A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-13 / 20. szám
VÉDETT FÉRFIAK Karinthy Frigyes Capillária című kisregény-remekében olyan világba kalauzolja el az olvasót, amelyben a nők alkotják a társadalmat, a szellemileg és fizikailag teljesen elkorcsosult férfiak pedig a civilizált életből kirekesztve tengetik életüket. A szerző a mű alcímében Gulliver hatodik utazásáról szóló beszámolónak nevezi könyvét, ezzel is utalva arra, hogy nagy író elődjéhez hasonlóan nem egy kalandos utazás történetét örökíti meg, hanem a társadalom visszásságait figurázza ki. A kisregény befejező részében a főszereplő kalandos utazásából hazatérve levonja a kellő tanulságot, emellett megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy az emberi társadalomból a férfi nincs kirekesztve. Nem szolgál ezzel a megnyugtató boldog érzéssel Robert Merle, ismert francia író közelmúltban szlovákul is megjelent regénye, a Védett férfiak (Les hommes protégés — Muzi pod ochranou). A tudományos-fantasztikus regényírók sorában is számontartott szerző előző alkotásaihoz hasonlóan ebben a könyvében sem a távoli jövő csodálatos vagy borzalmas eseményeit örökíti meg, hanem a fantasztikum eszközét felhasználva tart mai világunk elé görbetükröt. A regény cselekményét az Egyesült Államokba helyezi, egyrészt azért, hogy a regényében leírt járvány politikai következményeit ilymódon is fokozza, másrészt, hogy Oriana Fallaci riportkönyvéhez hasonlóan alaposan elverje a port az amerikai feminista mozgalmakon. A férfiak körében egy újfajta, gyógyíthatatlan agyhártyagyulladás tör ki, amely minden tizenhat és hatvan év közötti férfit elpusztít. A csapás következményei szinte beláthatatlanok: felborul a két nem számbeli egyensúlya, szinte teljesen megbénul az ország politikai és gazdasági élete, felbomlik a hadsereg. Ekkor ragadják magukhoz a hatalmat a feministák, akik a rasszizmushoz hasonló nőuralmat vezetnek be. Férfigyűlöletükben odáig mennek, hogy amikor lehetővé válik az emberek szaporodása a férfiak közreműködése nélkül — elhatározzák a megmaradt férfiak kiirtását. A regény főszereplője az olasz származású Martinéin doktor, aki a fertőző kór okát kutatja és egy ellenszérum előállításán fáradozik egy elzárt kutatótelepen, ahova csak ritkán szűrődik be a világ zavaros eseményeiből egy-egy hír. Merle utolérhetetlen eleganciával ír a legsikamlósabb kérdésekről is. Érzékletesen ábrázolja például azt, amikor kiderül, hogy a betegség a férfiassággal függ össze, hogy sokan inkább feláldozzák ezt a ..tulajdonságukat“, csakhogy megmentsék az életüket. Ezzel viszont akaratlanul is egy új kasztot hoznak létre a társadalomban. Martinelli doktor végül megtalálja a csodaszert, a járvány azonban olyan pusztítást végzett a férfiak között, hogy a feministák rémuralmának megdöntése után is a nők maradnak hatalmon — igaz, ezúttal kényszerűségből. (ozogány) A fiatal szerzőt — noha színműfordításával már találkoztunk — eddig elsősorban mint költőt és jó tollú riportert tartja számon az irodalmi élet s az olvasók. Az utóbbi esztendőkben Batta György gyakran beszélt arról, hogy az irodalmi műfajok közül egyre inkább a drámaírás kérdése foglalkoztatja. Nem alaptalanul, mert a Népművelési Intézet pályázati felhívására megírta első s rögtön pályadíjat nyert drámáját. A MATESZ dramaturgiájának ösztönzésére átdolgozta, tovább csiszolta a darabot és most élete első premierjére készül. Vajon hogyan s főképpen miért cserélte föl a lírát és a riportot színműírásra? — Életem harmincas éveinek derekán járok, ilyenkor már egyre sűrűsödnek az emberben a különböző élettapasztalatok — mondja Batta György. — Rájöttem, hogy sok-sok olyan élményanyag rakódott le bennem, amit mór nem tudok versben kifejezni, illetőleg nem úgy, ahogy valóban érzem. A saját gondolataimat versben is elmondhatom, óm az objektív konfliktusokat szerintem csak úgy lehet megidézni, ha azt az ember színpadon is lejátszathatja. zönségnek címzett üzenete ugyanis nem több, de nem is kevesebb, mint hogy napjainkban: az atomkorszakban is létezik szerelem; hogy a férfiak ma is szerelemre tudnak lobbanni a tüneményekként felbukkanó nők iránt; hogy a szerelem elől nincs menekvés, hiszen a lányok is rendkívül érzékenyek e titkosan bizsergetö jelzések iránt. Darabomban egy középkorú, sok kalandot megélt férfi, egy futballista és egy, élete első szerelmére lobbanó fiú járják a „kakastáncot" a csinos légikisasszony