A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-27 / 22. szám
A szuperszonikus Concorde a London és New York közötti időkülönbségnek köszönhetően 75 perccel hamarabb leadja Amerikában a postát, mint ahogy Angliában felvette. A hangnál gyorsabb postát egyre többen veszik igénybe, főleg fontos üzleti okmányok küldése céljából. 0 Világbajnok lett evésben az oklandi (USA) Eddie Miller. A címet már 1931- ben megszerezte, amikoris együltében 27 darab — egyenként egy kilós — grillcsirkét kebelezett be. A jelenleg 69 éves, 139 kilós Miller még mindig jó formában van. Naponta tizszer étkezik, s csupán reggelire 8—10, de gyakran 14 tojást, 6—8 karéj fehér kenyeret, 8—10 szelet sonkát eszik meg és egy liter tejet hörpint fel. Egy francia vállalat labdarúgásra és baseballra egyaránt alkalmas — tologatható — stadiont épített Oahuban, a Hawaii-szigeteken. Az 50 000 főt befogadó stadion nézőtere négy, egyenként 1750 tonnás szelvényből áll. E szelvények légpárnán tologathatok, aszerint, hogy labdarúgók vagy baseballjátékosok vonulnak-e a pályára. Felső képünkön ugyanaz a stadion labdarúgó-pályaként, alsó képünkön pedig baseballpályaként látható. Egy amerikai feltaláló könnyen felszerelhető, praktikus kerékpár-pótülést ké-Hat bélyegből álló sorozatot bocsátott ki nemrégiben az NDK Postaügyi Minisztériuma vadászati témával kapcsolatosan. A 10 Pfenniges bélyegen muflont, a 15 pfennigesen gímszarvast, a 20 pfennigesen fácánvadászati jelenetet, a 25 pfennigesen vadkacsafészek előtt leskelödő rókát, a 35 pfennigesen apró őzgida mentését, a 70 pfennigesen pedig vaddisznót láthatunk. 0 Larry Montgomerri New Orleans-i lakos különös módon védekezik a rablótámadások ellen: benzintöltő állomászitett gyermekek részére. A habköny- sának pénztárát zárástól nyitásig két jól megtermett boa constriktor óriáskígyó őrzi. §/•**] Udo Jürgens, aki még mindig nép\szerű, Buenos Dias ^ J Argentina (Jó na«j ' pot, Argentina!) 'JP B címmel dalt irt a vi-SlfM lágbajnok német válogatottról. A dalt Zimmermann, Bon■ gartz, Fischer, Seli-kBS ger, D. Müller, WjM Burgsmüller, Dietz L i ®s Schwarzenbeck t segédletével éne■ kelte lemezre. nyű polipropilénből készült ülőke 25 kiló súlyt bír el. FIGYELEM A NÉZŐT... ... Immár huszonöt éve figyelem. Árgus szemmel, de nagy' szeretettel. Figyelem, és nem találom éppen tökéletesnek, hibátlannak. A színház közönségének túlnyomó többsége rendes emberekből áll; olyanokból, akik figyelmesen és csendben ülve nézik végig az előadást. De a túlnyomó többség mellett van egy elenyészni nem akaró kisebbség is, akik nézőtársaikat (és minket színészeket is a színpadon) sokszor a „sírba visznek“. Most felsorolom ezeket a fajtákat, ismertetve jellemző tulajdonságaikat és ismertető jeleiket. Előre kell bocsátanom, akinek nem inge, ne vegye magára ... Nos, kezdem a felsorolást, hányféle nézőt tapasztaltam a MATESZ nézőterén az elmúlt huszonöt év alatt... Az első (és nagyon kártékony fajta) az EVŐ. Vígjáték, vagy tragédia, neki az mindegy, ő az egész előadást végigeszi. Igazán jó étvággyal csak a színházban tud kosztolni, úgy látszik, a sötét nézőtér jó hatással van az emésztőszerveire. Pontosan a függöny felgördültekor kezdi el a táplálkozást. Zörög a papirossal, cukorkát majszolva, csámcsog, böfög, csuklik és elmélyülten eszik. Zsíros kezét a szomszéd ruhájába törli, a szemetet — mert ne szereti maga körül a rendetlenséget — az előtte ülő néző széke alá dobja. Eszik: csokoládét, cukorkát, sósrudacskát — ezeket jól zörgő műanyagzacskóból —, azonfelül sült tököt, pattogatott kukoricát, tökmagot, kovászos uborkát, az igényesebbek kis lábasból tojásos nokedlit... Egyszóval mindenevő. (Eszi a nézőtársa s a színész idegeit is.) Kivesztőben levő fajta. További fajta a MAGYARÁZÓ. Mivel ismeri a darabot, £ szomszédjának, az előtte ülőnek (és sokszor hátrafelé is) előre megmondja, mi következik. Hangosan előre jelzi a színpadon történendőket. „Figyeld csak — szól az Othello előadása alatt —, most szúrja le Jágó azt a pasast...“ Krimi előadáson lelkesesedik: „Tudod ki a gyilkos? A Bugár Béla ... de a végén leleplezik ...