A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-27 / 22. szám
GOGH KÁLMÁN a VB-n szereplő csapatokról FRANCIAORSZÁG: Az utóbbi években nagyot fejlődtek és ez véleményem szerint Kovács István munkájának gyümölcse is. A francia válogatott ma már sajátos stílusban játszik, vannak közöttük kitűnő egyéniségek, főleg a középpályán, elég talán Michelt vagy Piatinit említenem. OLASZORSZÁG: Róluk elég nehéz beszélni, mert ők képesek a legmeghökkentőbb szereplésre. Az olasz foci — véleményem szerint — Európa négy legjobbja közé sorolható, és ez elsősorban az erős klubcsapatok érdeme. Remekül játsszák a biztonsági focit, nagyon nehéz gólt lőni nekik, viszont ők sem rúgnak sok gólt. ARGENTINA: Hazai környezetben játszanak és ez máris megsokszorozza erejüket. Jó játékosanyaggal rendelkeznek és a stílusuk inkább közelebb áll az európaihoz, mint mondjuk a braziloké. Nem pepecselnek sokat, áttörőbbek, mint Rivelinhoék, de mindamellett rendelkeznek a dél-amerikai játékosokra jellemző technikával. MAGYARORSZÁG: A nehéz csoport ellenére is képes meglepetésekre ez a szinte szemünk láttára fejlődött csapat. Az viszont megnehezíti a helyzetet, hogy a három csoportbeli ellenfél közül kettő — az argentinokon kívül az olaszok is — „hazai” környezetben játszik. BRAZÍLIA: A képernyő jóvoltából a HÉT olvasói láthatják Rivelinhoékat. Nagy egyéniségekkel rendelkeznek — ilyen például Leao, Zico —, szerintem csoportjukból simán továbbjutnak, később lehetnek gondjaik az európai csapatokkal. SVÉDORSZÁG: A svédek az utóbbi években elég szerencsések a sorsolásnál, bár az elmúlt két esztendőben nagy változáson ment át a svéd foci azzal, hogy eltávolodott az angolos felfogástól és szellemesebb, gyorsabb, kombinativabb lett. LENGYELORSZÁG: Deynáék már a legutóbbi világbajnokságon is jól játszottak, és azóta tartják ezt a szintet. Csapatuk felét valódi játékegyéniségek alkotják. Feltételezem, hogy Argentínában is a hagyományhoz hűen szerepelnek majd. NSZK: A világbajnok csapat játékosai a világ talán legszínvonalasabb nemzeti bajnokságában szerepelnek. Beckenbauer kiválását is kiheverték, módosítottak stílusukon. Taktikailag ez a világ legképzettebb labdarúgó-csapata. HOLLANDIA: Ez az ország sok jó játékossal rendelkezik. A nagy gond az lesz majd: sikerül-e mégis Cruyffot rábírni a szereplésre, ha pedig nem, miképp pótolják hiányát? A felkészülésre hatással lehet egyes klubok viszálykodása is. SPANYOLORSZÁG: Kubalának hoszszabb idő után sikerült egy jó csapatot összekovácsolnia. A spanyol klubcsapatok csillaga letűnöben van, ezért roppant érdekes, hogy a válogatott éppen most erős. AUSZTRIA: Az osztrák klubok példáján jól követhető, mennyit fejlődött itt a labdarúgás az elmúlt három év alatt. Lehet, hogy jót tett az osztrák labdarúgásnak az, hogy legjobb játékosai olyan külföldi klubokban szerepeltek, amelyek ma az élvonalba tartoznak és ott sokat tanulhattak, tapasztalhattak. SKÓCIA: Labdarúgásunk örökös „rossz szellemei” a skótok, ismerem őket, ezért a legjobb nyolc közé várom ezt a csapatot, hiszen valamennyi játékosa az angol ligában szerepel és ez nem kis dolog. PERU, MEXIKÓ, TUNISZ, IRÁN: Ezek a gyengébb játékerőt képviselő csapatok, több mint valószínű, hogy nem sok vizet zavarnak