A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-27 / 22. szám
Inami (Dolinka) viselet Ipolyszalkai (Salka) munkaruha és gyerekviselet (ZÁRSZÓ A SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK CÍMŰ SOROZATUNKOZ) mm mm4 ~*m 4 örökségünk Amikor másfél évvel ezelőtt megindítottuk a Szlovákiai magyar népviseletek sorozatot, nem gondoltuk, hogy ilyen nagy visszhangja lesz. Eredeti elgondolásunk az volt, hogy tájegységenként egy-egy falu hagyományos öltözetét mutatjuk be. Amikor a Hétben sorra jelentek meg a szebbnél szebb régi viseletek, sorra jelentkeztek a falvak is: náluk is megvan még a hagyományos öltözet. Mikor jövünk el lefényképezni? örömmel mentünk mindenhová, örömmel toldották meg a rövidebbnek szánt sorozatot. így sikerült feltérképeznünk Dél-Szlovákia viselethagyományát a századforduló ideje óta napjainkig. És még valamit sikerült elérnünk: ott, ahol még megvan a hagyományos öltözet, hacsak a ládák fenekén is, a jövőben meg fogják becsülni. Felismerték értékét, büszkék lesznek rá. A fiatalabbak a fényképezéshez büszkén öltötték magukra nagyszüleik ruháit, rájöttek, hogy valóban szépek. A sorozatban 80 falu hagyományos viseletét mutattuk be. Falvanként átlagosan tízen, tehát összesen mintegy nyolcszázan „öltöztek be". De mindenhol ott volt a pedagógus, a CSEMADOK járási titkára, vagy instruktora és egy-két idős asszony, aki „beöltöztette" a többieket, aki befonta a lányok haját ötösbe, hatosba vagy rozmaringokba, elkészítette a menyecskék főkötőit, megigazította ruháját. Több száz lelkes, áldozatkész ember működött közre, akiknek ezúton mondunk köszönetét segítségükért. A CSEMADOK Központi Bizottságának néprajzosai még 1974-ben megkezdték a viseletgyűjtést. A viseletek fényképezését a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon kezdtük meg, ahol az utolsó négy évben önálló műsorként is rendezünk népviseleti bemutatókat. A szép régi viseleti darabok amelyeket olvasóink a Hét hátsó oldalán láthattak, még mind megtalálhatók a falvakban. Egyetlen ruhadarabot sem kölcsönöztünk múzeumból. Az elmúlt négy év alatt tehát sikerült teljes áttekintést nyernünk arról, hogy a századforduló óta hogyan változott, alakult egy-egy vidék, vagy falu hagyományos öltözete Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein. A csallóközi viseletét nem tudtuk fényképekkel dokumentálni. Csupán adataink vannak a századfordulói és a későbbi viseletről. Ezekből megtudjuk, hogy a házivásznak mellett a gyári előállítású anyagokat is használták. Hasonló a helyzet a Mátyusföldön is. Itt csak Zsitvabesenyőn találtuk meg még s fényképeztük le a hagyományos öltözetet. Zsitvabesenyő az egyetlen hely, ahol a menyecskék befont hajukat keleti módra szalagba burkolták. Martos, Naszvad és Alsópéter viseleté önálló csoportot alkot. Á legdíszesebb változata Martoson él napjainkig. Izsón találhatók Dél-Szlovákiában a legrövidebb női szoknyák. Az izsaihoz erősen hasonlít Hetény viselete is, de itt a szoknyák hosszabbak és kevesebb alsószoknyát viselnek. Kisújfalu, Muzsla, Szőgyén, Bátorkeszi, Ebed és Párkány viselete ugyancsak sok régi vonást őriz. Különösen szép a nők hajviselete. E vidék közvetlen szomszédságában a Garam alsó folyásának mentén hat falu — Bény, Kéménd, Bart, Garampáld, Kisgyarmat, és Kicsind — őrzi a palóc viseletek rövidszoknyás változatát. Ugyancsak ez az egyetlen hely, ahol a nők még mindig hordják a piros csizmát s az arany főkötő is megtalálható még. Az Ipoly mentén majd minden faluban megvan még — élő formában is — a hagyományos viselet. Általában négyöt szomszédos falu lakói járnak azonos viseletben, de nagyon