A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-27 / 22. szám
melyeket a kamera elé helyezve az egész láncról információt nyújtanak.) A hang- és képkeverő berendezések a stúdió melletti helyiségben vannak. A stúdió minden elektronikus berendezése a központi vezérjel generátorból kapja a szinkronjeleket. Ez a „lelke" az egész tvközpontnak. A vezérjelgenerátor jelei nagy elosztó hálózatra kerülnek, ezen keresztül a tv-központ öszszes stúdiói és műszaki helyiségei megkapják ezt a jelet, ezzel érhető el az összes berendezés együttfutása. így bármelyik képforrásról zökkenőmentesen lehet a másikra átkeverni a legkisebb zavar nélkül, így a néző sem veszi észre, ha az élő adásba pl. filmet kevernek. Ezenkívül ez biztosítja a különféle keverési módok zökkenőmentes lebonyolítását, trükkök alkalmazását. A vezérjelgenerátor csak a videojel egyes részeit állítja elő, amelyeket a kameralácban kevernek össze. Ez a sorindító, összetett vevőkioltó jel. a taitmtimí) mtiwimm A TELEVÍZIÓ STÚDIÓTECHNIKÁJA Műszaki szempontból a televízió műsorai három csoportba sorolhatók: 1. A televíziós műsorközpont épületének műtermeiben lebonyolított élő közvetítések (hírek, tv-híradó, kerekasztal-beszélgetések, vetélkedők stb.); 2. A székházon kívül végbemenő események helyszíni közvetítése (sportesemények, hangverseny, politikai esemény stb.); 3. Előzetesen lefényképezett, lefilmezett, vagy mágnesszalagra felvett állóképek és mozgóképek (filmek, képmagnó felvételek) közvetítése. Tehát a felhasználási célnak megfelelően három műsorközlő berendezéscsoport létezik: helyszíni berendezések, stúdió berendezések és közvetítő berendezések. Valamennyi közül legbonyolultabbak a stúdió berendezések. A stúdiókban folyik a legsokrétűbb, legtöbb berendezést és felkészültséget igénylő, legmagasabb szintű munka. A helyszíni közvetítésekre készült berendezések elvileg közel állnak a műtermiekhez, azzal a különbséggel, hogy egyszerűbbek. A nagyfokú miniatürizáció ellenére trükklehetőségeik korlátozottak, rögzítő berendezésekkel nem rendelkeznek, egy autóbusznyi járműben el kell férniük. Az említett berendezéseken kívül szükségesek a tv-filmek gyártására szolgáló berendezések is, ezek azonban megegyeznek a filmtechnikában használt berendezésekkel. A televízió stúdiói sokrétű tevékenységre szolgálnak. A tv-stúdiókban elektronikus kamerákkal ma már kizárólag képmagnófelvételeket készítenek. A filmszalagra felvett filmeket a televízió a filmstúdiók műtermeiben készíti. A stúdióban az elektronikus lánc első tagja, a kamera van jelen. A legkisebb stúdió a bemondófülke, amelynek egy kamerája van, az összes többi stúdió legalább két kamerával rendelkezik. Egy közepes stúdióban 4-6, nagyban akár 8 kamera is lehet. A kameralánc több egységből áll: kamerából, vezérlő egységből, jelellenőrző (oszcilloszkóp) és képellenőrző (monitor) egységből és tápegységből. A kamera szerves része az elektronikus kereső, amely még a legdrágább színes kamerák keresőjén is csak az operatőrnek a kamera által felvett képet mutatja; fekete-fehér kép jelenik meg. Ennek elsősorban az az oka, hogy a legnagyobb miniatürizálás mellett is a kamera nagy súlyú (80-120 kg) transzfokátoros („gumilencsés") objektívvei rendelkezik, ami nagymértékben csökkenti a kamera mozgékonyságát. Egyébként is a felvett képről a vezető operatőr dönt, aki mindegyik kamera képét nagyméretű színes monitoron látja. A kamerakábelen jutnak a kamerába a tápfeszültségek, koncentrikus vezetékeken a vezérlőimpulzusok, ugyanígy koncentrikus (koax) kábelen jut a vezérlő egységbe a felvett képjel. A kameravezérlő egységben a képjelet szabványszintre (1V) erősítik, bekeverik a megfelelő vezérjeleket. A kamerajel ezután