A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-17 / 25. szám
az új film újra igazolja azt a régi szólás-mondást, miszerint: keveset fog, aki sokat markol ... így csupán az a szándék dicsérhető, mellyel az alkotók egy modern asszony emberi magatartását, belső vívódását és dilemmáit akarták elénk tárni. (miklósi) HALLOTTUK OLVASTUK [LÁTTUK FILM Az ügyvéd örvendetes tény, hogy a kolibai filmstúdióban egyre több napjainkban játszódó, mai tárgyú film készül. Ez jelentős mértékben Andrej Lettrich, Gottwald-díjas rendező érdeme, aki témáit az élet különböző területeiről merítve, hétköznapjaink kisebb-nagyobb problémáit eleveníti meg a filmvásznon. A közelmúltban fejezte be Az ügyvéd című legújabb filmjét, melynek forgatókönyvét — akárcsak Lettrich előző filmjeiben — lozel Tallo irta. Az ügyvédet Anna Javorskának hívják (Emilia Vášáryová-Horská játssza meggyőzően, hiteles színészi eszközökkel) és a mindennapi élet jól ismert gondjainak körforgásában élete első komoly perére készül. A férje egy üzem igazgatóhelyettese, jól kereső, befutott ember. Javorská azonban elveszíti első, valóban komoly perét. „Vigasztalásul” egy könnyebbnek tűnő ügyet bíznak rá: a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntettel vádolt személyt kell védenie, de újra váratlan akadályok merülnek föl: az eset kivizsgálása során ugyanis kiderül, hogy a férje is gyanúban áll . .. Jávorská válaszúira kerül: férjét és családi életét vagy az ügyvédi becsületét mentse inkább?! Kétségtelen, a film témája vonzónak látszik, sőt, a valóságban is az; ám a filmvásznon megelevenedve — talán éppen a mindennapi élet számos mozzanata sűrített megjelenítésére való törekvés miatt — mindez szétesőnek, kapkodónak, itt-ott valószínűtlennek tűnik. Egyszerűen túl sok tematikai és jellemábrázolási fogyatékosságot, következetlenséget hagy maga után. Ez TELEVÍZIÓ Emma Egymást követik a sorozatok a budapesti televízióban. Az egyik még véget sem ér (például az Alekszej Tolsztoj Golgotájából készült több mint tízrészes tv-film, amelyből — eddig kiderítetlen okokból — csupán négy folytatást láthattunk, még az elmúlt évben), máris itt van egy másik, de nétva egyszerre kettő is. Mint legutóbb is, amikor a formabontó szerkesztő jóvoltából hat héten át ugyanazon a napon (kedden) izgulhattuk végig a gépkocsi kalandos történetét és derülhettünk (már aki derült) Jane Austen hősein. Emma — ez volt a tömör címe annak az angol tévéfilmsorozatnak, amely Jane Austen azonos című regényéből készült. Ha jól belegondolok, tulajdonképpen unatkoznom kellett volna e vérszegény történetke láttán, annál is inkább, mivel a második folytatás után már gyanítani lehetett nemcsak a boldog révbejutást, hanem azt is, hogy ki mit fog mondani akkor, ha megjelenik ez vagy az a személy; ha beborul az ég és esni kezd az eső (például Mr. Woodhouse ezt: „Emma drágám, ugye nem akarsz ilyen ítéletidőben a városba menni?), vagy ha szóba kerül Miss Fairfax szomorú sorsa. Ráadásul azok a lépten-nyomon szépnek mondott kisasszonyok sem voltak olyan nagyon szépek (Miss Emma Woodhousenak például nagy szája és libanyaka volt, bár a talpraesettsége némiképp ellensúlyozta ezeket a fogyatékosságokat). Mondom, unatkoznom kellett volna, ennek ellenére végignéztem valamenynyi folytatást, elsősorban azért, mert ezekben a 19. század eleji figurákban volt valami kísértetiesen ismerős, mai vonás is. A kispolgár mentalitása ugyanis — éljen akár Angliában vagy éppen a mi tájainkon — alapjában véve nem változik az idők múlásával. (lacza) SZÍNHÁZ Jó estét nyár, jő estét szerelem Időszerű-e még a Sötétruhás fiú, a Fejes Endre teremtette ál-Viktor Edmann görög diplomata „ügye"? A nagysikerű regény, és a Szőnyi G. Sándor rendezte tévélilm után érdemes-e színpadra átültetni a cselekményt? Ezeket a kérdéseket vetette lel a magyarországi kritika a Vígszínház bemutatója után. (A cselekmény; a