sok a hasonlóság végig az Ipoly mentén. Jellemző alsónemű itt a fehér hímzéssel gazdagon díszített „karikásing”. A szoknya hosszúsága változó. A térdig érő (Csáb környéke) és a bokáig érő ráncolt szonya (Ipolyszakállas környéke) egyaránt megtalálható. Jellemző az itteni viseletre a gazdag fehér hímzés a nők fej- és vállkendőin, s a férfiaknál az ing elején a gatya alján. A fekete vagy kék szakácska (kötény) elmaradhatatlan tartozéka a férfiak öltözetének. ünnepi alkalmakkor „zsalikendőt” is kötöttek a vászongatyához. Külön kell megemlítenem Ipolyvarbó viseletét. Nálunk csak ebben az egy faluban Magyarországon Őrhalomban és Hugyagon találjuk meg ugyanazt a díszes fejkötési módot. Nógrádból Bússá viselete, amelynek szintén a díszes főkötők adják meg sajátosságát, érdemel külön figyelmet. Hétköznap fehér gyolcs slingelt főkötőt, félünnepeken „pirpit” nagy ünnepeken pedig ezüst Gimesi (Jelenec) menyecske és kislány viselete Bussai (Bušince) menyecske slingelt Kikötőben és arany hímzéssel gazdagon díszített ún. „rezes főkötőt” viseltek. A Medvesalja és a Barkó-vidék hagyományos öltözetében nagyon sok a háziszőttes kendervászonból készült ruhadarab. Rozsnyó környékén inkább a férfi viselet maradt fenn hosszabb ideig a nők hamarabb kivetkőztek. A férfiak viseletében gyakori volt a birkabunda. A szádelőiek viseletében elsősorban a nőknél, nagy szerepet játszott a kék, illetve a lángos festő. A Kanyapta-patak völgyében levő falvak viseletére inkább csak adatok utalnak, mint megőrzött ruhadarabok. A nők hosszú szoknyát hordtak, általában sötét színűt. E viselet jellegzetessége volt, a kontyra kötött díszes „necc”. Kassán túl csupán Magyarbőd és Györke hagyományos öltözetét sikerült lefényképeznünk. Ez a viselet napjainkig is él, így nagyon sok változáson ment át. Szlovák hatástól befolyásoltan kapta meg végleges formáját. Végül újra visszatérve Északnyugatra a Zoboralja viseletét említjük meg. Ez több önálló csoportban részben napjainkig is fennmaradt. Itt találjuk meg a jellegzetes keleti szabású női és férfi ingeket Ezeket a „hegy megett” — Béden, Menyhén — díszítették a leggazdagabban szép színösszeállítású szövött és varrott mintákkal. Nagyon díszes a nők fejviselete. Szinte falvanként és alkalmakként változó. Ugyancsak itt találkoztunk a legszebb menyasszonyi pártákkal. Lédecen érdekes a drótbetétes konty; ez csak ebben az egy faluban fordul elő. Megemlítjük még Felsőkirályi viseletét, amely nem tartozik a Zoboralja jellegzetes viseletéhez. A szlovák hatás nemcsak az öltözeten, de a ruhadarabok elnevezésében is megmutatkozik. Verebély környékének (Kálaz, Aha) viselete sem tartozik kimondottan Zoboralj vidékének viseleti csoportjába, bár területileg közel esik hozzá. Távolabbról a palóc viseletek nagy csoportjába sorolható. összegezésül elmondhatjuk, hogy a szlovákiai magyar népviselet igen gazdag s keleti és nyugati hatásoktól befolyásokon alakult ki. Az alsó- és felsőruházatot egyaránt varrták otthon szőtt vászonból és iparilag előállított, tehát vásárolt kelmékből. A századforduló a népviseletben jelentős szerepe volt a kék- illetve a lángosfestőnek. Csak később lett tarkább a viselet a kasmír és selyemkelmék megjelenésével. Ekkor már a szabás is megváltozott, például rövidebb lett a szoknya. Ott, ahol a kivetkőzés még nem történt meg teljesen, a viselet — a Zoboralja kivételével — egészen új formát öltött. A megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok, az új életmód a megnövekedett igények a modern környezet esztétikumát is meghatározták. MÉRYNÉ TÓTH MARGIT Prandl Sándor (3) és Kontár Gyula (1) felvételei 15
