A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-22 / 17. szám
ÜLÉSEZETT A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS A szövetségi kormány jelentését a programnyilatkozat teljesítéséről Lubo mir Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök terjesz tette elő A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az NDK között 1977. október 3-án Berlinben aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés jóváhagyására vonatkozó kormányjavaslatot Bohuslav Chnoupek külügyminiszter indokolta meg KÉPES KRÓNIKA Április 4-én és 5-én együttes ülést tartott a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarája és a Nemzetek Kamarája. A tanácskozáson részt vett Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke távolkeleti útja során találkozott a bajkálamúri vasúti fővonal építőivel. Az amúri körzetben levő Szkovorogyino vasútállomásra eljött a vasút vonal központi szakaszát építő komszomolisták egy csoportja. (Felvételek: CSTK) A SZOCIALIZMUS ERŐINEK GYŐZELME Tíz év távlatából elemezve az 1968- 1969-es válságos időszak eseményeit egyre erőteljesebben domborodik ki előttünk a CSKP KB 1969. áprilisában megtartott történelmi jelentőségű plénuma. Az ezen a plénumon megválasztott új pártvezetőség Gustáv Husák elvtárssal az élen hozzálátott a politikai és társadalmi zűrzavar leküzdéséhez és a szocialistaellenes erőknek a hatalmi pozíciókból való kiszorításához, az ellenforradalmi kísérletek felszámolásához. Az új pártvezetőség érdeme, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja mint a munkásosztály forradalmi élcsapata újból teljesíthette a szocialista társadalomban betöltött vezető szerepét. Ahhoz, hogy teljes szélességében fel tudjuk mérni, milyen bonyolult feladat megoldására vállalkozott a Husák elvtárs vezette új pártvezetőség, látnunk kell, hogy milyen mély volt a politikai és társadalmi válság 1968—1969-ben Csehszlovákiában. A jobboldali opportunista erők már 1968 januárja előtt készültek a szocializmus lerohanására. Az akkori pártvezetőség nem ismerte fel időben az antikommunista és revizionista erők szocialistaellenes provokációit Ideológiai munkánk fogyatékossága volt, hogy kinyitottuk a kaput a szocializmussal szembenálló ellenséges ideológiának, hogy kevés figyelmet szenteltünk az internacionalista szellemben való nevelés kérdésének, és mint ahogy Vasil Bil’ak elvtárs mondotta a népi milícia tagjaival 1968 novemberében való találkozón, „nem ismertük fel kellő időben ki a marxista és ki az antimarxista, mi az, ami a szocializmust szolgálja, és mi az, ami,szemben áll „ vele". A pártban és a társadalomban a hatvanas évek folyamán felgyülemlett sok olyan probléma, amely megoldásra várt. A szocializmus szempontjából fontos politikai, közgazdasági, ideológiai és más kérdések megkerülése és megoldásának elodázása csak növelte a társadalmi feszültséget. Ezért 1968 januárja elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a párt és a társadalom életéből eltávolítsa a felgyülemlett hibákat és fogyatékosságokat. A januári plénum következtetései helyesen mutatták azt az utat, amely a párt és társadalom számára járható volt, a párt tekintélye, akcióképessége, és tevékenysége fejlesztéséhez, s egyben a párt vezető szerepe és a szocializmus megerősítéséhez vezetett volna. Mivel azonban a január előtti vezetés az egység hiányában nem volt ura a helyzetnek és nem állt feladata magaslatán, lehetővé vált, hogy a januári plénum nem adott kellő választ az olyan jelenségekre, amelyek már magukban hordozták a revizionista és antiszocialista szemlélet elemeit. Az 1968 januárjában megválasztott új pártvezetés, amelyben a jobboldali opportunizmus képviselői tettek szert döntő befolyásra, képtelen volt a problémák megoldására. Az ellenforradalmi erők, felmérve a januári plénum utáni helyzetet, ellentámadásba mentek át. A jobboldal látta, hogy a Dubceki pártvezetés gyengesége következtében nem képes teljesíteni a CSKP KB januári plénumának határozatát. A jobboldali és antiszocialista erők összpontosított támadást indítottak hazánk és a Szovjetunió testvéri kapcsolatai ellen. A felszított szovjetellenes hisztéria légkörét Csehszlovákia külpolitikai orientációjának megváltoztatására akarták felhasználni. