A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-29 / 18. szám
ffERŰS VÁRUNK NEKÜNK A NYELV GYÜRE LAJOS: Ezzel a zsoltáros, himnikus sorral köszöntötte stószi magányából Fábry Zoltán az Irodalmi Szemle 1967/10. számában az I. Kazinczy Nyelvművelő Napok alkalmából a kísértetiesen hasonló sorsú, falusi remeteségbe szorult „földit", a széphalmi remetét, a megújuló magyar nyelv apostolát: Kazinczy Ferencet. Akkor fel sem ötlött, hogy kerek évfordulót köszönthet a nyelvművelő társaság: az 1787-ben alakult Kazinczy Társaság létrejöttének 180. évfordulóját. Pedig az évfordulóknak különös varázsuk van: mindig újraéled egy-egy darab múlt, feltöltődik a jelennel. Vannak azonban csöndes évfordulók is, amelyekre alig, vagy egyáltalán fel sem figyelünk: a mindennapok elkoptatták ünnepi rangjukat, különleges helyüket irodalomtörténetünkben, nyelvművelésünkben. Ilyen évforduló a Kazinczy Ferenc indította Magyar Museum megjelenésének 190. éve is. Hogyan született meg ez a könyvvé duzzadt „folyóírás", az első olyan tudatosan szerkesztett kiadvány, amelyet „esztendők által négyszer kisebb vagy nagyobb darabokban (mert szakaszainknak vastagságát előre meghatároznunk nem lehet) közre botsáttatni" akartak a szerzők? Maga a „Társaságkötés", mint már említettük, még az 1787. év Szent András havának (november) 13. napján történt Kazinczy Ferenc — aki akkor Kassán tanfelügyelősködött —, Baráti Szabó Dávid és Batsányi János között. Az első szám aránylag rövid időn belül jelent meg, ha számításba vesszük azt a körülményt is, hogy a nyomtatást nem Kassán, hanem — Batsányi kívánságára — Pestien végeztetik Trattner Mátyás nyomdájában (a kassai nyomda kezdetleges, kevés betűtípussal dolgozik, és sok hibát ejt). Kazinczy levelezéséből kiderül, hogy a „folyóírás" május havában jelenhetett meg (a „Bévezetés" dátuma „Kassán, Pünköst Hav. 1-ső napj. 1788."). Ráday Gedeonhoz írt levelében, melyet 1788. május 19- én keltezett, ez áll: „A Museum nevezete nékem teljességgel nem tetszett. Engedtem mindazonáltal társaimnak . .Tehát ekkor már a lap megvolt, s valószínű, hogy Rádaynak küldött is belőle — ezért volt szükség az indoklásra. (A második szán Kazinczy versével indul, s júniusban jelenik meg). A „triász" tagjai között más nézeteltérés is felmerült. Egyebek között az előszóval kapcsolatban, amelyet a „Társaságkötés" utáni napon ismertet Kazinczy Batsányival és Barátival: „Másnap felolvasván előttök Élőbeszédemet, mely régolta készen állott... Az Élőbeszédet elvivé Bacsányi, bővebb áttekintés végett: s az némely változtatásokkal második összegyűlésünkben elfogadtaték. De visszatérvén kevés napi távolylétem után Kassára, Baráti tudató velem, hogy élőbeszédemet Bacsányi újra dolgozó, kitoldá . . ." Kazinczy nem tudta elviselni Batsányi ellenvetést nem tűrő magatartását, s bár a lap indításának gondolata az övé volt, kiválik a társaságból. „Kerültem a kedvetlenségeket s a kassai Múseumot segéllém a dolgozásaimmal s annak dolgozótársakat gyűjték. De midőn látóm, hogy béadott dolgozásaimat nem okok, hanem kéj (önkény) veti meg; minden lárma nélkül vonóm félre magamat..." A „Társaságkötés" a kassai premontreiek sok viszontagságot megélt házában ment végbe, ahol Baráti — a rend tagja — lakott. Megfordultak itt királyok (Mátyás, Zápolya), fejedelmek (Bocskay, Bethlen és a Rákócziak), egyházi méltóságok, irodalmárok (Dayka, Záborsky). Ma végre olyan célt szolgál, amely méltó szocialista államrendünkhöz: a Kelet-Szlovákiai Népművelési Központ kapott otthont benne. Nem volna azonban kárára haladó hagyományainknak, ha egy-egy emléktábla idézné azoknak a neveit, akik az épületben megfordultak (Bocatius és Záborsky példája szerint) s tetteikkel a haladást, a nép ügyét képviselték, mint például Kazinczy, aki a mai kelet-szlovákiai kerületben több mint száz iskolát alapított, s első tanfelügyelője volt a vidéknek. Ez azért is indokolt, mert az a ház, ahol hosszabb ideig lakott, nem alkalmas emléktábla elhelyezésére. Volt ugyan egy emléktábla a Fekete sas fogadón, ahová Kazinczy első Kassára érkezésekor szállt meg, de az idők sodrában ez onnan lekerült (Kazinczy, Petőfi és Tompa nevét őrizte). Kár érte, mert különben Keszeli Ferenc sem írta volna a Hét 1977/52. számában, hogy „A szobában, ahol Petőfi szállóvendég volt, korábban Kazinczy raboskodott, mert az ő idejében börtönként szolgált a fogadó . . A Magyar yi.V^tTTfyrfTr MAGYAR kötetének f M U SEIT M. címoldala E L S Ö KÖTET. 1788- és 1789-ESZTENDŐBEN. <♦ A „Bévezetés“ utolsó sorai pesten, Trattner Mátyás’ betíuiv * A ^ vi * A a £ A A 4 * Ai A * * AAA££.'