A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-27 / 22. szám

Argentina vadregényes tája Két adat az Argentin Köztársaságról. Terület: 2 778 412 km2. Lakosság: 23 378 000 fö. Sokezer kilométerre van a mi öreg Eu­rópánktól az óriási dél-amerikai föld­résznek a Déli-Sarkkal szomszédos csücske. Itt van Argentína, amely csak nehezen tárja fel a láthatatlan „spa­nyol fal" mögé rejtett titkait az idege­nek előtt. Ez a megállapítás nemcsak jelképes. Az ország lakóinak jelentős hányada ugyanis csak spanyolul beszél, más nyelvet csak a bevándoroltak is­mernek. Ez a körülmény már eleve meg­nehezíti azt, hogy az ide látogató kül­földiek az őslakossággal közvetlen kap­csolatba kerüljenek. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ismerik Argentínát. Legfeljebb csak annyit kockáztathatnak meg: né­mi fogalmuk van Dél-Amerika e mar­ha- és birka-tenyésztéséről híres orszá­gáról. Aki európai létére ott jár, sétál Buenos Aires sugárútjain, vagy meg­mártózik Mar del Plata strandján az óceán kékes-zöld vizében, csak felüle­tes élményeket szerezhet. Még tapasz­talt külpolitikusok, hosszú elemzések után is csak találgatnak. Nem is be­szélve arról, hogy világnézetük már ele­ve tévutakra vezetheti őket. Manfred von Conta, a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung munkatársa például igy ítéli meg a helyzetet: „Azok a játékosok, szakemberek és szurkolók, akik 1978 júniusában Argen­tínába érkező külföldiek, a nemzetközi sportvilág képviselői inkább legyenek szemtanúi az elkeseredett szociális ösz­­szetüzéseknek egy olyan rendszerrel, amely a továbbra is gyors ütemben nö­vekvő infláció következtében a bérek és fizetések vásárlóerejét több mint a felére csökkentette. Elképzelhető azonban az is, hogy ez a nyilatkozat csak taktika, egyszerű félrevezetés. Az argentin hadsereg kü­lönleges ügyosztályának emberei ugyan­is felfedeztek egy titkos műhelyt, ahol a „Montoneros” szervezet tagjai 30 rá­dió-adóberendezést szereltek össze és állítólag ilyeneket akarnak száguldó gépkocsikba rakni, hogy a labdarúgó világbajnokság mérkőzéseinek televíziós közvetítéseit e titkos „guruló stúdiód­ból sugárzott politikai műsorokkal akar­ják megszakítani! Vileda tábornok már korábban ellen­­intézkedést tett a várható megmozdu­lások elfojtására. Önkéntesekből hét különleges egységet állíttatott össze, amelyben a hadsereg valamennyi fegy­verneme képviselteti magát. 8000 em­berből állnak ezek az alakulatok. Élére egy dandártábornok került, aki titkos parancsot kapott, hogy lehetőleg „lát­hatatlan” eszközökkel, de ha másként nem megy akkor bármi áron hallgat­tassa el a juntával szembeni ellenséges propagandát, akár titkos rádióadásról, akár röpcédulákról van szó. Ezeknek a különleges alakulatoknak lesz nyilván az a feladata is, hogy biztosítsa a lab­darúgó világbajnokságra érkező 15 csa­pat játékosainak, vezetőinek, kísérőinek és szurkolóinak testi épségét. Övintéz­kedéseket, ha neves külföldi sportolók érkeztek Buenos Airesbe, Mar del Pla­tóba vagy éppen Rosarioba, már ko­rábban is tettek az argentin hatóságok. Nem is mindig tapintatos formában. Egyszer egy magyar labdarúgó szakem­berrel beszélgettem argentínai élmé­nyeiről, ö mesélte a következőket: — Akkor történtek ezek az esetek, amikor, 1977-ben a hosszú-, közép- és dél-amerikai portyánk során eljutottunk Buenos Airesbe. Nem volt hízelgő szá­munkra az argentinokkal játszott mér­kőzésünk eredménye, mert mint nyil­vánvalóan sokan emlékeznek erre, öt gólt kaptunk tőlük és mindössze egy­­gyel tudtunk válaszolni. De, most bár még a találkozóról kívánok beszélni, visszatérek még a részletekre. Ha jól emlékszem, egy nyugatnémet állam­polgárt ért valami atrocitás, mielőtt mi odaérkeztünk. Ezzel indokolták a házi­gazdák azt a módot, ahogy bennünket őriztek. Bár hozzátették azt is, hogy a mi látogatásunkkal kapcsolatos bizton­sági intézkedéseket a világbajnokság főpróbájának tekintik. Fegyveresek tar­tózkodtak körülöttünk a szállodában és elkísértek bennünket akkor is, ha ki­mentünk Buenos Airesben az utcára. Megtörtént az is, hogyha egyikünk át­sétált a másik oldalra, akkor valame­lyik fegyveres őr is követte. Gyakran el­nézést kértek emiatt, azonban az eluta­zásunk pillanatáig ezt csinálták .. . De, ez nem minden. Enni csak azután en­gedtek bennünket, ha előzőleg szakér­tők megvizsgálták az ebéd, vagy a va­csora különféle fogásait. — Hogyan zajlott le az argentin— magyar mérkőzés, milyen volt a stadion és a közönség? — kérdeztem a labda­rúgás tapasztalt szakemberét. — Előzőleg hosszú repülöutat tet­tünk meg, mielőbb Buenos Airesbe ér­keztünk, — hangzott a válasz. — Já­tékosaink tehát nem voltak pihentek. Ezt tükrözte az első félidő eredménye tinóba kívánnak utazni a labdarúgó világbajnokságra, minden valószínűség szerint gondtalanul csomagolhatnak, csekély a kockázata annak, hogy az ottani politikai erőszak személy szerint érintse őket. Egy számítás szerint, ame­lyet Vileda tábornok az argentin vál­lalkozóknak rendezett ebéden ismerte­tett, az 1976 márciusában történt kato­nai államcsíny óta egyes gerilla-szer­vezeteket teljes egészében, másokat, mint például a peronistáké, 75 százalé­kig szétzúzták.” Vileda tábornok, az ország „erős em­bere”, eldicsekedett azzal, hogy a ko­rábbi 8000 „terrorista” és a velük ro­konszenvező 24 000 argentin polgár kö­zül már csak 1200-an vannak szabad­lábon. A Süddeutsche Zeitung munka­társa tudni véli azt is, hogy a pero­nisták „Montoneros" nevű földalatti szervezetének vezetői kijelentették: — Mi nem kívánjuk veszélyeztetni a labdarúgó világbajnokságot. Az Argen­16

Next

/
Thumbnails
Contents