A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-07 / 1-2. szám
A lengyelországi Opoléban megrendezett könnyűzenei fesztiválon a fotóriporterek megválasztották a legjobban fényképezhető dalénekesnőt. A szavazatok kivétel nélkül Zdislava Sošnicka mellett szóltak. Nagy feltűnést keltett Sofia Loren megjelenése a párizsi Dior cég divatbemutatóján. Az egyébként ízléssel és mértéktartóan öltözködő sztárra alig ismertek rá: lefogyasztotta magát, s kislányos ruhában, ún „kinky" hajviselettel jelent meg. A Gente című olasz lapban a következő címmel közölték ezt a felvételt: „Micsoda hajviselet, Sofia..." A moszkvai Taganka Színház Franciaországban vendégszerepei. Jurij Ljubimov, a színház művészeti vezetője „önállóan" is szerepel majd Párizsban: Csajkovszkij Pikk dáma című operáját rendezi a párizsi Opera színpadán. □ Harry és Ethel Grotherbord aranylakodalmukat ünnepelték az amerikai Pembrokban. A riporterek kíváncsi kérdésére, vajon hosszú házasságuk alatt gondoltak-e valaha is válásra, a jubiláló feleség így válaszolt: „Válásra soha! De gyilkosságra igen." □ Az utóbbi időben számos „definíció" jelent meg a világsajtóban. Ezúttal kettőt közlünk belőlük: „Optimista az az ember, aki vásárol egy tucat kagylót, s szentül hiszi, hogy a bennük talált gyöngyszemmel fizethet értük. Pesszimista viszont az az ember, aki nem meri megfejni a tehenet, mert azt gondolja, hogy a tej már a tehénben megsavanyodott." Képünk a Taganka Színházbeli dolgozószobájában ábrázolja Ljubimovot, a nevezetes fal előtt, amelyen barátok és pályatársak üdvözlő szavai és autogramjai sorakoznak. Az 1977. évi brit szépségkirálynő Moya Ann Church 25 éves hajadon lett. AHOL FÖLFELÉ FOLYIK A PATAK A minap vaskos borítékot hozott a postás. A borítékon rajta volt a feladó neve és pontos címe. Gyerekkori pajtásom írt. Elolvastam a levelet, érdekesnek találtam. Alig stilizálva, kissé ugyan „átfésülve" közreadom, természetesen a neve nélkül, mert ahogy írta: „névtelen levélnek" szánta. „Kedves, pajtás! Levelem érkeztével sok jó egészséget kívánok neked és a tisztelt családodnak, ami hál' istennek nékem is megvan. Ne haragudj a bizalmaskodásért, de hát te az én emlékezetemben úgy élsz most is, mint ahogy annak idején ismertelek, amikor még együtt játszottunk a patakon a libák mellett, fészket szedtünk az erdőben ... de minek soroljam, te is emlékezhetsz a gyerekkorunkra, ha akarsz, és miért ne akarnál, hiszen a szülőföldjét soha senki nem szégyellte még, mindenkinek kedves, ha másért nem, hát azért, mert ott tanult meg járni és beszélni, nem igaz? Láttam a fényképedet az újságban, hát hogy is mondjam: bizony az idő... Bár az isten jól felvitte a dolgodat, és bár nem láttalak errefelé jó két évtizede, nem hiszem, hogy elfelejtetted volna a nagy akácost, a szőlőhegyet meg a régi arcokat, főleg a lányokét, mert ami igaz, az igaz, nagy csibész voltál, de hát jól tetted, ha tehetted, és talán engem se felejtettél el, ha mégis elfelejtettél volna, elnézésedet kérem a zavarásért. A világért sem akarlak háborgatni, tudom, kevés az időd, sok az elfoglaltságod, ennek ellenére nagyon kérlek, elolvasatlanul ne gyűrd össze és ne dobd el a levelemet. Ha jól számolom, már vagy tíz éve nem írtam levelet sehová, senkinek. Hogy most mégis írok, gondolhatod, komoly oka van. Fontos. Legalábbis én annak tartom. És azért is elnézésedet kérem, hogy ilyen hibásan és cíúnyán írok. Emlékezhetsz, az elemiben egymás mellett ültünk, hányszor kaptam körmöst az írásom miatt, de azért én nem haragszom a tanító úrra még most sem, szegényre, nyugodjon békében. Azért egyszer-kétszer téged is elporolt, emlékszel?... Néhány éve nagyon öregen meghalt. Voltam a temetésén. Egyedül én voltam ott a régi tanítványai közül. Büszke is voltam rá egy kicsit. Látod, ilyen bolond vagyok én, ilyen szamárságokra is büszke tudok lenni. Nem mondom, és ezt ne vedd dicsekvésnek, másra te büszke vagyok. Például a szép, új házamra, a három jól sikerült unokámra, az óvónő lányomra meg az autószerelő fiamra, meg hát az autójára, mert van neki. Repül, mint a madár. Néhányszor már megkocsikáztatott engem is. Emlékszel? Valamikor csak a doktor úrnak volt autója a faluban, most