A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 4. szám
MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY VIRÁG BERTALAN GONDOK ÉS EREDMÉNYEK Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy írhatok a CSEMADOK studenái (hidegkúti) helyi szervezetének munkájáról. A hatvanas évek vége, egészen pontosan az 1969-es esztendő jelenti községünk kulturális életében a kiindulópontot. Nálunk ugyanis addig nem volt CSEMADOK helyi szervezet. Csatlakoztam ahhoz a felhíváshoz, hogy a magyarlakta területeken minél több községben alakítsuk meg a szövetség helyi szervezetét. Ezt a feladatot sikerült is teljesítenem. Hidegkút nem nagy falu. 270 lakosa van. 54 a CSEMADOK- tagok száma. A felhívás nyomán megindult községünkben is a kulturális munka. Feleségem és én is mindig szerettünk énekelni, színdarabokban játszani. Ez adta az ötletet, alakítsunk Hidegkúton éneklő csoportot. A CSEMADOK Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járási bizottsága által meghirdetett egyik versenyen (Hidegkúton rendezték meg) már két énekes képviselte községünket. Igaz, csak nagyon fiUhahardKwl MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ KULTÚRMUNKASOK nehezen tudtam rábeszélni őket a szereplésre. Vonakodtak, de én nem adtam fel a harcot. Elhatároztam, hogy a következő versenyre vagy fellépési alkalomra még több személyt vonok be az éneklő csoport munkájába. Ez sem ment könnyen. Az emberek húzódoztak, idegenkedtek, majd végül engedtek. A Vecseklőn megrendezett járási versenyen már héttagú kórus képviselte helyi szervezetünket. A siker láttán többen is csatlakoztak a kis csoporthoz. Mikorra meghirdették a „Tavaszi szél vizet áraszt” országos népdalversenyt, már tizenketten voltunk. Fáradságot nem ismerve jártunk esténként próbára. Munkánkat, igyekezetünket siker koronázta. Bejutottunk a „Tavaszi szél vizet áraszt” országos népdalverseny döntőjébe. A sikeren felbuzdulva további rendezvényeken vettünk részt. Felelevenítettük falunk egyik régi szép hagyományát, a farsangi népszokást, amelybe már a férfiak is bekapcsolódtak. Ezzel a műsorszámunkkal az 1975. évi Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon szerepeltünk. Ugyanebben az évben meghívást kaptunk a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyre is. Tehát a sikert siker követte, és ez még lelkesebb munkára ösztönözte a tagokat. 1974-ben megalakult a férfi éneklő csoport, amely szintén több rendezvényen vett részt és eredményesen képviselte községünket. A sok szép élmény, a siker a kitartó munka eredménye. Ezúton is köszönetét mondok mindenkinek, akinek része van az eredményekben. Télen gyakran a kultúrház fűtetlen helyiségében vagy folyosóján próbáltunk. Házakhoz is eljártunk. De hogy a gondjainkról is szóljak: Hidegkúton szép nagy művelődési otthon épült, helyi szervezetünk azonban nem kapott benne helyet. Nem tudjuk hová elhelyezni a ruhákat, a versenyeken nyert díjakat. Sokszor a kulcsot is csak nehezen sikerült megszereznünk a próbák idejére. Igen kellemetlen ez számunkra. Már-már kedvünket szegi. Szeretnénk, ha a helyi szervek segítenének ezen a gondunkon és lehetővé tennék, hogy mi is megfelelő helyhez jussunk a művelődési otthon épületében. Röviden még annyit, hogy örültem kedves levelüknek. Olvastam lap terjesztési felhívásukat, és azóta igyekszem minél több Hét-előfizetőt szerezni. Falunk vezetői nem értékelik kellőképpen helyi szervezetünk tevékenységét, és ez lehangoló. Ami viszont vigasztal, biztatással tölt el valamennyiünket, hogy a CSEMADOK járási bizottsága példaképül állítja helyi szervezetünket a többi helyi szervezet elé. VIRÁG BERTALAN SIMEK VIKTOR SZERETEM A NÉPDALT Örömmel vettem kézbe a szerkesztőség levelét. Jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy értékelik a magyar kultúra ügyének szentelt munkámat. Higyjék