majd a világbajnokságon. Az „elhidegülés" - és következményei Valószínű, a cím is sejteti: a felbomlóban lévő házasságokról és a válóperekről lesz szó. Sajnos, a bontóperek száma — melyeknek családi és személyi következményeit elsősorban a gyerekek sínylik meg — folyamatosan emelkedik hazánkban. Bizonyításképpen csupán egyetlen statisztikai adat: 1950-ben száz házasságkötésre 9,8; tíz esztendővel később 14,4 és 1975-ben már 22,9 válás esett! Polgárjogi-családi törvénykönyvünk alapelve: a szocialista társadalom; akár az emberi test, sejtekből, a család sejtjeiből épül föl. A házassági szövetség tehát két ember szabad elhatározásán, a férfi és nő közötti teljes egyenlőségen nyugszik és mindenekelőtt a gyermekek számára kell teljes védelmet nyújtania. Kétségtelen, szinte minden házaspár, valamennyi család életében van kudarc, buktató. Az egyiket a megpróbáltatások még jobban összekovácsolják, a másikat — sajnos — fölbomlasztják. A szocialista társadalom — hangsúlyozza a törvénykönyv — mindenben támogatja a családot és tagjait hozzásegíti az anyagi és szellemi gyarapodáshoz; elsődleges feladatának pedig a gyerekek szocialista szellemben történő nevelését tartja szem előtt. Mindez persze nem mond ellent annak, hogy a válás a szocialista társadalomba sem elkerülhetetlen, hiszen a családokra különböző érzelmi, vagyoni, ízlésbeli viszonyok s főképpen az emberi magatartásformák sokfélesége van kihatással. Ezek erősebb-gyöngébb elidegenítő hatásától két ember mégoly bensőséges kapcsolata sem marad „érintetlenül“. Bírósági pszichológusok vizsgálatainak eredményei bizonyítják, hogy a házasságokban előforduló konfliktusok, számottevő része tulajdonképpen külsődleges eredetű, és csak később, a problémák halmozódása során válik „családi belüggyé“; mígnem a gondokká tornyosuló nézeteltérések a házasfelek egymástól való elidegenedéséhez vezetnek. A látszólagos vagy tényleges elidegenedéshez. Mindkettő célja azonban egy: mielőbb a bontóper végére járni... Egy példa: Mind a ketten fiatalok. Csendesen, érdektelenül folyik a tárgyalás. Tulajdonképpen mindenben előre megegyeztek: kié legyen a lakás, kié a tavaly vásárolt gépkocsi, mennyi kártérítést fizessen még a másik, mennyi legyen a tartásdíj? A férj arra is kötelezi magát, hogy az évvégi nyereségrészesedésből vagy egyéb jutalmakból is juttat majd gyermekének — mintha továbbra is közös háztartásban élnének. A férj arca közömbös, amikor az asszony kijelenti, hogy nem kívánja majd férje nevét viselni. Mindenről szó esik, csak éppen a gyerekről nem, pontosabban arról: különváltan is miképp nevelik majd közösen négyéves kislányukat? A tárgyalás vége felé a férj szóba hozza a dolgot: — A gyereket kéthetente legalább egyszer látni kívánom — jelenti ki határozottan. A bírónő bólint és megnyugtatja: ez jogában áll, az anya köteles számára biztosítani a láthatást. A férfi felcsattanva panaszolja, a felesége a múltkor sem engedte hozzá a gyereket, így attól tart, hogy az a jövőben is ismétlődni fog. Néhány pillanatig haraggal, gyűlölettel nézik egymást, a tárgyalás hangneme barátságtalanabbra, nyersebbre vált; aztán erőt vesznek magukon és újra csöndben folyik tovább a bontóper. Ez a hirtelen fellángolás azonban azt jelzi a bírónőnek, hogy