A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 4. szám
LOVICSEK BÉLA Paul Rohlfs holland építész azt javasolja, hogy építsünk papírházakat. Egy 60 négyzetméter területű családi ház 800 kilogramm súlyú lenne és 4000 dollárba kerülne. Rohlfs ezt egészen komolyan gondolja. Találmánya szerinte főleg az árvíz-, földrengés-, stb. sújtotta területeken lenne hasznos. Kari Bücheler és Jürgen Richtársky (mindkettő 16 éves) a Neckar folyó partján sétálva két- és ötmárkás ezüstpénzekre bukkant. A leletről értesítették a rendőrséget, de a 134 000 márkának nem akadt tulajdonosa — a szép összeg a két fiatalemberé lett. □ Ratna Dewi Sukarno, az 1970-ben elhunyt indonéz elnök negyedik felesége — akit a Stern „vig özvegynek" nevez — hírnevének rontásáért beperelte egy francia éjszakai lokál tulajdonosnőjét, Réginát és egy Mehle nevű pletykarovat-szerkesztőt. A Japánban élő 36 éves Ratna Dewi gazdag japán üzletembereket küldött Régina lokáljába, s ezért bizonyos százalékot követelt magának, mire a lokáltulajdonosnő „ringyónak“ és „szajhának" nevezte a vig özvegyet. Az özvegy ezért két-két millió dollár kártérítést kér Réginától és a pletykaírótól, aki a sértéseket megírta lapjában, a Daily Newsban. □ A Marseille-i Georges Dijon kárpitos nem tudta, mi vár rá, mikor a „tilosban" parkolt le autójával. Büntetésül egy hónapra elvették a hajtási igazolványát. Az ötletes kárpitos erre lovakat fogott kocsija elé. A rendőrség ez ellen már semmit sem tehetett. □ Az alaszkai Anchorage városka tanácsa hetven ingyen-kerékpárt helyezett el az utcákon. Bárki ráülhetett, vihette. Az első nap mind a hetvenet ellopták. Másnap a tanács nyolcvan újabb biciklit vetett be. Harmadnapra az is eltűnt. „Holnap kilencven kerékpárral folytatjuk", mondta a polgármester. „Majd meglátjuk, ki bírja tovább." □ Minden második ing, hatodik férfinadrág, ötödik blúz, amelyet az NSZK áruházaiban, butikjaiban árusitanak, Hongkongban készül. A 86 négyzetkilométer területű, 4 és félmillió lakosú Hongkong kitűnő ruhakészítőiről híres. A kis szabók mégis tönkremennek, a hatalmas megrendeléseket ugyanis a gyárak kapják. Ausztráliában elkezdődött a fürdőidény, s a viz minden évben megköveteli a maga áldozatait. Sydney strandján a mentőszolgálat nagyszerű úszói mellett helikopterrel is mentik a fuldoklókat. Az idei labdarúgó világbajnokságot - mint tudjuk - Argentínában tartják. A szervezők nagyban készülnek a rendezvényre: egyebek között véglegesítették a bajnokság védjegyét, egy kis „gauchito" figuráját, amelyet sok százezer példányban bocsátanak áruba. A BAKANCSSZÖG Füles: Nem és nem értek egyet magával, Szemeském. Azt ugyan elismerem, hogy akadnak kisebbnagyobb hibák, de egészében véve... Szemes: Dumcsi, Füles barátom, dumcsi, még hozzá elég süket. Engem igenis érdekelnek még a legapróbb részletek is. ítéletet mondani globálisan, ugyan, hol él maga, Füleském? Füles: A földön. Szemes: Ugyan, ugyan, ég és föld között lebeg, mint egy felfújt hólyag. Füles: Már pedig előttem hiába szapulja a szocializmust, kedves barátom, soha a büdös életben nem éltek így az emberek, mint manapság. Szemes: Mondja maga. Füles: Mondom én, és ez így is van. Szemes: Példának okáért a milliónyi fogyatékosság közül csak egyet, ha megengedi, jó?... Nálunk akkora az árubőség és a választék, hogy az már nem is igaz, mi? Füles: Lehetnek hibák az elosztásban, de__ Szemes: Nyugi, nyugi, Füleském. Ha példának okáért hozzá akar jutni valami jobb áruhoz, s ha nem hoz némi áldozatot egy kis kenőpénz formájában, mit gondol. Füleském, megkapja? Füles: Az -a hülye, aki borítékolja a pénzt és bamba vigyorral odacsúsztatja. mintha annak örülne, hogy sikerült megszabadulnia pár olyan százasától, amiért keservesen meggürcölt. Hülye, hülye! Szemes: De az árut megkapja... Füles: Anélkül is megkapná— valamicskével később, de megkapná. Szemes: Hogyne kapná: tíz év múlva, esetleg egyszerre szállítanák le a koporsójával. Hát köszönöm szépen! Füles: Idefigyeljen. Szemes! Ha van szeme láthatja, szinte újjáépült az egész ország. Ha egyhelyre hordanák a temérdek gyárkéményt, akkora erdő kerekedne ki