A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-27 / 22. szám

GOGH KÁLMÁN a VB-n szereplő csapatokról FRANCIAORSZÁG: Az utóbbi években nagyot fejlődtek és ez véleményem sze­rint Kovács István munkájának gyü­mölcse is. A francia válogatott ma már sajátos stílusban játszik, vannak közöt­tük kitűnő egyéniségek, főleg a közép­pályán, elég talán Michelt vagy Piatinit említenem. OLASZORSZÁG: Róluk elég nehéz be­szélni, mert ők képesek a legmeghök­­kentőbb szereplésre. Az olasz foci — véleményem szerint — Európa négy legjobbja közé sorolható, és ez első­sorban az erős klubcsapatok érdeme. Remekül játsszák a biztonsági focit, nagyon nehéz gólt lőni nekik, viszont ők sem rúgnak sok gólt. ARGENTINA: Hazai környezetben ját­szanak és ez máris megsokszorozza ere­jüket. Jó játékosanyaggal rendelkeznek és a stílusuk inkább közelebb áll az európaihoz, mint mondjuk a braziloké. Nem pepecselnek sokat, áttörőbbek, mint Rivelinhoék, de mindamellett ren­delkeznek a dél-amerikai játékosokra jellemző technikával. MAGYARORSZÁG: A nehéz csoport el­lenére is képes meglepetésekre ez a szinte szemünk láttára fejlődött csa­pat. Az viszont megnehezíti a helyzetet, hogy a három csoportbeli ellenfél kö­zül kettő — az argentinokon kívül az olaszok is — „hazai” környezetben ját­szik. BRAZÍLIA: A képernyő jóvoltából a HÉT olvasói láthatják Rivelinhoékat. Nagy egyéniségekkel rendelkeznek — ilyen például Leao, Zico —, szerintem cso­portjukból simán továbbjutnak, később lehetnek gondjaik az európai csapa­tokkal. SVÉDORSZÁG: A svédek az utóbbi években elég szerencsések a sorsolás­nál, bár az elmúlt két esztendőben nagy változáson ment át a svéd foci azzal, hogy eltávolodott az angolos fel­fogástól és szellemesebb, gyorsabb, kombinativabb lett. LENGYELORSZÁG: Deynáék már a leg­utóbbi világbajnokságon is jól játszot­tak, és azóta tartják ezt a szintet. Csa­patuk felét valódi játékegyéniségek al­kotják. Feltételezem, hogy Argentíná­ban is a hagyományhoz hűen szerepel­nek majd. NSZK: A világbajnok csapat játékosai a világ talán legszínvonalasabb nem­zeti bajnokságában szerepelnek. Bec­kenbauer kiválását is kiheverték, mó­dosítottak stílusukon. Taktikailag ez a világ legképzettebb labdarúgó-csapata. HOLLANDIA: Ez az ország sok jó já­tékossal rendelkezik. A nagy gond az lesz majd: sikerül-e mégis Cruyffot rá­bírni a szereplésre, ha pedig nem, mi­képp pótolják hiányát? A felkészülésre hatással lehet egyes klubok viszályko­dása is. SPANYOLORSZÁG: Kubalának hosz­­szabb idő után sikerült egy jó csapatot összekovácsolnia. A spanyol klubcsapa­tok csillaga letűnöben van, ezért rop­pant érdekes, hogy a válogatott éppen most erős. AUSZTRIA: Az osztrák klubok példáján jól követhető, mennyit fejlődött itt a labdarúgás az elmúlt három év alatt. Lehet, hogy jót tett az osztrák labda­rúgásnak az, hogy legjobb játékosai olyan külföldi klubokban szerepeltek, amelyek ma az élvonalba tartoznak és ott sokat tanulhattak, tapasztalhattak. SKÓCIA: Labdarúgásunk örökös „rossz szellemei” a skótok, ismerem őket, ezért a legjobb nyolc közé várom ezt a csa­patot, hiszen valamennyi játékosa az angol ligában szerepel és ez nem kis dolog. PERU, MEXIKÓ, TUNISZ, IRÁN: Ezek a gyengébb játékerőt képviselő csapa­tok, több mint valószínű, hogy nem sok vizet zavarnak majd