A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-24 / 26. szám

š?: K V" ŕ Évről évre csehszlovák ál­lampolgároknak százez­rei töltik nyári szabadsá­gukat külföldön, elsősorban a szocialista országokban, egyéni — főként autós — turistaként, vagy mint az utazási irodák szer­vezte üdültetések, társasutazá­sok részvevői. A legtöbb turista a délebbre fekvő országokban a napfényben fürdő tengerpartot, vagy a kényelmesebbje, aki nem szereti a hosszú, fárasztó utazást, itt a „szomszédban" a Balatont, a „magyar tengert" keresi fel. A Balaton nemcsak Magyaror­szág, hanem egész Közép-Euró­­pa egyik leglátogatottabb, leg­jobban kiépített üdülőterülete, amelynek fejlesztésére a megelő­ző ötéves tervidőszakban több mint 8 milliárd forintot fordítot­tak. Ma már nemcsak a „hagyo­mányos" balatoni fürdőhelyek, Siófok, Balatonfüred, Almádi, Ba­­latonföldvár, Fonyód, Keszthely vagy a szomszédos Hévíz vonzza a bel- és külföldi turisták tíz­ezreit, a föidényben az egész |§ Balatonon „teltház" van, az au­tós turisták a tó északi és déli - partján egyaránt nagy előszere­tettel látogatják a jól kiépített kempingtáborokat. Alig akad külföldi turista, aki balatoni „támaszpontjáról" ne tenne kisebb-nagyobb kirándu­lásokat a közeli Tapolcára, Nagy­­vázsonyba, Veszprémbe vagy a kitűnő balatoni autópályán Szé­kesfehérvárra; Pestre pedig biz­tosan mindenki „felugrik". A napfény s a víz szerelmesei azonban a hosszabb út fáradal­maitól sem riadnak vissza, bár például aki a legkorszerűbben, repülőgéppel utazik, az nemigen beszélhet fáradalmakról. A cseh­szlovákiai turisták leggyakoribb nyári úticélja valamelyik fekete­tengeri fürdőhely, akár Romániá­ban, Bulgáriában vagy a Szov­jetunióban. A román tengerparton Kons­­tancától északra, de főként dél­re egész füzére épült ki az utób­bi időkben a szebbnél szebb, legkorszerűbb üdülőhelyeknek. Konstanca forgalmas kikötővá­rostól északra húzódik egy édes­­vizű tó és a tengerpart közti kes­keny földnyelven több kilométer hosszúságban az egyik legszebb és legrégibb fekete-tengeri fürdő­hely — Mamaia. A hatvanas évektől kezdődően komoly nem­zetközi hírnévre emelkedett. Nem sokáig maradt azonban egyedül. A román tengerpart legszebb részén, Konstancától délre csakhamar — és igen gyor­san — több más üdülőtelep épült ki: Eforie, Costinesti, Mon­golia. Ezek közül a legújabb és legkorszerűbb, Mangafia-Nord olyan hotelkomplexumaival, mint az Olymp, Neptun, Jupiter, Ve­nus, Saturnus vagy az Aurora nemzetközi viszonylatban is az élen jár s a román építészet fej­lettségéről tanúskodik. A Hét számára írta: PETER AAARIOT Bulgária még kedvezőbb felté­telekkel rendelkezik a tengeri fürdők fejlesztése szempontjából. A 384 kilométeres tengerparton csaknem mindenütt alkalmas a terep üdülőtelepek kiépítéséhez, kempingtáborok létesítéséhez. S a bolgárok élnek is ezzel a le­hetőséggel. Az olyan régi kikö­tővárosok környékén, mint Bal­­csik, Várna, Burgasz, Neszebar, Szozopol, Ahtopol s az újabbak, mint Micsurin vagy Primorszko mellett az utóbbi időben számos, azóta európai hírnévre szert tett tengeri fürdő, üdülőközpont épült. Az Albenát, a Napfényes partot vagy az Aranyfövenyt alig­ha kell olvasóinknak külön be­mutatni. A Szovjetunióban három kiter­jedt fekete-tengeri üdülőkörzet alakult ki. Ezeket évről évre egy­re nagyobb számban látogatják nemcsak a szocialista országok, köztük Csehszlovákia napfényre, fürdőzésre „éhes” turistái, de nyugati vendégek is. Az első ilyen üdülőkörzet Ogyessz a kikötőváros mellett épült mintegy 70 kilométer hosz­­szúságban a finom fövennyel bo­rított tengerparton. Az itteni für­dők közül a legismertebb és leg­látogatottabb Komszomolszkaja s a szinte ennek folytatásaként épült Otrada. Ogyesszától mintegy 400 kilo­méterre délkeletre nyúlik be a Fekete-tengerbe a festői Krim­­félsziget, amelynek