belőle, hogy élete végéig sem találna ki onnan. Az emberek jól öltözöttek, lassan majd minden családnak lesz autója. Míg valamikor milliók éheztek s járni is alig bírtak, ma milliók kocognak, hegyeket másznak, különféle szerkentyűkkel gyúratják, részeltetik, rázatják magukat, fogyókúráznak, hogy gutaütést ne kapjanak „nagy-nagy nyomorukban". Ehhez mi szól, Szemeském? Szemes: Semmit... Legfeljebb megállapítom, amit egyébként eddig is tudtam magáról, Füleském, hogy egyszínű szemüvegen át bámulja a világot és hiányzik az agyából egy szelektáló és minden jelenséget felülbíráló, helyére rakó szerkentyű, hogy a maga szavával éljek ... Egyszóval: eléggé korlátolt ember benyomását kelti, ha tényleg őszintén érzi és gondolja azt,, amit mond. Tudniillik a maga által kinyilvánított nézetek, enyhén szólva, maradiak, vagyis hiányzik magából a huszadik század második felében élő emberre jellemző éhség és szomjúság a szebb, a jobb, a színesebb iránt... Füles: Kuss! Szemes: Tessék!? Füles: Azt mondtam: kuss!... Van lakása? Szemes: Mi köze ehhez az egész kérdéskomplexumhoz az én háromszobás, összkomfortos lakásomnak? Füles: Autója is van? Szemes: Van. Na és?... Octáviával kezdtem, embével folytattam, most meg nagy-zsigával futok. Füles: Gyereke? Szemes: Kettő, még hozzá jól sikerültek. Az egyik harmadikos gimnazista, a másik meg a testnevelési főiskola hallgatója. Mellesleg kézilabdázik és a válogatott keret tagja. Tessék! Elégedett? Füles: Hát... hogyis mondjam. Ismertem az édesapját, a derék Szemes Péter bácsit. Kommenciós cseléd volt a hajdani Farkasházy uradalomban. Szemes: Igen. az volt, miért is tagadnám, sőt büszke vagyok a származásomra. Füles: Hát akkor mondja meg nekem, de őszintén: mi baja van ezzel az istenverte szocializmussal!? Szemes: Hogy mi bajom?... Még bakancsszöget se lehet kapni! Füles: Bakancsszöget? Szemes: Azt. Füles: Mennyi kellene, ha volna? Szemes: Olyan... olyan tízkilónyi — Füles: Hiszen annyi valamikor egy gyalogezrednek is sok lett volna! Mire kellene az magának, Szemeském! Szemes: A most elkészült hétvégi házam faburkolatát szeretném kidíszíteni .... népi motívumokj kai... Füles: Juuúj__ A HÁZIBARÁT Kovács: Mi történt, hogy így talpig feketében látom! Valaki a családból? Házibarát: Dehogy, kérem, dehogy, hiszen tudhatja, egy agglegénynek igen szűk a rokonsága, a szüleim is régen elhaltak már... Kovács: Hát akkor meg kit gyászol ilyen szomorú ábrázattal? Házibarát: Cugosi Kálmánt, szegényt, a legjobb barátomat. Kovács: Értem... Ügyszólván mindennapos vendég volt náluk, egy kis gonoszkodással azt is mondhatnám, házibarát... Házibarát: Hát igen, egy kis gonoszkodással ... Szegény Kálmán ... Kovács: Itthagyta a gyönyörű villáját. Alig hogy felépítette, máris itthagyta. Hiába, kérem, ilyen bonyolult és kiszámíthatatlan az élet... Ügy tudom, szenvedélyes gyűjtögető volt a megboldogult ... ? Házibarát: Sok mindent összegyűjtött, szegény. Volt már harmincnyolc rokkája, százötven különféle kancsója, köcsögje, hatszázhetven tálja, tányérja, ötvenöt mozsara, tizenhat teknője, s egy kimustrált gőzmozdonyt is szerzett. Ott áll a parkosított udvarban a szökőkút mellett. Kovács: Fura természetű ember lehetett. Házibarát: Inkább a felesége az, ő hajszolta bele mindenbe a szegény Kálmánt. Kovács: Mégis mi történt vele: karambolozott? Házibarát: Nem. Kovács: Szívroham. Házibarát: Dehogy: erős, egészséges yolt, mint a makk. Kovács: Hát akkor: mi történt vele? Házibarát: Mi történt, mf történt... Én jó előre figyelmeztettem a barátomat, hogy csak egy szekérkereket szereljen fel a menyezetre. Kovács: És? Házibarát: Az asszony unszolására egy egész lőcsös szekeret szerelt fel az ebédlőszoba mennyezetére. Kovács: Az szakadt rá? Házibarát: Éppen a szekér alatt kávézott, szegény, egyedül... Kovács: Szegény, szegény, Cugosi Kálmán ... És most mi lesz az özveggyel? Házibarát: Nagy-nagy bánatában és magányában nem hagyhatom cserben ... Annyival igazán tartozom szegény barátom emlékének ... Kovács: Szent igaz. Házibarát: Csak attól tartok, hogy velem meg a gőzmozdonyt szerelteti fel a hálószoba mennyezetére ... 9