a képkeverő egységbe kerül. A képkeverő bemenetéhez építik az egyszerű kapcsolókból álló vészkeverő egységet, hogy a keverőegység esetleges meghibásodása esetén a keverés az egyszerű vészkeverőn folytatódhassék. A képkeverő egységhez a kamerákon kívül egyéb képforrások is tartoznak: dia- és filmvetítő berendezések, képmagnók az esetleges felvételek bejátszásához. Ezenkívül olyan képjelekre is szükség van, amelyeket a berendezések szabályozásához, beméréséhez használnak. A stúdióberendezéseket a jóminőségű kép elérése érdekében naponta bemérik, ill. szabályozzák. Ehhez ún. kamerateszteket használnak. (Ezek bizonyos ábrák, Távirányítású kamera A hangkeverő egység bemenetére a stúdió mikrofonjai, valamint lemezjátszók és magnetofonok csatlakoznak. Az egységben a csatornák keverésén kívül azok erősítése is megvalósul. A hangkeverő egységből kilépő hang a vágóasztalból jövő képpel együtt mikrohullámú adón jut el az adótoronyhoz; felvétel esetén (tv-játék) kábelen a képmagnó feijátszófejére. A műsorhangot a stúdióberendezéseket tartalmazó helyiségben a művészi és műszaki stáb (rendezi vágó, hangmérnök, képmérnök, technikusok) kívüle minőségű, többhangszórós hangfalak segítségé'., hallgatják vissza. OZOGANY ERNŐ (Gyökeres György felvételei) AUTÓBUSZ TESTI FOGYATÉKOS GYERMEKEKNEK Az NDK fővárosban, Berlinben átadták rendeltetésének az első különleges autóbuszt, amely megkönnyíti a testi fogyatékos, mozgássérült gyermekek iskolába szállítását. NDK és magyar szakértők alakították ki a különleges járművet egy IKARUSZ városi buszból. Kilenc rokkantszéknek van benne hely, továbbá 12 ülés a gyermekek kísérőinek. Biztonsági övék, vészjelzőrendszer, kettős fűtő- és szellőztetőrendszer - ezek a legfőbb változtatások a sorozatgyártású buszon. Különleges emelő könnyíti meg a gyermekek be- és kiszállását. ÓZONBETEGSÉG REPÜLŐGÉPEN Rejtélyes betegségtüneteket: köhögőrohamokat, fejfájást, orrvérzést, általános rossz közérzetet észleltek a New York és Japán között leszállás nélkül, a sarkvidéki útvonalon közlekedő óriásgépek utasain, pilótáin és utaskísérőin. A tünetek csak két órával a leszállást követően szűntek meg. Hosszadalmas vizsgálatokkal megállapították, hogy a betegségtünetek oka az utasfülke szokatlanul nagy ózontartalma. Az utasgépek általában a Föld légkörének ibolyántúli sugárzástól védő ózonpajzsa alatt repülnek, ez a réteg azonban — különösen kemény teleken - a sarkvidéki területeken megszokott 15 ezer méteres magasság alá süllyed. A szakértők most lehetőségeket keresnek rá, hogy az utastér levegőjének ózontartalmát a nem áratalmas mértékre csökkentsék. URÁN A TENGER VIZÉBŐL A saját energiahordozók hiánya és a fokozódó drágulás kényszeríti arra a japán kormányt, hogy előkészületeket tegyen az urán kivonására a tenger vizéből. A megbízott szakértők vizsgálatai szerint 3,3 milligramm uránt lehet kivonni egy tonna tengervízből. A tervek szerint 1991-re készülne el egy üzem, amely évente ezer tonnányi uránt állítana elő az új módszerrel. Az elképzelés szerint különleges hálókkal fognák fel a lepárlási maradványt, amelyet azután urán-oxiddá (U3O8) finomítanának. JAPÁN „SZÉLAUTÓ" A japán Honda autógyár 1970 óta minden esztendőben módot ad rá dolgozóinak, hogy akár a legképtelenebb műszaki ötleteikkel is előálljanak. Egy ilyen - ha nem is képtelen, de fölöttébb furcsa - ötlet az itt látható „szélautó" is. A „feltaláló" a meteorológiai — úgynevezett kanalas — szélsebességmérőhöz hasonló működésű hajtóművet állított össze, s a szélkerék - ha a szél kelfő erősségű - egy finoman csapágyozott tengelyt forgat. Óránkénti 2 kilométeresnél nagyobb sebességet még erős szélben sem sikerült elérni az áramvonalas „szélautóval". 18