kereken het­ven kilométeres tengerpartja az olasz és a francia Riviérával is felveszi a versenyt. A legfonto­sabb fürdőhely itt Jalta, már a forradalom előtti időkben is hi­res volt, igaz akkor a cári csa-1. Az Isztriai-félsziget egyik kor­szerű üdülője Pola közelében 2. Vitorlások a Balatonon 3. Mamaia — részlet 4. Mangalia-Nord — a Neptun szálló étterme 5. Mangalia-Nord — az Olimp szálló fürdőmedencéje 6. Szocsi 7. A bolgár tengerpart egyik leg­újabb és legkorszerűbb fürdő­helye — Ruszalka A szerző felvételei és archív Iád tagjai s legfeljebb néhány tucat gazdog arisztokrata láto­gathatta. A „Krim gyöngye”, ez a ma százezer lakosú város fej­lődését főként Leninnek köszön­heti, aki elrendelte, hogy a Krí­met a dolgozók tömeges gyógyí­tására, üdültetésére kell felhasz­nálni. Napjainkban százezrek lá­togatják az egész Szovjetunió­ból és külföldről, akiket nem­csak az enyhe mediterrán éghaj­lat, a buja délszaki növényzet, a finom fövénnyel borított plázsok, de az itteni gyógyforrások is vonzanak. A Fekete-tenger keleti meden­céjében, a Kaukázus hófödte or­mai alatt fekszik a Szovjetunió legnagyobb tengerparti gyógy- és üdülőhelye s egyben jelentős kikötővárosa — Szocsi. A part­menti sávon több mint 50 km hosszúságban húzódik. Híresek kénhidrogénes forrásai. Itt már szubtrópusi az éghajlat, akárcsak a Szocsitól dél-délkeletre húzó­dó tengerparton. A grúz tenger­part üdülőkörzetei — olyan ko­rábban is hires fürdővárosok mel­lett, mint Ágra, Szuhumi és Ba­tumi — már a háború utáni években kezdtek fejlődni, épülni. A legkorszerűbb és leglátogatot­tabb a csehszlovákiai üdülök ál­tal is jól ismert Picunda, de az olyan fürdőhelyek, mint Gudan­­ta, Novij Afon, Poti vagy Kobu­­leti is kezdenek egyre ismerteb­bé válni. Az utóbbi években Jugoszlávia adriai tengerpartját is egyre több turista, üdülő látogatja a szocialista országokból. Az Iszt­­riai-félszigeten levő „patinás” Opatija (Abbázia) mellett, ter­mészetesen a 400 kilométer hosz­­szú dalmát tengerpart müvelö­­déstörténetileg is hires ódon vá­rosai, festői öblei és halászfal­­vai, kisebb nagyobb szigetei vonzzák a legtöbb turistát. Cso­dálatosan tiszta, áttetsző az öb­lök, lagúnák vize s talán még csodálatosabb az azúrkék ég a parti hegyvonulat sziklabérceivel, kőcsipkéivel a háttérben. Aki nem szereti a „kultúrcsikokat" a tes­tén, a számtalan nudista strand valamelyikén zavartalanul élvez­heti a napozás örömeit. Az olyan hires kikötő- és fürdővárosok mellett, mint a magyar történe­lemből Záraként ismert Zadar, Split vagy Dubrovnik (Raguza) mellett számtalan kisebb, csen­desebb és inkább a mi zsebünk­höz szabott üdülőhely, jól felsze­relt kempingtábor vagy a fizető vendégszolgálat nyújtotta szoba áll a nyaralók rendelkezésére. Az edzettebbek pedig megpró­bálkozhatnak talán az NDK vagy Lengyelország valamelyik keleti­tengeri fürdőhelyével. Most már csak az a fontos, hogy jó legyen az idő, ne tréfáljon meg az idei nyár. NÉGY­SZEM­KÖZT 2. Zita egy pillanatra elhallgatott. Ügy tűnt, mintha keresné a szavakat. Az orvosnő tudta: kérdeznie kell, nehogy el­akadjon a beszélgetés. — A tanulással sohasem voltak gondjai? — fordította látszólag közömbösen másra a témát. Páciensének szeme fölcsillant. — A tanulással?... Ó, nem! Könnyen és gyorsan tanul­tam. Sőt, gyerekkoromban tanárnő akartam lenni, mate­matika — kémia szakos. — Szerette a matematikát? — Nagyon! Mindig a számok könnyed játékát jelentette számomra. Különböző diákversenyeket nyertem, és ha az osztályból már senki sem tudott megoldani egy-egy példát, általában engem szólítottak a táblához... De amikorra gimnáziumba mehettem volna, addigra a szüleim elváltak, én anyám bátyjához kerültem és munkaviszonyba kellett állnom. Egy szövőgyárban lettem munkásnő. Többnyire kerültem a társaságot, a legszívesebben