el, számomra könnyebb tevékenykedni, mint akár keresetlen szavakkal is e tevékenységről írni. Pedagógus vagyok. A nyitrai Tanárképző Főiskolán szereztem tanítói képesítést. A magyar népdal gyermekkorom óta nagy hatást gyakorol rám. Korán megcsodáltam szépségét, és megismertem értékét. Megkedveltem a népdalfeldolgozásokat, kellő színvonalat képviselő énekkarok előadásában egyre jobban megtetszett a többszólamú éneklés. Szabad időm egy jelentős részét az énekkari kultúra ügyének szentelem. Iskolázásokon, tanfolyamokon vettem részt, így szereztem karnagyi képesítést. Fűtött a lelkesedés és foglalkozni kezdtem szülőfalum és az egész Zoboralja néprajzával. A ma élő emberek elődei igen gazdag néprajzi anyagot hagytak nemzedékünk számára. Gyönyörű e tájnak a népviselete, szebbnél szebbek a népdalai és a népszokásai. E gazdag anyag tanulmányozásának az eredményét felhasználom aztán mind a képzőművészetben, mind a színpadi feldolgozásokban. Mindezt persze csak a tömeg segítségével tudom megoldani, azokkal, akik megértést tanúsítanak a kulturális munka iránt. A karvezetést Milanovcében (NagyKéren) 13 évvel ezelőtt kezdtem el. A gyermekkar mellé férfikart is alakítottam. Rövid időn belül ismertek lettünk a Nové Zámky-i (érsekújvári) és nyitrai járásban. A gyermekkórussal eljutottam a gyermek- és ifjúsági énekkarok I. országos fesztiváljára. Az ott szerzett tapasztalatok, szép élmények .nagy hatással voltak további működésemre. 1971-ben munkahelyet változtattam. Jelenecbe (Gímesre) kerültem. Itt is alakítottam gyermekkart. Szép eredményeket és szép helyezéseket értünk el járási versenyeken, a kerületi seregszemlén és a gyermek- és ifjúsági énekkarok II. országos fesztiválján. A gyermekkórus azóta is rendszeres munkát végez és szép eredményeket ér el. Ugyancsak az 1971-es esztendőben átvettem szülőfalumban, Ziranyban (Zsérén) a művelődési otthon vezetését és a község megértő vezetőinek segítségével vegyeskart alakítottam, amely sikerekben gazdag múltra tekinthet vissza. A vegyeskar mellett külön próbál és külön műsorral lép fel versenyeken és rendezvényeken a női kar. 1975 óta mindkét énekkar első helyezett járási versenyeken. Többször felléptünk már kerületi seregszemléken, énekkari találkozókon, s kétszer részt vettünk a felnőtt énekkarok országos fesztiválján, a Kodály-napokon, a munkásénekkarok országos fesztiválján Rozsnyón, szerepeltünk a Szlovák Filharmónia koncerttermében és másutt. Az eddig elért legnagyobb eredménynek tekintem az Aranykoszorú megszerzését az 1975. évi galántai Kodáynapokon. Negyedik énekkarom, amellyel szintén rendszeresen foglalkozom, a nyitrai Tanárképző Főiskola női kara. Fellépéseink java része a főiskola rendezvényein történik, de rendszeresen részt veszünk járási versenyeken is, amelyeken jó helyezéseket érünk el. Remélem, hogy ez az énekkar még sok kellemes meglepetést tartogat számomra. Tagja vagyok az énekkarok tanácsadó testületének, s mint a CSEMADOK járási bizottsága néprajzi albizottságának tagja látogatom a járásban működő énekkarokat és folklórcsoportokat. Segítséget nyújtok problémáik megoldásához. A járási kulturális rendezvények - szervezéséből és rendezéséből is részt vállalok. Irányítom a žiranyi (zsérei) folklórcsoportot, amely jól egészíti ki az énekkar egész estét betöltő műsorát, s rendszeresen részt vesz a zselízi országos népművelési fesztiválon. Az énekkarok vezetése sok szabadidőt felemészt. Néha sok minden jön egyszerre össze. Munkahelyemen megértik és támogatják a kulturális munkában kifejtett igyekezetemet. A feleségem pedig énekkari tag, tehát ő is megértést tanúsít. A kulturális tevékenység érdekes és sok szép élményt nyújt. Sajnos, problémák is adódnak. Ügy érzem, az elért eredményeket a szakemberek tudják értékelni jobban, a falubeliek már megszokták. Simek Viktor CSEMAD0K ÉLETÉBŐI,
