A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-21 / 4. szám

Következő számunk tartalmából:

Varga Erzsébet: HARMINC ÉV UTÁN

Borsai M. Péter:

A SZÁZAS 731 NAPJA

Reszeli Ferenc:

TÖBB MINT SZENVEDÉLY

Mártonvölgyi László:

SZIGETEK ÉS SZIGETLAKOK

HALLOTTUK,

OLVASTUK,

LÁTTUK

Címlapunkon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor

felvételei

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald

Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási

szám: SÜTI 6/46.

gy látszik, mindig télidőben jutok én el ebbe a faluba (Pohranice — Pográny), télidőben és ötévenként. A fenti mondat nem panasz akart lenni, mégha annak is hangzik. Sőt! Valamiféle örömteli felkiáltás. Hiszen öt év épp elég hosszú időszak ahhoz, hogy az ember észrevegye a legfontosabb változásokat.

Különösen ha ilyen pompás téli napsütésben érkezik. Az úton még köd volt, meg pára, meg szitáló eső, aztán hódara, ám alig értük el Pográny első házait, mintha valami erős tüdejű tündér fújta volna szét a felhőket, a ködöt és minden egyéb árnyékot: kisütött a nap, ragyogó fénybe borítva a Győzelmes Februárt, ami ezesetben nem pusztán elvont szimbólum akar lenni, hanem egy egészen valóságos egységes földművesszövetkezet.

És amit ebben a gyönyörű téli megvilágításban először észreveszek az az új, csak a közelmúltban befejezett és rendeltetésének átadott, művelődési otthon. Akkor kezdték építeni, amikor utoljára itt jártam, tehát 1974-ben, társadalmi munkában („Z” akció) épült, az értéke kétmillió korona.

Bús András elnök, aki, nevével ellentétben, igen jókedvű és életvidám ember, ő is erre a létesítményre a legbüszkébb falujában. Ügy véli, eddig ez hiányzott nekik a legjobban. Mozi, mulató és színházterem található benne, felavatására a Nagy Október 60. évfordulója alkalmából került sor. Fotósunkat is elkíséri, fényképezze csak le: ha nem is olyan, mint egyes fényes csallóközi művelődési paloták — talán ők sem vallanak vele szégyent.

Bús Andrást nemcsak illendőségből kerestük fel, vagyis azért, mert ő a község feje, hanem azért is, mivel ezt a tisztségét, már 15 éve tölti be, holott még csak negyvenhat éves. Aztán meg arra is kíváncsi voltam, milyen a kapcsolat a község és a Győzelmes Február nevet viselő egységes földművesszövetkezet között.

Bús András, az elnök

De az is érdekelt, milyen a viszony a szövetkezet, illetve a falu, szlovák és magyar dolgozói között. Talán nem bűn, hogy ebből az alkalomból ezt is firtattam. Hiszen tudom, hogy a szóbanforgó mezőgazdasági üzem 1975 január 1-én öt efsz (a pohranicei, hosťovái, včeladicei, Dolné Obdckovce-i, lapáši szövetkezetek) társulásával jött létre.

A kérdés tehát nem volt formá„Nem kell félni, mi nem felejtjük el Februárt!” (mondta Nagy Sári)

lis és úgy érzem, a válasz sem. Bús elvtárs szerint itt eddig semmiféle nemzetiségi ellentétek nem voltak. Sőt, tette hozzá mosolyogva, olyan érzése van, hogy a magyarok még szívesebben dolgoznak együtt a szlovák községek dolgozóival, mint egymással. Erre nem tudott magyarázatot adni, de nem is kellett. A lényeg az, hogy békesség van a Zobor alatt. A két vezetőség között is jó az összhang.

2