a világbajnoksá­gon. Az „elhidegülés" - és következményei Valószínű, a cím is sejteti: a fel­bomlóban lévő házasságokról és a váló­perekről lesz szó. Sajnos, a bontóperek száma — melyeknek családi és szemé­lyi következményeit elsősorban a gye­rekek sínylik meg — folyamatosan emelkedik hazánkban. Bizonyításkép­pen csupán egyetlen statisztikai adat: 1950-ben száz házasságkötésre 9,8; tíz esztendővel később 14,4 és 1975-ben már 22,9 válás esett! Polgárjogi-családi törvénykönyvünk alapelve: a szocialista társadalom; akár az emberi test, sejtekből, a család sejt­jeiből épül föl. A házassági szövetség tehát két ember szabad elhatározásán, a férfi és nő közötti teljes egyenlőségen nyugszik és mindenekelőtt a gyerme­kek számára kell teljes védelmet nyúj­tania. Kétségtelen, szinte minden há­zaspár, valamennyi család életében van kudarc, buktató. Az egyiket a megpró­báltatások még jobban összekovácsol­ják, a másikat — sajnos — fölbomlaszt­ják. A szocialista társadalom — hang­súlyozza a törvénykönyv — mindenben támogatja a családot és tagjait hozzá­segíti az anyagi és szellemi gyarapo­dáshoz; elsődleges feladatának pedig a gyerekek szocialista szellemben történő nevelését tartja szem előtt. Mindez persze nem mond ellent annak, hogy a válás a szocialista tár­sadalomba sem elkerülhetetlen, hiszen a családokra különböző érzelmi, vagyo­ni, ízlésbeli viszonyok s főképpen az emberi magatartásformák sokfélesége van kihatással. Ezek erősebb-gyöngébb elidegenítő hatásától két ember mégoly bensőséges kapcsolata sem marad „érintetlenül“. Bírósági pszichológusok vizsgálatainak eredményei bizonyítják, hogy a házasságokban előforduló konf­liktusok, számottevő része tulajdon­képpen külsődleges eredetű, és csak később, a problémák halmozódása so­rán válik „családi belüggyé“; mígnem a gondokká tornyosuló nézeteltérések a házasfelek egymástól való elidegene­déséhez vezetnek. A látszólagos vagy tényleges elidege­nedéshez. Mindkettő célja azonban egy: mi­előbb a bontóper végére járni... Egy példa: Mind a ketten fiatalok. Csendesen, érdektelenül folyik a tár­gyalás. Tulajdonképpen mindenben előre megegyeztek: kié legyen a lakás, kié a tavaly vásárolt gépkocsi, mennyi kártérítést fizessen még a másik, mennyi legyen a tartásdíj? A férj arra is kötelezi magát, hogy az évvégi nye­reségrészesedésből vagy egyéb jutal­makból is juttat majd gyermekének — mintha továbbra is közös háztartásban élnének. A férj arca közömbös, amikor az asszony kijelenti, hogy nem kívánja majd férje nevét viselni. Mindenről szó esik, csak éppen a gyerekről nem, pontosabban arról: különváltan is miképp nevelik majd közösen négyéves kislányukat? A tárgyalás vége felé a férj szóba hozza a dolgot: — A gyereket kéthe­tente legalább egyszer látni kívánom — jelenti ki határozottan. A bírónő bólint és megnyugtatja: ez jogában áll, az anya köteles számára biztosítani a láthatást. A férfi felcsat­tanva panaszolja, a felesége a múltkor sem engedte hozzá a gyereket, így attól tart, hogy az a jövőben is ismét­lődni fog. Néhány pillanatig haraggal, gyűlölettel nézik egymást, a tárgyalás hangneme barátságtalanabbra, nyer­sebbre vált; aztán erőt vesznek magu­kon és újra csöndben folyik tovább a bontóper. Ez a hirtelen fellángolás azonban azt jelzi a bírónőnek, hogy megpróbálja