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fennálló szövetség felszámolása azt szolgálta, hogy létrehozzák a külső feltételeket a szocializmus megdöntéséhez Csehszlovákiában. A jobboldal egyre nyíltabban támadta Február vívmányait és egyre inkább veszélyeztette a szocialista építés folyamatosságát. A reakció nyílt és összehangolt fellépése a „2000 szó" ellenforradalmi kiáltvány közzétételével jutott konkrét kifejezésre. Ez az ellenforradalmi platform jutott a legtovább a Szovjetunió elleni gyűlölet szításában. Az ellenforradalmi erőknek ez a szennyirata hozzájárult a párt sorainak megbontásához, és a rendkívüli járási pártkonferenciák előestéjén nagyban befolyásolta a kerületi konferenciákra javasolt küldöttek kiválasztását. Támadást indítottak a szocializmus olyan állandó értékei ellen, mint a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepe, kétségbe vonták a marxista-leninista ideológia érvényességét. Támadásaik egyik fő éle a szocialista állam mint a proletár diktatúra eszköze ellen irányult, tagadták a szó cialista társadalmi tulajdon létjogosultságát, a népgazdaság tervszerű fejlesztését. Az ellenforradalom mint mindenütt a világon, így nálunk is, céljai megvalósítása útjában a legnagyobb veszélyt a proletár és szocialista internacionalizmusban látta. A marxizmus—leninizmushoz hű párttagok és funkcionáriusok lépéseket és javaslatokat tettek a kialakult válsághelyzet megszűntetésére. Erre példa a CSKP KB 1968 májusi plénuma, amelyen maga Dubcek is kénytelen volt beszámolójában állást foglalni a pártban és a társadalomban kialakult helyzettel kapcsolatban; ez a plénum 'határozatában a következő szavakkal fejeződik ki: „A párt számára a fő veszélyt a jobboldali veszély jelenti." A határozat e szavait azonban leszűkítették a párton kívül álló antiszocialista és kommunistaellenes erők veszélyére. A tömegtájékoztatási eszközök, amelyek jórészt a jobboldal kezében voltak, lámadták a pártot, a szocialista rend alapjait, a párt és az államapparátust és annak dolgozóit, a népi milíciát és mindent, ami számításba jöhet a szocializmus védelmezésében. Az ellenícnadalmi erők által előidézett feszültség 1968 nyarán csúcsosodott ki. Ebben a feszült légkörben került sor a rendkívüli XIV. kongresszusra való előkészületekre, amelynek gyors összehívását a jobboldal erőszakolta ki. A kongresszu son akarták megvalósítani a politikai hatalom átvételét. A testvérpártok jogos aggodalommal figyelték a csehszlovákiai eseményeket. Ezt többször is kifejezésre juttatták a közös összejöveteleken (Drezda, Bratislava, Varsó). A szocializmus veszélyeztetése Csehszlovákiában a szocialista tábor egységének veszélyeztetését is jelentette. A szocializmus védelme az egész szocialista tábor internacionalista kötelessége. A párthoz hű kommunisták és hazánk becsületes polgárai látva az ellenforradalmi előkészületeket, a testvéri szocialista országokhoz fordultak segítségért, amelyek 1968 augusztusában, teljesítve internacionalista kötelességüket, a szocializmus megvédelmezésére siettek. A „Tanulságok a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válságos fejlődésről" néven ismert dokumentum kifejti: „Az öt szocialista ország szövetséges hadseregeinek bevonulása Csehszlovákiába az internacionalista szolidaritás megnyilvánulása volt, amely egyarát megfelelt a csehszlovák dolgozók, valamint a nemzetközi munkásosztály, a szocialista országok közössége és a világméretű kommunista mozgalom közös osztályérdekeinek." Csehszlovákia Kommunista Pártja, az 1969 áprilisi plénum óta következetes marxista-leninista és internacionalista politikát valósít meg. E politika összhangban van 1948 februárjának forradalmi szellemével és megfelel a szocialista társadalom jelenlegi fejlesztése érdekeinek. Csakis ebben a szellemben lehetett kidolgozni a szocialista társadalom fejlesztésének programját, amely biztosítja a nép egyre növekvő életszínvonalát. Sikeresen teljesítjük a szocialista társadalom építésének a CSKP XIV. kongresszusán jóváhagyott és a XV. kongresszusa által továbbfejlesztett programját, s ez azt bizonyítja, hogy a legszélesebb néptömegek bizalommal vannak a párt politikája iránt, újabb és újabb munkakezdeményezéssel, szocialista kötelezettségvállalásokkal járulnak hozzá e politika gyakorlati megvalósításához. PÉK VENDEL 5