magát görög diplomatának álcázó munkásfiú szélhámosságai, a csillebérci borotvás gyilkos esete — amely a valóságban is lejátszódott a hatvanas évek második felében — olvasóink előtt is ismeretes.) Sokan kételyekkel fogadták a bemutató hírét, azonban a rendező, Marton László és a színészek megcáfolták a baljós előítéleteket. Fejes Endre Írása ma is aktuális. Nemcsak azért, mert intő példa a szép Katalinoknak, a henyélő, csillogó élet után vágyó Karácsony Nagy Zsuzsannáknak vagy a csúnyácska Veronikáknak; de lényegre tapintó társadalmi mondanivalójánál fogva is. Az események filmre kivánkozóak, a film adta lehetőségek tudják valóban plasztikusan kidomborítani a cselekményt. A sok helyszín, a pazar éttermek, a sivár albérleti szobák, a balatoni hangulat a színpadon — gyors egymásutánban — nem helyezhetők el. En a nézőtéren ülve ennek az „árnynak, fénynek" hiányát nem is éreztem. Sót, talán a mondanivaló kifejezéséhez még hatásosabb volt Fehér Miklós vaskorlátos, gangos-bérház díszlete, amely komor, nyomott hangulatával állandóan ott „lebegett" a játék fölött. Mintha a rendező is érezte volna, hogy ebben az esetben, ennél a darabnál — már! — nem a pompa, a szereplőket körülvevő tárgyi világ a domináló, hanem a lejátszódó események, a figurák viselkedése, magatartása; ezen belül is a társadalmi előítéletek ellen küzdő „sötétruhás'' fiú lelkivilágának, erkölcsi és szellemi magatartásának puritán kiteregetése. (Felvételünkön Kútvölgyi Erzsébet Veronika és Hegedűs D. Géza a fiú szerepében.) — zolczer — HANGLEMEZ „Akácos út...“ A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a népszerű Pepita-lemezek sorozatában ezúttal újabb Hofi-lemezzel kedveskedik a magvas mondanivalójú humor és szatíra kedvelőinek. Hofi Géza, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a budapesti Mikroszkóp Színpad tagja, a rádió és a televízió műsoraiból régi kedves ismerős valamennyiünk számára. Sajátosan egyéni és utánozhatatlan előadásmódja, sziporkózóan szellemes, ötletekben és fordulatokban gazdag mákázása, szembefordulása mindennel, ami életünket megkeserítheti — mindez belopja magát közönsége, hallgatói szívébe, s avatja Hofi Gézát a közönség egyik kedvencévé. Az „Akácos út..című új Hofinagylemez a nála megszokott szellemességgel és, ötletességgef, tejitalálatok özönével veszi célba a társadalom és közélet fonákságait, visszásságait, kipécézi a laza munkafegyelmet, a rossz munkaszervezést, a túlzott alkoholfogyasztást és ezernyi egyéb aprócseprő negatívumot, hogy a szatíra fegyverével kíséreljen meg csapást mérni rájuk. Határainkon túli gondokról, problémákról szál, ám ezek mégis nagyon ismerősek számunkra, mivel nem egy ország problémái, hanem általános érvényű, emberi problémák. S amikor Hofi szellemes poénjain, „bemondásain” kacagunk, nemegyszer talán sajátmagunkat is kinevetjük... A hanglemez a közönség reagálását (tapsát, tetszésnyilvánítását, kacagását) is rögzítette. A két lemezoldalon öszszesen háromnegyed órán át szórakoztat bennünket a nevettetés magyarországi nagymestere. Külön dicséretet érdemel a hatásos lemezborító, Hegedűs György és Kálmánchey Zoltán munkája. Sági Tóth Tibor Swarowski osztrák mérnök különleges gépet szerkesztett apró üveggolyók csiszolására. A nyolc milliméter átmérőjű gömbökből az ügyes géppel 32 lapú mértani testek gyárthatók. A csillogó oldalú parányi üvegdarabokból nem bizsu készül, hanem ruhadarabokra szegecselik őket. Lakások élénkítésére a dán Arte Mobile cég mozgó faldiszeket hozott forgalomba. Ilyen az a 67X47X21 cm méretű kép is, amelyben egy műanyagból készült szem állandóan pislog. Az örökmozgó faliképet miniatűr villanymotor „üzemelteti". Jodie Foster, a fiatal amerikai filmszinésznö az Európában forgatott Én, a kék virág című filmje után nem utazott vissza Hollywoodba: Sergio Citti rendezésében az II casotto című olasz film egyik főszerepét alakítja. 8
