A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-22 / 17. szám
Az épülő művelődési otthon Lekenyén kezdjük meg egy hasonló hatlakásos szövetkezeti lakóház építését. Természetesen a lakások felépítése állami hozzájárulással történik. — A szövetkezet központi irodaháza is mostanában épült, mert amikor utoljára itt jártam, még bent a faluban voltak az irodák. — Valóban így van. Az. új irodaházban kapott helvet az üzemi étkező is. Naponta 60—70 ebédet szolgáltat ki. mert nemcsak a szövetkezet tagjai, dolgozói étkeznek itt. hanem az. iskolások is. újabban pedig bárki részt vehet az üzemi étkeztetésben. aki jelentkezik. Elsősorban a nyugdíjasokra gondolunk, rajtuk akarunk ilymódon segíteni. — Az említett beruházásokat, aligha lehetett megvalósítani a szociális és kulturális alapból, hiszen nyilvánvaló. hogy lényegesen nagyobb öszszegekröl van szó. gondozási szabadságról, bizonyos idei elteltével esetleg kezdődik élőből minden . . . Vagy ha nem is, de mindenesetre a bölcsődébe, óvodába beadott gyermek megbetegedhet, ápolásra szorul, otthon kell mellette maradni. Ezért pedig semmi esetre sem szabad rossz szemmel nézni az anyára. Sem azért, mert szült, sem azért mert gyermekét ápolja. Megértőknek kell lenni a lelelteseknek. a kollégáknak. Elvtársi jóviszonynak kell uralkodnia a munkahelyi kollektívában. Segítő készségnek. Ott. ahol ez megvan, nem okozhat nagyobb gondot egy-egy női munkaerő, az anya háromnapos kiesése. A munkatársak teljesítik a dolgozó anya feladatait is. A munkáltatónak. a vezetőknek megértést — Való igaz. hogy az. imént telsorolt létesítményeket nem lehetett volna felépíteni a kulturális alapból. Hogy miért, arra egyszerű a válasz. '975-ben mindössze 78 ezer. 1976- ban 98 ezer s tavaly 181 ezer korona volt ezen az alapon. Az idén 198 ezer koronát tudunk rendeltetésszerűen dolgozóink szociális és kulturális igényeinek kielégítésére fordítani. A legnagyobb összegekkel a közművelődési tevékenységet támogatjuk. A megelőző három esztendőben évente átlag 49—60, tavaly pedig 94 ezer koronát merítettünk ki erre a célra. Színházjegyeket vásároltunk a tagok számára, támogatjuk az amatőr művészeti tevékenységet, az öntevékeny együtteseket, csoportokat. A fennmaradó összegből gyógyfürdő-beutalókat vásárolunk, szociális segélyeket fizetünk ki. fedezzük az üzemi üdültetéssel, a tagok gyerked tanúsítaniuk a munkavállaló családi problémái iránt, biztosítva, hogy a dolgozó anya élhessen szociális jogaival. Vannak azonban olyan dolgozó nők is. akik ezeket a szociális jogokat maximálisan kihasználják. sőt visszaélnek velük. Hiányzik belőlük a kötelességérzet, a munkához, való jó viszony. Olyan dolgozó nők is akadnak, akik otthon maradva beteg gyermekük ápolására. emellett még külön munkát vállalnak díjazásért. Vagy ismerős orvosuknál elérik, hogy az. előírja gyermekük házi ápolását, akkor is. ha ezt a gyermek egészségi állapota nem kívánja meg okvetlenül. Hát igen ezek a dolgozó nők. anyák rontják a munkahelyi légkört. Miattuk mekeinek úttörőtáborba küldésével, a testnevelés és sport fejlesztésével kapcsolatos költségeket. — Visszatérnék a jelentősebb be- i uházásokhoz. Felépítették ezeket a szép és korszerű művelődési otthonokat. ahol ki lehet bontakoztatni az. amatőr művészeti és a szakköri tevékenységet, különböző ünnepségeket. előadásokat lehet rendezni. Véleménye szerint kellőképpen kihasználjak a lalvakon ezeket a léte sit menyeket ? — Az. a tapasztalatom, hogy nem. Hogy miért, annak több oka van. Egyrészt maga az. üzemeltetés aránylag elég költséges, s erre a nemzeti bizottságnak nincs megfelelő kerete, másrészt, amikor a legtöbb idő volna a kulturális tevékenységre, télidőben. ezeket a kultúrházakat szinte lehetetlen rendesen kifűteni. mert központi fűtés nélkül épültek. Dideregve pedig még a legszínvonalasabb műsort sem lehet élvezni. Véleményem szerint, ha már elég nagy anyagi áldozatok árán felépítettük ezeket a szép művelődési otthonokat. akkor mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy egész éven át szolgálják a kultúra ügyét. Ha ezt meg tudnánk oldani, bizonyára nagyobb volna az emberek érdeklődése a kulturális munka iránt, jobban. eredményesebben dolgoznának a műkedvelő együttesek. A beszélgetés után megnéztem az egyesített szövetkezethez tartozó hal falut. Szép. korszerű művelődési otthonokat