“ A nézőtárs legszívesebben az ő gyilkosa lenne. Kiveszőben levő fajta ez is, nagyon kártékony. Igen gyakori nézőfajta a NEVETŐ. A műfaj neki mindegy. A pénzéért szórakozni akar. Nincs az a szomorú jelenet, amelyen teli pofával ne nevetne ... A színpadon Othello megfojtja Desdemonát, ő harsányan kacag . .. Mikor a főhős saját szívébe döfi a tőrt, már a térdeit veri és fuldoklik a nevetéstől. Lehet a színpadon pestisjárvány, apagyilkosság, bármi, ő nevet, mulat, mert a pénzéért szórakozni akar. Ha lepisszegik, egy időre elhallgat, de a következő tragikus jelenetnél újra „kipukkad“, elkapja a nevetőgörcs. Nagyon kártékony nézőfajta. A vidám daraboknál egyenesen jól esik a jelenléte (lévén „előröhögő“), de a komoly hangvételű drámáknál elviselhetetlen ... Ellentéte a KOMOR. Ez a néző a legvidámabb jelenetnél is fapofával ül a helyén és ne adj isten, hogy csak el is mosolyogja magát. A színész kiteszi a szívét a tenyerére, mindent elkövet, hogy a jelenete szórakoztató legyen, ez a komort nem hatja meg. Csak ül és néz fagyosan, szenvtelenül. A függöny legördülte után nem tapsol, össze nem ütné a tenyerét a világ minden kincséért sem. Körülötte felforrhat a nézőtér a sikertől, ő csak ül mozdulatlanul, fanyar képpel, közömbösen. A színész szívből utálja ezt a fajtát és (nem árulok el titkot) a pokolba kívánja. Egymásközt SKOT-nak is nevezzük, hisz annyira fukar, hogy még azt a kis tapsot is sajnálja tőlünk, aminek mi annyira örülünk (és ami ugyebár ingyen van, nem kerül pénzbe). Ártalmatlan fajtának látszik a következő típus, az ALVÖ. Ez a nézőfajta a darab elején „bedobja a szundit“ és — hacsak a színpadon nem beszélnek túl hangosan, vagy nem lőnek ágyúból — végigalussza az előadást. Ha túl zajos cselekmény van a színpadon, akkor felhorkan, ijedten körülnéz, majd megnyugodva, hogy színházban van, tovább alszik. Ä lírai jeleneteknél horkol, néha cifrázza is. Ha a szomszéd figyelmezteti, méltatlankodik ... Hogy ő nem alszik, csak lehunyt szemmel élvezi az előadást. És kikéri magának a zavarást. Pedig alszik a nyavalyás ... Néha még mosolyog és csücsörít is álmában. Ha hirtelen ébresztik fel, vadul tapsolni kezd. Pont ott, ahol nem kellene. (Azt hiszi, már vége az előadásnak.) Nagyon kártékony fajta, annak ellenére, hogy ártalmatlannak látszik. Ugyanis, ha rossz darabot játszunk, a színészre is átragad az álmosság és ilyenkor az előadás is „álmos“. De ez is kiveszőben levő fajta. Nem úgy viszont a KÉSÓNJÖVÖ. 0 még erősen burjánzik a nézőtéren ... Direkt kilesi, mikor kezdődik az előadás és amikor már javában fut a jelenet, harsány „Szabad?“ és „Pardon!“ kiáltásokkal bevonul a nézőtérre. Rendesen a széksor közepébe vált jegyet, hogy minél több nézőtársat kelljen felállítania, amíg a helyére ér. Közben letipor lábat, fiatalabb hölgyeknek tréfásan ölébe ül és nagy székropogtatás közben leül. Az előadás alatt is folyton fészkelődik, „székropogtat“... Undok típus... Viszont nagyon szeretetre méltó a SZERELMES PÁR. Ketten csinálják, rendszeresen egy fiú meg egy lány. Ok azért jönnek a színházba, hogy egymás mellett ülhessenek, foghassák egymás kezét és zavartalanul sóhajtozhassanak. Ismertető jelük, hogy nem a darabot, hanem egymást nézik. A színész szereti őket, mert nem zavarják az előadást. Csak a mögöttük ülő néző mérges rájuk, mert néha a fejüket is egymáshoz teszik, hogy ne lehessen látni tőlük fel a színpadra. Az előadás után kéz a kézben kivonulnak a nézőtérről és fogalmuk sincs, miről szólt a darab... Nagyon kellemetlen fajta a NÁTHÁS. Az előadás megkezdéséig csendben ül a helyén, legfeljebb krákog és aprókat köhécsel. (Tréning.) De amikor a függöny felmegy, működésbe lép: hörög, hörsög, tüszszög, a legmeghatóbb jelenetnél — amikor a nézőtéren olyan csend van, hogy a légy zümmögését is hallani lehet — előveszi a zsebkendőjét és hangos trombitálással kifújja az orrát. Direkt skálázik is az orrán keresztül, melódiát fúj ki... Körülnézve bárgyún vigyorog és „elnézést kér“. Ha görcsös köhögés kapja el és megveregetik a hátát, megköszöni és a jótevő nézőtárs képébe tüsszent. Tüsszentéssel szaporodik ez a fajta. Az előadás után rendesen megszűnik a náthája, hazaérve már alig szipog egy keveset. Sűrűn előfordul napjainkban, különösen télvíz idején. Hát ezek lennének a főbb típusok. Ezeken kívül még csak azt a fajtát kell megemlíteni, amely egyszerűen nem jár színházba. Nem érdekli őket a munkánk, a színház, az előadás. Sajnos, sokan vannak még ilyenek, ezeket kellene ritkítani... És szaporítani azt a nézőfajtát, amelyik úgy viselkedik az előadás alatt, mint Önök, kedves nézők! SIPOSS JENŐ 9