kideríteni: mi lappang a látszólagos közöny és a hirtelen fellobbanó indulat mögött? — Mindketten fiatalok, mindketten ragaszkodnak a gyerekhez, nem akar­mam § EMBERI SORSOK ják meggondolni még a válást? — kérdezi óvatosan. Konok fejrázás a válasz: ők ketten már teljesen elhidegültek, házasságuk felbontását kérik. — A válófélben lévő fiatalok a leg­többször csak azt mondják, hogy el­hidegültek egymástól, a részletekre nem hajlandók kitérni, legföljebb kör­vonalazzák súlyosnak és megoldhatat­lannak vélt problémáikat, kölcsönös sérelmeiket — mondja a Bratislava! Városi Bíróság nagy gyakorlattal ren­delkező tanácsvezető bírája. — Sajnos, egyelőre nem rendelkezünk még olyan megbízható statisztikával, amely teljes objektivitással rámutatna a házasságok felbomlásának valódi okaira, tehát azokra is, amelyek gyakorta — a váló­perben álló felek diszkréciója révén — rejtve maradnak. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy könnyelműen vagy az adott helyzet minél teljesebb ismerete nélkül mondjuk ki a váláso­kat. Ellenkezőleg: csakis olyan esetben, ha a bontóperes tanácsnak úgy tűnik, hogy a házasfelek további együttélése valóban céltalan. Hazánkban száz fennálló házasságra tehát 22,9 válás jut, ami azt jelenti, hogy kis híján minden negyedik házas­ság felbomlik! Ha most eltekintünk az alkoholizmustól, a különböző anyagi érdekektől vagy a szülők beleszólásá­tól, úgy is még a válni készülő fiata­loknak több mint a fele elhatározásuk motívumát az elhidegülés fogal­mában jelöli meg. Az ilyen „rejtélyes" ügyek tömegét vonultathatnánk fel. Például: Szak­munkásfiú, szakmunkás lány. Saját lakással rendelkeznek, szépen keres­nek. Három éve, hogy összeházasodtak, azóta kétszer jártak együtt külföldi nyaraláson. Bontókereseti kérelmük indoklása: „elhidegültünk". Harmincéves orvos, huszonöt éves hivatalnoknő. Hat esztendeje házasok. Lakásuk van, másfél éve gépkocsit vettek, azzal voltak legutóbb szabad­ságon. Bontókereseti kérelmük indok­lása: „elhidegültünk". Huszonkilenc esztendős bolti eladó, huszonhat éves pincérnő. Egy gyere­kük van, körülményeik rendezettek. Válásuk oka: „elhidegültek". Vajon mi rejlik hát a rejtélyes foga­lom hátterében? — Néha előfordul, hogy az „elhide­gültünk“ mögött egy harmadik húzódik meg — mondja a bontóperes tanács elnöke. — Időnként hivatkoznak is rá. Persze nem úgy, hogy beleszerettek valakibe, hanem oly módon, hogy új kapcsolatot létesítettek. Az esetek zö­mében azonban az elhidegülésre hivat­kozó fiatalok érzelem és kölcsönös felelősségérzet hiányában szenvednek. Az önzésnek egy sajátos formája ez, ahol mindketten csak kapni akarnak, adni vagy áldozatot hozni képtelenek. A legtöbbször konfliktusokká tornyo­suló apróságokról, önző természetük összekoccanásairól van szó. A hosszú évek során a bontóperek ezreit tárgyaló bíró véleménye szerint: ezeknek az összekoccanásoknak a lán­colata vezet a tényleges vagy felületes, látszólagos elhidegüléshez. De ennek következményeire — külö­nösen ha gyerek is van a családban — a bontókereset benyújtásakor egyik fél sem gondol. Ezért a bontóperes bíró szokásos kérdésére a legtöbbször így hangzik a válasz: nem! (Folytatjuk) 4:0-ós vezetést szereztek a házigazdák. Szünet után megváltozott az időjárás, az eső következtében lehűlt a levegő. Ekkor frissebben mozogtak a fiaink, egyszer a mi, egyszer az ellenfél háló­jába jutott be a labda, a mérkőzés vég­ső kimenetelét azonban már nem lehe­tett megváltoztatni. 