körül napjainkban — és valószerűen, mondjuk, száz esztendő múlva . . . A cselekmény mozgatója a kulcsfigurákat irányító riporternő, de hagyományos értelemben vett főszereplője nincs a darabnak. Szándékom, hogy inkább a téma domináljon. — Éspedig? — A közönség szórakozva érezze, hogy a szerelem lényege változatlan, hogy senki sem tud menekülni előle, pusztán a megjelenési formái különbözőek. Ha a színpadi megvalósítás ezt tükrözi majd, úgy elértem célomat. A KAKASTANC ÜZENETE — Régen érdeklődsz a színház iránt? — Nézőként, átlagos színházlátogatóként régen. Egy napon azonban foglalkoztatni kezdett a párbeszédek elevensége, a színpad belső törvényszerűsége. Tanulmányozni kezdtem a színpadi szituációk felépítését, aztán első próbatételként színműfordítást vállaltam. Amikor elfogadták munkámat és a saját mondataimat hallottam viszszacsengetni a színpadról, akkor kerültem valóban közel a színházhoz. A vers nyújtotta keretet szűknek érezve eldöntöttem, hogy az újságírás mellett drámaírásra fogom összpontosítani erőmet. Nem titkolom, hogy bemutatásra váró első darabomon évekig dolgoztam. — A színmű címe: Kakastánc. Vajon mi a mondanivalója, a cselekménye? — A tematika tulajdonképpen elvont, mégis nagyon közel áll mindenkihez. Az érzelmek valóságáról, a szerelemről szól. Tudom, nem írtam ezzel semmi újat, mivel azonban ez a téma valóban örök, úgy gondolom, számot tarthat a közönség érdeklődésére. Ha az ember valami kedveset, valami felemelően szépet lát, úgy többnyire sóhajt egyet. . . Azt szeretném, hogy az én darabom is egy ilyen könnyed színpadi sóhaj legyen egy fiú meg egy lány, vagy ha úgy tetszik, hát egy férfi meg egy nő sokféleképpen megelevenedő kapcsolatáról. — Miért éppen Kakastánc? — Tudajdonképpen a kifejező szimbólum kedvéért. A darab kö-Beszélgetés BATTA GYÖRGGYEL — Ki rendezi a Kakastáncot és kik lesznek a szereplői? — A próbák a MATESZ igazgatófőrendezőjének, Konrád Józsefnek irányításával folynak, aki ötletes megoldásokkal a komáromi társulat sok színésznek adott lehetőséget. A riporternőt Németh Ica, a Fiút Pőthe István, a Futballistát Holocsy István játssza; a Kakas szerepét Boráros Imre próbálja. A Lányt kettős szereposztásban gyakorolja a színház: Kuczman Etát rendkívül érzéki s átélt színészi eszközökkel játszó színésznőnek tartom, de Mák Ildikó vonzó szépsége, kedvessége ugyancsak nagyszerűen illik a légikisasszony figurájához. — A darabot olvasva, mintha az abszurd dráma jegyei is fellelhetők lennének benne . . . — Valóban vannak ilyen „beütések". Műfaji meghatározás tekintetében magam sem tudom pontosan hová sorolni. Hivatalosan vidám játék két részben, de lehetne komédia vagy akár lírai groteszk is. Volt egy elképzelésem, sokáig magamban hordtam a mondanivalót, ezt írtam meg. Hogy mennyire lesz életképes a színpadon, az a bemutatón és a későbbi előadásokon fog eldőlni. — Milyen érzés első darabbal jelentkezni és vannak-e további drámaírói terveid is? — Amikor ez a beszélgetés zajlik, harminc nap van hátra a bemutatóig; amikorra mindez az olvasó kezébe kerül, már csak órák lesznek hátra a függöny fölgördüléséig . .. Hát így változik az én kedélyállapotom is. Az egyik napon szinte belefásulok az izgalomba, másnap teljesen nyugodt vagyok, mert tapasztalt rendező és kiváló képességű színészek vették pártfogásukba a Kakastáncot. Vannak-e további terveim? . . . Irodalmi munkásságomat az első ősbemutató sikerétől vagy bukásától függetlenül, drámaíróként szeretném folytatni. Három ötlet foglalkoztat, de egyelőre még korai lenne beszélni róluk, majd talán az első premier után. — Mit vársz hát a MATESZ komáromi társulatának küszöbönálló bemutatójától? — Azt a csodát, amire a papírra vetett párbeszédeknek szükségük van, hogy a nézők előtt megelevenedjék a játék. Izgalommal várom, mennyit tanulhatok majd az első bemutató tapasztalataiból. Elviselném, hogy a kritika esetleg elmarasztaljon, hiszen a szerző, a rendező, a színész és a kritikusok közös szándéka mindig a jó színházi előadásokra való törekvés; de nem szeretném, hogy a közönség esetleg csalódottan távozzon az előadásról . . . Hiszen nincs ember, akit az életében csak egyszer is meg ne érintett volna a szerelem mindent elsöprő szele! . . . — A Kakastónc ősbemutatója Komáromban (Komárno), a Szakszervezetek Házának színpadán, május 19-én, pénteken; az idei Jókainapok megnyitásának előestéjén. Sok sikert! (m. p ) Foto: Prandl Sándor 15