egyedül jártam mindenhová. A tizenhatodik születésnapomon „maradtam ki" az életemben először. A barátnőmnél jöttünk össze és éjfél után egy óra lehetett, amikor hazakísért az egyik gyárbeli fiú ... Üjra elakadtak Zita szavai. De ujjai most idegesen játszadoztak a gyufásdobozzal és lesütött szemmel kerülte az orvosnő tekintetét. Látszott, erősen fölkavarta annak az éjszakának emléke, nem tudta, hogy folytassa tovább, amit el kellene mondania. Az orvosnő érezte Zita zavarát. Megint átnyúlt az asztal­ka fölött és barátságosan megfogta a lány kezét: — Ejnye, hát nem szabad fölizgatnia magát!... Tudja jól, hogy itt egyedül vagyunk; két nő — négyszemközt... Zita vállát enyhe sírás rázta. — Történt valami azon az éjszakán? — szólt hirtelen, halk szigorral az orvosnő. A lány bólintott. — A legrosszabb, ami történhetett — mondta szipogva. — Bácsim az ágy szélén ülve várt rám. Amikor a konyhá­ban levetkőztem és az ágyamhoz léptem, egyszerre maga alá tepert s kiabálni kezdett: „Azt hittem, rendes lány vagy, de ha éjfél után mászkálsz haza, úgy lakbér fejében a szeretőm is lehetsz!" Hiába próbáltam védekezni, meg­erőszakolt. Akkor először, de aztán egyre gyakrabban erő­szakoskodott. Ha ellenkeztem, azzal fenyegetett, hogy ki­tesz az utcára. Féltem tőle és szégyelltem is a dolgot, így nem szóltam senkinek. Csak akkor tudódott ki a dolog, amikor teherbe estem... Én kórházba, a bácsim pedig bíróság elé került. Világos volt, hogy másutt kell szállást keresnem. A barátnőm segített. Megbeszélte a szüleivel és hozzájuk költözhettem. Jól éreztem magam náluk, telje­sen a körükbe fogadtak, szinte családtagnak tekintettek; de én mégis tudtam, hogy egyedül vagyok. Egyedül, saját otthonra, őszinte szeretetre vágyva .. . Már csaknem egy éve laktam ott, amikor egy este azt indítványozta a barátnőm, hogy menjünk el táncolni vala­hová. Ráálltam. ■ Egész éjjel egy ismeretlen férfivel szórakoztam. Más­nap is találkoztunk és aztán egyre gyakrabban. Ragasz­kodó, kedves volt hozzám, gyakran várt virággal, délutá­nonként kávéházba vitt, vasárnaponként kirándulni jártunk. Három hónapi ismeretség után megkérte a kezemet. Bol­dogan bólintottam, benne véltem fölfedezni életem értel­mét ... Zita újra eltűnődött. De az orvosnő most hagyta, pihen­jen egy kicsit s kérdés nélkül folytassa mondanivalóját. — Esküvőnkön a barátnőm volt a tanúm. Apámnak is szóltam, de megbetegedett; anyám pedig nem is válaszolt a hívásra. Laci huszonöt éves volt akkor, én alig múltam tizennyolc... Még ma is hallom a hangját, ahogy az eskü­vő másnapján jó kedvre bíztatott: „Most már a te életed­ben is minden másképpen lesz, meglátod... A szerelem valami megfoghatatlanul szép érzés, és egyben felelősség is a másikért! Csak rajtunk múlik, hogy ne okozzunk egy­másnak csalódást“ — mondta kedvesen és átölelt. Három évig nagyon jól éltünk. Sikerrel elvégeztem köz­ben a helyi mezőgazdasági szakközépiskola esti tagozatát és úgy éreztem, hogy valóban célt értem. Csak egyvalami bántott: gyereket szerettünk volna, de nem tudtam teherbe esni. Orvoshoz mentem, aki először hosszasan kivizsgált, aztán komoly arccal közölte, hogy a terhességmegszakítás következményeképpen többé nem lehetek anya! Émelygő gyomorral, szédülve léptem ki a rendelőből; bácsim erőszakossága örökre megbélyegzett... Hazajövet, életemben először hazudtam Lacinak. Nem mertem megmondani a teljes igazságot. Tudta, mi történt velem a bácsimnál, de a terhességmegszakítást elhallgat­tam előtte. Talán akkor is, most is hibát követtem el, mert azt hiszem, megértett volna .. . így ellenben hónap­ról hónapra egyre türelmetlenebb lett, mígnem egy esős őszi napon, este tíz óra után a szomszédasszony beszólt, hogy menjek Laciért a sarki kocsmába, mert egyedül alig­ha tud hazajönni onnan. (Folytatjuk) 17

Next

/
Thumbnails
Contents