találtam: mindegyiknek tübbb százezer korona lehet az értéke. Ezen is meglátszik, hogy a szövetkezet a gyakorlatban valósítja meg azt a feladatot, amelyet a XV. páitkongresszus határozata így fogalmazott meg: ..Növelni kell a vállalatok és az. egységes földművesszövetkezetek részvételét a nemzeti bizottságok által tervezett társas, szociális és kulturális létesítmények építésében. A földművesszövet kezetek fokozott mértékben gondoskodjanak a munkakörülmények állandó javításáról és a nemzeti bizottságokkal együttműködve folytassák a falvak lakossága életkörülményeinek javítását.” A Szilicei-fennsík hat községére kiterjedő Aranykalász termelőszövetkezet teljesíti ezeket a feladatokat. Az már viszont a községek lakosságától függ. hogy a tetemes ráfordítással felépített kultúrházak megteljenek pezsgő élettel s valóban a közművelődés, a kultúra igazi ottvonják kétségbe a kollégák azoknak az. anyáknak a becsületességét is. akiknek valóban szükségük van arra. hogy gyermekük ápolására otthon maradjanak. Mint más esetekben, itt sem szabad általánosítani. Viszont jobb belátási a kell bírni az ilyen ügyeskedő, felelőtlen anyákat. Ebben sokat tehet a ió kollektíva. Másrészt ne nézzünk ferde szemmel minden anyára, aki szabad napot kér gyermekének ápolására. Legyünk megértők egymás gondjai, bajai iránt, vezetők és beosztottak, férfiak és nők egyaránt. Azt hiszem, az olvasók többsége egyetért velem, ha azt mondom, hogy nem szeretem a névtelen leveleket és még kevésbé az íróikat. A névtelen leveleket erkölcstelen alibizmusnak tartom, olyan emberek szüleményeinek. akik nem mernek vélt vagy való igazuk mellett nyíltan kiállni, akik a gyűléseken vagy tanácskozásokon nagyokat hallgatnak, csak félrehúzod va figyelik az eseményeket, senkivel sem akarnak ujjat húzni, senkit sem akarnak magukra haragítani. Mindenről megvan ugyan a külön véleményük, és meg vannak győződve róla. hogy egyes-egyedül csakis az ö véleményük a helyes. Persze, a névtelen leveleknek megvan a maguk előnye: minden kockázat és felelősség nélkül lehet valakit vagy valakiket rágalmazni, valótlanságot állítani. A levélíró mindig a háttérben marad és titokban élvezi, hogy borsot tört az emberek orra alá. Szerkesztőségünkbe is érkeznek olykor névtelen levelek. íróik vagy egyes cikkek szerzőivel szállnak vitába, vagy a lap tartalmát bírálják, rendszerint nem éppen építő módon. Szerencsére nem sok ilyen levelet kapunk, három év alatt talán még tíz sem érkezett a szerkesztőségbe. Ezek a levelek mégis, enyhén szólva, vegyes érzelmeket váltanak ki belőlem. Mindig arra gondolok. mekkora gyávaság kell ahhoz, hogy az illető nem merje aláírni a levelét. Vagy ha alá is írja. igen jól ügyel arra, hogy az aláírás olvashatatlan legyen. Miért teszi ezt? Hiszen a Hét szerkesztősége ankétokai szervezett. sőt kérdőíveket bocsátott ki. arra kérve az olvasókat, mondják el véleményüket a lap tartalmáról, írják meg mit szeretnének olvasni, milyen témabővítést javasolnak. Ügy látszik azonban, hogy a levélíró maga sincs meggyőződve arról, amit ír. inkább jobbnak látja a háttérben maradni. De ha már ilyen levelet sem mer aláírni valaki, akkor önkéntelenül felmerül a kérdés, vajon ezek az emberek merik-e nyilvánosan bírálni munkahelyükön a fogyatékosságokat, a vezetésben mutatkozó hibákat, a lazaságokat, az esetleges visszaéléseket stb. (Jgy látszik, hogy nem. Az ilyen „bíráló" ott is a háttérben marad, sunyit, mindenkivel jóban van. de aztán névtelen levélben mindenkiről leszedi a keresztvizet, mert ö az egyedüli, aki mindent tud és mindent lát. feddhetetlen és hiba nélküli . . . legalábbis ö maga így gondolja. Lehel, hogy éppen ezek azok. akik itt is. ott is — nagy általánosságban — gyakran beszélnek a szocialista erkölcsről, sőt erre másokat is oktatnak. Közben megfeledkeznek arról, hogy névtelen levelek írásával éppen ezt a szocialista erkölcsöt sértik meg. mert a szocialista erkölcs egyik alapvető ismérve a hibák, fogyatékosságok elleni következetes hare, a nyílt kritika és önkritika, a hibák feltárása és kiküszöbölése érdekében. Csakis az ilyen emberi magatartás lehel előfeltétele a munka megjavításának. Ideje lenne már, ha ezt minden névtelen levélíró tudatosítaná, hogy egyre kevesebb legyen az olyan levél, amelyről hiányzik az olvasható aláírás. 3 hónaivá váljanak. GÁL SÁNDOR MÉRYNF. B. MÁRIA