megpróbálja kideríteni: mi lappang a látszólagos közöny és a hirtelen fellobbanó indulat mögött? — Mindketten fiatalok, mindketten ragaszkodnak a gyerekhez, nem akarmam § EMBERI SORSOK ják meggondolni még a válást? — kérdezi óvatosan. Konok fejrázás a válasz: ők ketten már teljesen elhidegültek, házasságuk felbontását kérik. — A válófélben lévő fiatalok a legtöbbször csak azt mondják, hogy elhidegültek egymástól, a részletekre nem hajlandók kitérni, legföljebb körvonalazzák súlyosnak és megoldhatatlannak vélt problémáikat, kölcsönös sérelmeiket — mondja a Bratislava! Városi Bíróság nagy gyakorlattal rendelkező tanácsvezető bírája. — Sajnos, egyelőre nem rendelkezünk még olyan megbízható statisztikával, amely teljes objektivitással rámutatna a házasságok felbomlásának valódi okaira, tehát azokra is, amelyek gyakorta — a válóperben álló felek diszkréciója révén — rejtve maradnak. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy könnyelműen vagy az adott helyzet minél teljesebb ismerete nélkül mondjuk ki a válásokat. Ellenkezőleg: csakis olyan esetben, ha a bontóperes tanácsnak úgy tűnik, hogy a házasfelek további együttélése valóban céltalan. Hazánkban száz fennálló házasságra tehát 22,9 válás jut, ami azt jelenti, hogy kis híján minden negyedik házasság felbomlik! Ha most eltekintünk az alkoholizmustól, a különböző anyagi érdekektől vagy a szülők beleszólásától, úgy is még a válni készülő fiataloknak több mint a fele elhatározásuk motívumát az elhidegülés fogalmában jelöli meg. Az ilyen „rejtélyes" ügyek tömegét vonultathatnánk fel. Például: Szakmunkásfiú, szakmunkás lány. Saját lakással rendelkeznek, szépen keresnek. Három éve, hogy összeházasodtak, azóta kétszer jártak együtt külföldi nyaraláson. Bontókereseti kérelmük indoklása: „elhidegültünk". Harmincéves orvos, huszonöt éves hivatalnoknő. Hat esztendeje házasok. Lakásuk van, másfél éve gépkocsit vettek, azzal voltak legutóbb szabadságon. Bontókereseti kérelmük indoklása: „elhidegültünk". Huszonkilenc esztendős bolti eladó, huszonhat éves pincérnő. Egy gyerekük van, körülményeik rendezettek. Válásuk oka: „elhidegültek". Vajon mi rejlik hát a rejtélyes fogalom hátterében? — Néha előfordul, hogy az „elhidegültünk“ mögött egy harmadik húzódik meg — mondja a bontóperes tanács elnöke. — Időnként hivatkoznak is rá. Persze nem úgy, hogy beleszerettek valakibe, hanem oly módon, hogy új kapcsolatot létesítettek. Az esetek zömében azonban az elhidegülésre hivatkozó fiatalok érzelem és kölcsönös felelősségérzet hiányában szenvednek. Az önzésnek egy sajátos formája ez, ahol mindketten csak kapni akarnak, adni vagy áldozatot hozni képtelenek. A legtöbbször konfliktusokká tornyosuló apróságokról, önző természetük összekoccanásairól van szó. A hosszú évek során a bontóperek ezreit tárgyaló bíró véleménye szerint: ezeknek az összekoccanásoknak a láncolata vezet a tényleges vagy felületes, látszólagos elhidegüléshez. De ennek következményeire — különösen ha gyerek is van a családban — a bontókereset benyújtásakor egyik fél sem gondol. Ezért a bontóperes bíró szokásos kérdésére a legtöbbször így hangzik a válasz: nem! (Folytatjuk) 4:0-ós vezetést szereztek a házigazdák. Szünet után megváltozott az időjárás, az eső következtében lehűlt a levegő. Ekkor frissebben mozogtak a fiaink, egyszer a mi, egyszer az ellenfél hálójába jutott be a labda, a mérkőzés végső kimenetelét azonban már nem lehetett megváltoztatni. 