A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-27 / 22. szám
Argentina vadregényes tája Két adat az Argentin Köztársaságról. Terület: 2 778 412 km2. Lakosság: 23 378 000 fö. Sokezer kilométerre van a mi öreg Európánktól az óriási dél-amerikai földrésznek a Déli-Sarkkal szomszédos csücske. Itt van Argentína, amely csak nehezen tárja fel a láthatatlan „spanyol fal" mögé rejtett titkait az idegenek előtt. Ez a megállapítás nemcsak jelképes. Az ország lakóinak jelentős hányada ugyanis csak spanyolul beszél, más nyelvet csak a bevándoroltak ismernek. Ez a körülmény már eleve megnehezíti azt, hogy az ide látogató külföldiek az őslakossággal közvetlen kapcsolatba kerüljenek. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ismerik Argentínát. Legfeljebb csak annyit kockáztathatnak meg: némi fogalmuk van Dél-Amerika e marha- és birka-tenyésztéséről híres országáról. Aki európai létére ott jár, sétál Buenos Aires sugárútjain, vagy megmártózik Mar del Plata strandján az óceán kékes-zöld vizében, csak felületes élményeket szerezhet. Még tapasztalt külpolitikusok, hosszú elemzések után is csak találgatnak. Nem is beszélve arról, hogy világnézetük már eleve tévutakra vezetheti őket. Manfred von Conta, a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung munkatársa például igy ítéli meg a helyzetet: „Azok a játékosok, szakemberek és szurkolók, akik 1978 júniusában Argentínába érkező külföldiek, a nemzetközi sportvilág képviselői inkább legyenek szemtanúi az elkeseredett szociális öszszetüzéseknek egy olyan rendszerrel, amely a továbbra is gyors ütemben növekvő infláció következtében a bérek és fizetések vásárlóerejét több mint a felére csökkentette. Elképzelhető azonban az is, hogy ez a nyilatkozat csak taktika, egyszerű félrevezetés. Az argentin hadsereg különleges ügyosztályának emberei ugyanis felfedeztek egy titkos műhelyt, ahol a „Montoneros” szervezet tagjai 30 rádió-adóberendezést szereltek össze és állítólag ilyeneket akarnak száguldó gépkocsikba rakni, hogy a labdarúgó világbajnokság mérkőzéseinek televíziós közvetítéseit e titkos „guruló stúdiódból sugárzott politikai műsorokkal akarják megszakítani! Vileda tábornok már korábban ellenintézkedést tett a várható megmozdulások elfojtására. Önkéntesekből hét különleges egységet állíttatott össze, amelyben a hadsereg valamennyi fegyverneme képviselteti magát. 8000 emberből állnak ezek az alakulatok. Élére egy dandártábornok került, aki titkos parancsot kapott, hogy lehetőleg „láthatatlan” eszközökkel, de ha másként nem megy akkor bármi áron hallgattassa el a juntával szembeni ellenséges propagandát, akár titkos rádióadásról, akár röpcédulákról van szó. Ezeknek a különleges alakulatoknak lesz nyilván az a feladata is, hogy biztosítsa a labdarúgó világbajnokságra érkező 15 csapat játékosainak, vezetőinek, kísérőinek és szurkolóinak testi épségét. Övintézkedéseket, ha neves külföldi sportolók érkeztek Buenos Airesbe, Mar del Platóba vagy éppen Rosarioba, már korábban is tettek az argentin hatóságok. Nem is mindig tapintatos formában. Egyszer egy magyar labdarúgó szakemberrel beszélgettem argentínai élményeiről, ö mesélte a következőket: — Akkor történtek ezek az esetek, amikor, 1977-ben a hosszú-, közép- és dél-amerikai portyánk során eljutottunk Buenos Airesbe. Nem volt hízelgő számunkra az argentinokkal játszott mérkőzésünk eredménye, mert mint nyilvánvalóan sokan emlékeznek erre, öt gólt kaptunk tőlük és mindössze egygyel tudtunk válaszolni. De, most bár még a találkozóról kívánok beszélni, visszatérek még a részletekre. Ha jól emlékszem, egy nyugatnémet állampolgárt ért valami atrocitás, mielőtt mi odaérkeztünk. Ezzel indokolták a házigazdák azt a módot, ahogy bennünket őriztek. Bár hozzátették azt is, hogy a mi látogatásunkkal kapcsolatos biztonsági intézkedéseket a világbajnokság főpróbájának tekintik. Fegyveresek tartózkodtak körülöttünk a szállodában és elkísértek bennünket akkor is, ha kimentünk Buenos Airesben az utcára. Megtörtént az is, hogyha egyikünk átsétált a másik oldalra, akkor valamelyik fegyveres őr is követte. Gyakran elnézést kértek emiatt, azonban az elutazásunk pillanatáig ezt csinálták .. . De, ez nem minden. Enni csak azután engedtek bennünket, ha előzőleg szakértők megvizsgálták az ebéd, vagy a vacsora különféle fogásait. — Hogyan zajlott le az argentin— magyar mérkőzés, milyen volt a stadion és a közönség? — kérdeztem a labdarúgás tapasztalt szakemberét. — Előzőleg hosszú repülöutat tettünk meg, mielőbb Buenos Airesbe érkeztünk, — hangzott a válasz. — Játékosaink tehát nem voltak pihentek. Ezt tükrözte az első félidő eredménye tinóba kívánnak utazni a labdarúgó világbajnokságra, minden valószínűség szerint gondtalanul csomagolhatnak, csekély a kockázata annak, hogy az ottani politikai erőszak személy szerint érintse őket. Egy számítás szerint, amelyet Vileda tábornok az argentin vállalkozóknak rendezett ebéden ismertetett, az 1976 márciusában történt katonai államcsíny óta egyes gerilla-szervezeteket teljes egészében, másokat, mint például a peronistáké, 75 százalékig szétzúzták.” Vileda tábornok, az ország „erős embere”, eldicsekedett azzal, hogy a korábbi 8000 „terrorista” és a velük rokonszenvező 24 000 argentin polgár közül már csak 1200-an vannak szabadlábon. A Süddeutsche Zeitung munkatársa tudni véli azt is, hogy a peronisták „Montoneros" nevű földalatti szervezetének vezetői kijelentették: — Mi nem kívánjuk veszélyeztetni a labdarúgó világbajnokságot. Az Argen16