meg már nyolcvannégy van. Ha nekidurálom magam, vénségemre én is veszek egyet, fene a jó dolgomat, nem igaz? Azt is tudatom veled, hogy apámat meg anyámat már eltemettem. Márványból csináltattam nekik sírkövet. Megérdemlik, hiszen a kétkezi munkájukból neveltek fel hatunkat. És büszke vagyok a feleségemre is, tudod, a szomszéd Pannira, mert az lett az én párom. Megértő, hűséges társam volt eddig, remélem, ezután is az lesz, amíg egyikünk vagy másikunk nem kerül a temetőkertbe, már pedig, pajtás, oda se én, se ő, nem nagyon igyekszünk. Én csak sertésgondozó vagyok a szövetkezetben, de azért boldog embernek tartom magam, pedig sokat dolgozom, elhiheted. De hát arra született az ember, hogy dolgozzék, nem igaz? Hát így élünk mi errefelé, pajtás . .. Visszatérve a tanító úrra, ami igaz az igaz: sok szépre meg jóra megtanított bennünket. Hányszor elmondta, hogy nehéz becsületesen élni, de hasznos. Hát mit tudom én. Manapság gyakran a fonákja jut eszembe... Én persze egész eddigi életemben becsületesen próbáltam élni, soha nem bírtam elviselni az igazságtalanságot, még akkor sem, ha százszázalékosan tudtam, hogy ráfizetek. így volt ez velem a múltban, még egy-két évvel ezelőtt is. Most azonban, ahogy öregszem és lassan, de biztosan haladok a nyugdíjas kor felé, hiszed vagy sem, meg tudok ijedni, ha rámijesztenek, márpedig az utóbbi időben gyakran rámijesztettek a szám miatt, amit nem tudok tartani, ha valami nem tetszik. S hogy el ne felejtsem ... ne haragudj, hogy tulajdonképpen csak most térek rá a lényegre... A mi szövetkezetünk hosszú ideig az utolsók között kullogott a járásban. Sűrűn váltották egymást az elnökök, így igaz. Aztán ősszel múlt nyolc éve, hogy a jelenlegi elnökünket idehelyezték. A vaskezűt. így hívja őt mindenki a környéken, mert valóban az, kemény, vaskezű. Szükség volt rá? Biztosan. Tény, hogy a szövetkezet fellendült, most már az elsők között haladunk . . . Egyszóval ez a vaskezű ember gatyába rázta a gazdaságot, virágzik. Eddig rendben is lenne a dolog, csakhogy amit az utóbbi időben művel ez az ember, több a soknál. Tudod, pajtás, amikor idekerültek feleségestül, lányostul, fiástul, csupaszok voltak, mint az ujjam. És most? Emeletes villája van, testvérek között is megér egymilliót. Neki is van autója, a lányának is meg a fiának is. A lánya vegyészmérnök, pedig amint hallani, elég nehéz felfogású teremtés volt, de hát sok féldisznó meg hektó bor elvándorolt különböző helyekre, úgy ám. A fia meg fejes valahol a kerületen. Tudod, a felesége, amikor idekerültek, nyápic, semmi teremtés volt, járni is alig bírt. Dolgozni? Minden kiesett a kezéből. Most ha látnád! Hanyatt esnél a csodálkozástól. Hat-hét bunda lóg a szekrényében, kisestélyi, nagyestélyi, meg tudja az isten, mi mindene van. Nyáron akkora kalapokat hord, mint egy szekérkerék. Egyszóval igencsak fenn hordja az orrát. Az utóbbi időben már meg sem akarja ismerni az embert. Jó, rendben van: tegye, tegyék, az jó, ha az emberek boldogulnak, de ami sok, az már sok! A szembetűnő boldogulás, a hirtelen meggazdagodás, a dőzsölés, a pazarlás csakis gazemberséggel érhető el. Hát erről van szó, pajtás. A mi elnökünk megfeledkezett arról, hogy honnan és miért jött közénk. Rettentő értékek folynak szét a kezében. Egyrészt a saját zsebébe, másrészt jut abból másüvé is. Bizony, pajtás, csoda történt nálunk: fölfelé folyik a patak, a bőség patakja. így aztán a mi elnökünkön nem fog semmi: sem átok, sem szítod, sem ... de minek írjam le, hiszen tudod te azt nagyon jól, hogy miről van szó. Hát ezért írtam neked levelet, ezért fogtam tíz év után ceruzát a bütykös ujjaim közé. Arra kérlek, pajtás, járj utána, s ha módodban áll, küldjél rá olyan revíziót és onnan, ahová még nem hallatszott fel annak a bizonyos pataknak a csobogása, ahová még nem ért fel a folyása. És arra is nagyon kérlek, a nevemet hagyd ki a játékból, mert a végén még én húzom a rövidebbet. Ha számonkérnek tőlem valamit, isten úgyse letagadom. Baráti tisztelettel ..." Amint látod, pajtás, a leveledet becsületesen elolvastam. Hogy mit szólok hozzá?. . . Utánajárok s ha lehet elintézem, hogy nálatok se follyon fölfelé a patak. LOVICSEK BÉLA O