5:1-re kaptunk ki... az eredménynél mindenesetre lényegesebb a tapasztalat, amit szereztünk. Meredekek a stadion lelátói, éppen azért az első sorok nézői szinte testközelségben vannak a játékosoktól. A szurkolók állandóan kiabálnak-biztatnak, olyan a hangzavar, hogy ha a kispadról be akar valaki szólni a küzdőtérre, a szavak elvesznek a ricsajban, a zsivajgásban. Ez a moraj nyilván hat majd az argentinokkal Buenos Airesben összekerülő vendégcsapatokra, így feltehetően június másodikán a magyar válogatottra is. Számolnunk kell ezzel a körülménnyel. Buenos Aires mellett még Mar del Plata, a tengerpart hires üdülőhelye, Mendoza, a boráról hires város, Cordoba, az állattenyésztés központja, és Rosario, amely az olasz bevándorlók kedvelt települése, ugyancsak a világbajnokság mérkőzéseinek színhelye lesz. A legnagyobb stadionban 75 ezer, a legkisebb-ben 45 ezer ember fér el. Nyilván más hangerő és légkör alakul majd ott ki, ahol az argentin csapat lép a zöld gyepre és más ott, ahol két külföldi válogatott mérkőzik egymással. Mindenütt egyformán óvatosak azonban a rendezők, mert argentin szokás szerint, magas dróthálóval választják el egymástól a nézőket és a játékosokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem fölösleges ez az elővigyázat. Milyen dátumokat érdemes előre megjegyezni úgy, hogy a mérkőzések szinhelyétöl többezer kilométerre lakó európai szurkoló úgy ossza be idejét, hogy éppen televízió közelében legyen. Június 1. Csütörtök. Színhely: Buenos Aires. Ez a nyitány, ekkor a világbajnoki cím védője mérkőzik Lengyelországgal. Június 2. Péntek. Színhely: ugyancsak a főváros. Argentína, a házigazda játszik Magyarországgal. Ez a találkozó érzékelteti, hogy az európai csapatok miként tudnak megbirkózni a számukra nehéz dél-amerikai viszonyokkal. Június 6. Kedd. Színhely: Mar del Plata, az óceán partján. Magyarország csap össze az olasz válogatottal. Itt akár el is dőlhet, hogy a két együttes közül melyik számíthat a bejutásra a legjobb nyolc közé. Június 7. Szerda. Szinhely: ismét Mar del Plata. Itt találkozik Brazília és Spanyolország. Választ kaphatunk arra, hogy Brazíliának van-e kilátása, hogy Pelé nélkül is világbajnok legyen. És a végén csattan az ostor: Június 24. Szombat. Színhely: Buenos Aires. Tét: a harmadik hely. Játssza ma még két meg nem jósolható csapat. Június 25. Vasárnap. Színhely: ismét Buenos Aires. Tét: az első hely. Ki játssza? Rejtély. Óvatosan csak anynyit lehet elörebocsájtani, hogy a tizenhatos mezőny bármely csapata, Tunézia, Irán, Mexikó, Peru és Ausztria kivételével ott lehet a legjobb négy között. Hát, akor erre ki-mindenki esélyes? Argentina, Hollandia, NSZK, Brazília, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Skócia, Franciaország ... De, ha jól számolom ez összesen csak tizenöt csapat. Egy hiányzik. Történetesen éppen Magyarország. Hová soroljam? Ha sötéten látok, akkor az esélytelenek közé számítom, ha derűs hangulatban vagyok, akkor az esélyesek közé. Ezért megunhatatlan játék a futball. MOLNÁR KÁROLY