<£ A y V XXIT ) mondom , sokkal édesebb reménnyel bi7s tat bennünket, hogy - sem akár a’ nehézségnek , ’s egyéb történhető akadályoknak el-képzelése , akár más tekéntetek , meg-határozott fzándékunktól el-téríthessenek. Reménvlviik azt-is , hogy , ha az Ég igyekezetünkre ollyan áldást terjef7t, a’miilyent annak ártatlansága, ’s a’ Hazának fzent fzeretetc kíván, ennyi késedelem utánn mutathatunk valamit idővel, a’ mi régi panaízainkat enyhíthesse. KAss 1h, Pünköst’Hav. napj 17SS. Ismeretes, hogy Kazinczy életének minden fontosabb mozzanatát megírta, így első kassai útját is: „Nyolc óra után vala az idő, midőn Kassára beértem. Kocsisom a Fekete sashoz vitt, azt állítván, hogy a városban bent több fogadó nincsen; s én meg is nyugodtam rajta, mert az épület külső formája sokkal bíztatott; ...Nem kaptam szobát az utcára, mert azok el voltak foglalva egytől egyig, s egy tömlöcforma setét szurdikban vontam meg magamat..." Valószínű, hogy ez a „tömlöcforma" kifejezés téveszthette meg Keszeli Ferencet. Kazinczy Kassán sohasem volt fogoly; Különben is az épületet csak 1849-ben alakítják át börtönné, s nem Kazinczy, hanem Tompa raboskodott benne. Kazinczy nyelvművelő munkásságát sokan csak a hét és fél esztendeig tartó fogságából való szabadulása utáni időre teszik, mondván, hogy ekkor más lehetősége nem volt a megnyilatkozásra. Ezzel természetesen nem érthetünk egyet, hiszen Kazinczy egész életének központi gondolata, ' tevékenységének mozgatója a nyelv pallérozása, művelése volt. Az anyanyelv szeretete s a magyar irodalom felemelésének, összefogásának, szervezésének gondolata — más nemzetek példája nyomán — adja magának a Múseum megjelentetésének eszméjét is. Kazinczy nyelvkönyvet sürget, melyben - minden magyar szó megvan. Olyan szavak is, amelyek a „Páriz-Pápaiban fel nem találkoznak". Ezen a szóéhségen majd csak Czuczor — Fogarasi enyhít valamit, de hol van akkor már Kazinczy?! A lap amelyet megindítanak, éppen azért volt jelentős a maga idejében, mert azt hozta, amit eddig egyetlen hazai próbálkozás sem vetett fel: összefogni az egész ország területén élő írókat, költőket (sőt tudósokat), s helyt adni a „józan Criticának" — megteremteni azt a fórumot, mely az „anyai nyelv" gyarapítására, a tudományok terjesztésére vállalkozik. Hiszen voltak már hazai lapok, például Rát Magyar Hírmondója, a komáromi Péczeli Mindenes Gyűjteménye, de az egész élő magyar irodalom terjesztését egyik sem vállalta. A vnűvelt, széles látókörű szabadkőműves Kazinczy (tudott latinul, németül, franciául, szlovákul) külföldi példák nyomán így igyekszik megteremteni azt a „filyóírást", amely rendszeres megjelenésével képes vezetni, irodalmán keresztül irányítani akár az egész országot is — olyan elnyomás idején, amikor éppen a nyelv forog a legnagyobb veszélyben azáltal, hogy elparlagiasodik; s a nyelvvel együtt a nép is. Bár a folyóirat mindössze nyolc számot ért meg, jelentősége így is országos volt; vele és általa teremtődött meg a pezsgő magyar irodalmi élet, a szenvedélyes viták áradata, mely a maga vaskossága mellett mégiscsak megszülte a magyar köznyelvet. (Prandl Sándor reprodukciói) MÉG EGYSZER A MÓRICZ-VERSRÖL Miket mámorosán írogattam neked. Dr. Berták Imrétől kaptuk a következő levelet: „Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1978/11. számának 14. oldalán az Egy ismeretlen Móricz Zsigmond-vers című cikkhez a következő megjegyzéseket fűzöm. A Móricznak tulajdonított vers utolsó hat sora Kiss József versének részben mutált variánsa. A variáns szövege : Egy selyem kazettba tedd a leveleket, Miket mámorosán írogattam neked. Levél, melyre nincs szó Se visszhang, se válasz Temetőbe való csendes Halott már az. Kiss József eredeti verse: EGY SELYEM KASSZETTEL. E selyem sírboltba Tedd a leveleket, Levél, melyre nincs szó, Se visszhang, se válasz — Koporsóba való Csöndes halott már az. (Lásd Kiss József összes Költeményei, Singer és Wolfner kiadása, Budapest, 1914. 187. I.!) E megjegyzéseket azért írom, hogy a cikkben közölt helytelen információra felhívjam a figyelmüket. Tisztelettel: Dr. Berták Imre kandidátus." Dr. Berták Imre levelének közlését mindenekelőtt azért tartjuk fontosnak, mert valószínű, hogy a két szöveg egyező részleteire mások is felfigyeltek. Hogy Móricz Zsigmond verssorokat kölcsönzött Kiss Józseftől, természetesen nem szerkesztőségünk hibája — az író ezt bizonyára azért tette, mert a verset nem közlésre, hanem csak emlékkönyvbe szánta. A szóban forgó vers végének fényképmásolatát (Móricz aláírásával) most mellékelten közöljük.