5:1-re kaptunk ki... az eredménynél mindenesetre lé­nyegesebb a tapasztalat, amit szerez­tünk. Meredekek a stadion lelátói, ép­pen azért az első sorok nézői szinte testközelségben vannak a játékosoktól. A szurkolók állandóan kiabálnak-biz­­tatnak, olyan a hangzavar, hogy ha a kispadról be akar valaki szólni a küz­dőtérre, a szavak elvesznek a ricsaj­ban, a zsivajgásban. Ez a moraj nyil­ván hat majd az argentinokkal Buenos Airesben összekerülő vendégcsapatok­ra, így feltehetően június másodikán a magyar válogatottra is. Számolnunk kell ezzel a körülménnyel. Buenos Aires mellett még Mar del Plata, a tengerpart hires üdülőhelye, Mendoza, a boráról hires város, Cor­doba, az állattenyésztés központja, és Rosario, amely az olasz bevándorlók kedvelt települése, ugyancsak a világ­­bajnokság mérkőzéseinek színhelye lesz. A legnagyobb stadionban 75 ezer, a legkisebb-ben 45 ezer ember fér el. Nyilván más hangerő és légkör alakul majd ott ki, ahol az argentin csapat lép a zöld gyepre és más ott, ahol két külföldi válogatott mérkőzik egymással. Mindenütt egyformán óvatosak azonban a rendezők, mert argentin szokás sze­rint, magas dróthálóval választják el egymástól a nézőket és a játékosokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem fölösleges ez az elővigyázat. Milyen dátumokat érdemes előre megjegyezni úgy, hogy a mérkőzések szinhelyétöl többezer kilométerre lakó európai szurkoló úgy ossza be idejét, hogy éppen televízió közelében legyen. Június 1. Csütörtök. Színhely: Buenos Aires. Ez a nyitány, ekkor a világbajno­ki cím védője mérkőzik Lengyelország­gal. Június 2. Péntek. Színhely: ugyancsak a főváros. Argentína, a házigazda ját­szik Magyarországgal. Ez a találkozó érzékelteti, hogy az európai csapatok miként tudnak megbirkózni a számukra nehéz dél-amerikai viszonyokkal. Június 6. Kedd. Színhely: Mar del Plata, az óceán partján. Magyarország csap össze az olasz válogatottal. Itt akár el is dőlhet, hogy a két együttes közül melyik számíthat a bejutásra a legjobb nyolc közé. Június 7. Szerda. Szinhely: ismét Mar del Plata. Itt találkozik Brazília és Spanyolország. Választ kaphatunk ar­ra, hogy Brazíliának van-e kilátása, hogy Pelé nélkül is világbajnok legyen. És a végén csattan az ostor: Június 24. Szombat. Színhely: Buenos Aires. Tét: a harmadik hely. Játssza ma még két meg nem jósolható csapat. Június 25. Vasárnap. Színhely: is­mét Buenos Aires. Tét: az első hely. Ki játssza? Rejtély. Óvatosan csak any­­nyit lehet elörebocsájtani, hogy a ti­zenhatos mezőny bármely csapata, Tu­nézia, Irán, Mexikó, Peru és Ausztria kivételével ott lehet a legjobb négy kö­zött. Hát, akor erre ki-mindenki esé­lyes? Argentina, Hollandia, NSZK, Bra­zília, Olaszország, Spanyolország, Svéd­ország, Skócia, Franciaország ... De, ha jól számolom ez összesen csak ti­zenöt csapat. Egy hiányzik. Története­sen éppen Magyarország. Hová sorol­jam? Ha sötéten látok, akkor az esély­telenek közé számítom, ha derűs han­gulatban vagyok, akkor az esélyesek közé. Ezért megunhatatlan játék a futball. MOLNÁR KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents