A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 3. szám
ĹOVICSEK BÉLA: REPÜL A KISMADÁR □ Elfogyott a pénz, szünetel a tanítás: az USA több államában egy sor iskola becsukta kapuit. A tanintézetek fenntartási költségei ugyanis gyorsabban növekedtek, mint a fedezésükre szolgáló adóalap. így azután októberre elfogyott a pénz. Az egyes szövetségi kormányok képtelenek a pedagógusok és az iskola alkalmazottainak bérét kifizetni, ezért átmenetileg — az új költségvetési év kezdetéig — szélnek eresztették a tantestületeket és a diákokat. □ A lengyelországi Gdanskban létrehozták a Városi Rendfenntartó Szolgálatot. Feladatai közé tartozik az erdők, parkok, pihenőhelyek védelme, valamint a város egészségügyi-higiéniai helyzetének ellenőrzése. Barbara Bach, aki Roger Moore partnere A kém, aki engem szeret című filmben, New Yorkban született, de Európában játszik. Jelenleg Olaszországban tartózkodik: Adriano Celentano és Renato Pozzetto partnernője a Női due, per esempio című filmben. Képünkön: Barbara Bach és Roger Moore. □ A Közép-afrikai Köztársaság igen gazdag lepkékben, s ez adta az ötletet a 19 éves Joseph Denangowe-nak, a képzőművészeti főiskola hallgatójának, hogy új művészeti kifejezésmódot keressen, melyet lepkeművészetnek nevezett el. A különféle színű és nagyságú lepkékből kollázsokat készit, amelyek csodálatos színeikkel hívják fel magukra a figyelmet. Munkái már nemcsak hazájában, hanem külföldön is na-' gyón keresettek. □ A világ legdrágább kutyája — a neve Sabre — 16 000 dollárt ér. Nem annyira szépsége, inkább tulajdonságai miatt becsülik ilyen sokra: Sabre ugyanis nagyszerű segítőtárs a bűnözők elleni harcban. Természetesen Amerikában él. □ Margit dán királynő végre megengedte, hogy a 16. században élt Mária skót királynő harmadik férjét, James de Bothwelt — halála után 400 évvel — eltemessék. Bothwelt a maga korában azzal vádolták, hogy ő gyilkolta meg Mária második férjét, és így nem pihenhetett a „szent anyaföldben”. Bebalzsamozott holttestét négyszáz éven át üvegkoporsóban tartották. A legkisebb könyv a frankfurti könyvvásáron a vatikáni pavilonban volt: Galileo Galilei levele Christina Di Lorenához. A minikönyvet 1896-ban nyomtatták, négy példányban. A fülöp-szigeteki Ferrero artista-száma valósággal lázba hozza a nézőket: Ferrero egy kardhoz hasonló fegyvert, ún. talibongot egyensúlyoz a nyelve hegyén. Következetes osztozkodás eredménye — válás után. IGAZGATÓ: Évek óta figyelem a precíz jelentéseit. Áttekinthetők, pontosak, szerintem az üzem leghülyébb embere is eligazodhat rajtuk. BEOSZTOTT: Végtelenül boldog vagyok, hogy egyezik a véleményünk, illetve, hogy az igazgató elvtárs méltányolja, sőt minden különösebb körülírás nélkül elismerően nyilatkozik egy munkáról, amelybe a beosztottja beleadta minden emberségét, szakértelmét, egyszóval a szívét. IGAZGATÓ: Éz csak természetes, kedves barátom, ez csak természetes ... Mondja ... mennyi volt az első negyedévi prémiuma? BEOSZTOTT: Hogyis mondjam, kérem szépen, nyilván valami tévedés történt, ugyanis ... IGAZGATÓ: Nem kapott prémiumot? ... És a második negyedre? BEOSZTOTT: Arra sem ... IGAZGATÓ: Bosszantó!... Érthetetlen.'