A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 5. szám
Hajónk, az „Arménia" este nyolc órakor futott ki Tunisz kikötőjéből, hogy úszó szállodánk legyen utunk további szakaszán. Másnap már hajnalban keltünk, hogy tanúi legyünk a csodás napfelkeltének a tengeren s hogy minél hamarabb megpillantsuk földközi-tengeri kőrútunk következő állomását, Máltát. De ez csak másnap déltájban következett be, ekkor tűntek fel a°sziget kopár sziklái, majd La Valletta régi, romos erődje s mögöttük a város sárga, egyemeletes, lapostetejü házai. Az „Arménia" nem tudott odaállni a parthoz, ezért valamivel távolabb vetett horgonyt az öbölben, és bárkákon szállítottak minket partra, ahol már várt ránk útikalauzunk,— Mr. White. A derék levantei, élemedett kora ellenére - 75. életévét taposta - fürge volt, mint a gyik, s rögtön láttuk, hogy a kisujjában van Málta egész története és úgy ismer minden követ, mint a tenyerét. Azt állította, hogy annak idején ő kalauzolta a szigeten jártában Erzsébet angol királynő férjét, Fülöp herceget; igaz volt-e vagy sem, azt persze nem tudtuk ellenőrizni. 0 Elmondotta, hogy Málta Állam magából a 27 km hosszú és 14 km széles Máltából, a tőle északnyugatra a tengerből kiemelkedő Gozóból, a közöttük fekvő kis Comino-szigetböl áll, azonkívül hozzá tartozik még három lakatlan kis sziget. A lakosság száma mintegy 400 000 fö. Érdeklődtünk a máltaiak származása iránt. Erre nem olyan köny-A knosszoszi palota nyugati tornya nyü a válasz, mondotta vezetőnk, mert Málta szigetén számos hódító megfordult. Földjén az időszámításunk előtti első évezredtől kezdve egymást váltották a föníciaiak, a görögök, a karthágóiak, akiket a rómaiak követtek, majd az arabok, a szicíliai normann királyok, illetve a német-római császárok uralma következett. 1530-ban V. Károly császár a Johannita Lovagrendnek adományozta, amely a török hódítással szemben meg tudta védeni a sziget függetlenségét. A rend egy nagymestere, Jean de la Valette 1566-ban győzelmet aratott itt a törökön, az ö tiszteletére nevezték el a szigetország mai fővárosát La Vallettának. 1798-tól 1800-ig a na-Málta — Mellieha templom póleoni Franciaország uralma alatt állott Málta, ekkor a szigetcsoportot az angolok foglalták el s tették gyarmatukká. A brit gyarmatbirodalom felbomlásával 1964 szeptemberében Málta is elnyerte függetlenségét a Brit Nemzetközösség keretében. A máltaiak arab-olasz keveréknyelven beszélnek. A szigetek felszíne kopár, sziklás. Folyó és erdő nincs. Az esővizet ciszternákba gyűjtik, azzal öntözik a szegényes parcellákat, ahol főként zöldségfélék, szőlő, gyümölcs, virág és citrusfélék termesztése folyik. Ásványi kincsekben szegény, csak márványt, alabástromot és építőkövet fejtenek. Az ipar legjelentősebb ága a hajójavitás. A kereső lakosság 65 százalékát közvetve vagy közvetlenül a dokkok, az angol és NATO-támaszpontok foglalkoztatják. Feldolgozó ipara kisüzemi jellegű. A sörgyár építéséhez, mint White úrtól megtudtuk, Pilsenből hívtak szakembereket. És hogy nem is akármilyen sört gyártanak itt, arról alkalmunk volt meggyőződni. La Valletta kikötőjéből először is a régi főváros, olaszosan Melita, arab eredetű nevén Mdina megtekintésére indultunk autóbusszal. Az út gondosan megművelt és nagy hozamú, de apró parcellák között vezetett. Hamar végeztünk a városka megtekintésével. Szűk utcácskák, inkább sikátorok, az arabspanyol keveredésű mór építészet jellegzetes emlékeivel, rácsos erkélyű házaival. Embereket alig láttunk az utcán, délidő lévén, mintha megállt volna az élet, a boltok zárva, mindenki visszavonult házának hüs belsejébe a tűző nap elől. Vissza is tértünk csakhamar La Vallettába. Közben White úr nem fogyott ki a szóból. Elmesélte, hogy a hagyomány szerint Málta volt a Homérosz által említett Oggia; több barlangot is mutatnak a szigeten mint Kalypszo nimfák barlangjait, akinek Odysszeusz hét évig élvezte szerelmét... Málta történelmének egyik legjelentősebb eseményéről részletesebben is beszámolt idegenvezetőnk, arról az 1565 márciusában vívott csatáról, amelyben a Jean de la Vallette nagymester vezette máltai lovagok súlyos vereséget mértek II. Szulejmán szultán 130 hajóval támadó hadára. A szultán 16
