt. Itt sem fogadták barátságtalanul. Kitanult kőműves volt s mindjárt az első nap elhalmozták munkával. Dolgozott is becsülettel, nem törődött a tűző nap erejével, a homlokán, vállán gyöngyöző verejtékkel. Mi tagadás, percről percre nőtt a szomjúsága is, de amíg a többiek egyre gyakrabban nyúltak a sörösüvegekhez, ő el-elszaladt a mosdóba, ahol pohárszámra itta a vizet. . . Nehéz, férfias küzdelem volt ez - és Jani két teljes hétig, pontosabban az első fizetésig állta is a sarat. Aznap azonban ... de vegyük sorjában a történteket. Pubi reggel óta - teljesítménybérben — falazott. Klinkerfalazással. Ez annyit jelent, hogy a kőműves leterít egy sor nyolcados téglát, ráfektet egy centis szögvasat, aztán lekeni habarccsal. Aztán megint tégla, megint szögvas, megint habarcs . . . Elviselhetetlenül tűzött a nap és Jani szenvedett az izzadtságtól, a szomjúságtól. — No, gyere, ne különcködj! — mondták társai, amikor ebédszünetben elaludt a frissen húzott fal tövében. — No, gyere! — hallotta az újabb biztatást, amikor a melegtől és a szomjúságtól kábultan éppen arról álmodott, hogy egy feneketlen boroshordó mellett fekszik, ahonnan a bor egyenesen a szájába csurog. Föltápászkodott hát fekhelyéről és lassan a többiek után indult. A kiskocsmában üdvrivalgás fogadta. Régi, kedves ismerősként üdvözölte mindenki.- No, végre, hogy te is itt vagy, jó fiú . .. - mondta barátságosan a teltkarcsú kocsmárosné és vállát enyhén odadörzsölte Janiéhoz. — Már szomorkodtam utánad . . . Pubi nekitámaszkodott a törzsvendégeknek fenntartott pultsaroknak és - inni kezdett. Az első két decit egyetlen húzásra megitta, de feneketlen szomjúságában ez csak egy kortynak tűnt. A második pohár után megfeledkezett kezdeti gátlásairól, de önmagának és feleségének tett ígéreteiről is. Nem kellett fizetnie, csupán fenékig üríteni az előtte álló poharakat. Haverjai nem sajnálták tőle az italt: vodka, rum, szilvapálinka, „öblítővízként" pedig bor szaladt le egyre nagyobb mennyiségben a torkán. Remek formába lendült és a nap hősének érezte magát: egyetlen délután alatt pótolta a kétheti böjt minden lemaradását. Társai későn vették észre, hogy baj van; mégis megpróbálták kivezetni őt a kiskocsmából. Pubinak, azaz Ján O.nak azonban féktelen erő feszítette az izmait. Két kőművestársát kérdezés nélkül rendre is utasította egy-egy jobbegyenessel — és ezzel elkövette az első büntetendő cselekményt. Ám ez még csak a kezdet volt. Lévén hogy időközben lejárt a műszak, az építkezésvezető is betért a kocsmába. Sört rendelt, aztán megfordult, hogy helyet keressen. Ekkor pillantotta meg a részeg Janit. Bal kezében a söröska ncsóval odalépett hozzá, és jobbjával jóindulatúan megragadta Ján O. vállát:- Ember, térj magadhoz! Gyere, hazakísérünk .. . Pubinak izmaiba erő, fejébe vér szökkent.- Engem? — kiáltotta fenyegetően. Fölkapott egy söröskorsót és féktelen dühvei fejbe vágta az alacsony termetű, középkorú építkezésvezetőt. Az elszédült, megingott és földre zuhantában egy asztal szélébe is beleütötte amúgyis vérző fejét. Eszméletlenségéből csak a kórházban tért magához. A kiskocsmában kavarodás, zűrzavar kerekedett. Ján O. kihasználva a helyzet áttekinthetetlenségét kiosont az utcára, részegen motorkerékpárra ült és hazahajtott. Ez sorrendben mór a harmadik bűntett volt, de nem az utolsó. Otthon ugyanis késsel támadott az őt letartóztatni érkezett rendőrjárőrre és csak rövid dulakodás után kattant csuklóján a bilincs. Az ügyben illetékes bíróság az ellene emelt vád minden pontjában (becsületsértés és közrendbontás, testi épséget veszélyeztető garázdaság, ittas állapotban történt vezetés és hatósági közeg elleni támadás) bűnösnek találta Ján O.-t, aki röpke két heti példás magaviselet után csöbörből vödörbe potytyant: a szóban forgó délután garázda kalandjának „jutalmaképpen". Pubit a bíróság három évi szigorított börtönbüntetésre ítélte. 17 EMBERI SORSOK