... Szinte hihetetlen! BEOSZTOTT: Hát igen . .. IGAZGATÓ: Most már értem, miért a szomorúsága. A belépése pillanatában láttam, hogy maga egy végtelenül szomorú ember. Ezek után, nem is csodálom. BEOSZTOTT: Nem tesz semmit, igazgató elvtárs, ha szabad így szólítanom, ügy tudom, két doktorátusa is van az igazgató elvtársnak ... Egyszóval a szomorúságom a barátom miatt van. az én egyetlen igaz és őszinte barátom miatt. IGAZGATÓ: Talán tragikus baleset érte, szegény barátját? BEOSZTOTT: Nem... Kirúgták a munkahelyéről... Persze nem így fogalmazták meg, nem. Ugyebár egy dolgozót át lehet helyezni, le- és fölfelé buktatni, rosszabb esetben el lehet bocsátani, neki azonban azt mondta az igazgatója: most pedig szépen repül a csacska kismadár ... azaz kirúgta, pedig precíz, lelkiismeretes, jó dolgozó volt. IGAZGATÓ: Mégis csak elkövetett valamit, ha egyszer kirúgták. BEOSZTOTT: Igen. Ugyanis elkövette azt a végzetes hibát, hogy bírálni mert. IGAZGATÓ: Pedig az őszinte, javító szándékú bírálat nélkülözhetetlen hajtóereje a fejlődésnek. BEOSZTOTT: A barátom is úgy gondolta, szegény, csakhát tévedett. IGAZGATÓ: De miben tévedett az a szerencsétlen ember? BEOSZTOTT: Az egyik nyilvános gyűlésen maga az igazgató szólította fel Bontják a házakat körülöttem, jobbára kis családi házikók, de vannak köztük egészen takaros, két-három szobás házak, sőt, elvétve ugyan, öt-hat szobás, emeletes villák is. Helyükön nemsokára autópálya fut majd, toronyházak emelkednek a magasba, sporttelepek, játékterek, strandok létesülnek. Megszűnik a híres-hirhedt Zabos, a hajdani nyomortelep, ahol azonban ma már elég kellemes volt az élet. nagy volt a csend, tavasszal virágzó fák, madárdal, ősszel pergő levelek nyugtatták a megviselt idegeket. Csöndes falucska volt, gyalog is tízpercnyire a nagyváros központjától. Igaz, kocsmájában néha összeverekedtek a „zabos“ vagányok, megpofozták az „idegeneket“, főleg az izgágákat. Engem szerencsére még nem, dehát nem is számítottam már köztük idegennek. Jó nagy már itt a zaj, a dübörgés, dömperek, földgyaluk, exkaváterek dolgoznak. Bontják, túrják és tapossák szét körülöttem a házakat, melyek lakói most majd korszerű, összkomfortos lakásokban élhetnek. Házikóikat szakemberek becsülték fel. Legtöbbjük elég szép summát kapót, okosan berendezheti új otthonát. A mi házunkat sajnos még csak kerülgetik ezek a gépek, mint macska a forró kását. Azért sajnos, mert a tegnapi csendnek már csak az emléke él bennem, sőt, az is lehet, hogy mire ezt a házat is lebontják, tökéletesen megsüketülök az irgalmatlan zajtól. Ilyen a sors, motyogom magamban mélabúsan, sokáig éltem tanyán, szinte egész a dolgozókat, hogy nyitott szemmel járjanak az üzemben s a legkisebbnek tűnő hiányosságokat is vessék kemény bírálat alá. IGAZGATÓ: Helyes, nagyon helyes. BEOSZTOTT: Az én drága jó barátom addig is nyitott szemmel járt és sok mindent észrevett, csakhát elkövette azt a végzetes hibát, hogy nem a közvetlen környezete hiányosságait bírálta, hanem ... IGAZGATÓ: Hanem? BEOSZTOTT: Már bocsánatot kérek ... az igazgatóján kezdte a sort... Először is kétségbe vonta a szakértelmét annak ellenére, hogy két vagy három doktorátussal rendelkezik, majdhogynem hatökörnek nevezte, ^mit az igazgatója jópár félresikerült intézkedésével illusztrált, sa minek következtében jó néhány milliós kár érte a népgazdaságot. IGAZGATÓ: Nocsak, nocsak, miből lesz a cserebogár! BEOSZTOTT: Lehet hogy tévedett a barátom, de például, amikor a mi üzemünkben az a marha rendelkezés látott napvilágot, miszerint a hidegvizes hűtés helyett melegvizesét kell alkalmazni a kocsonyásítási eljárásban, mindenki röhögött és fúrt agyúnak minősítette az újítót, aki állítólag negyed milliót zsebelt be érte. Akkoriban az igazgató elvtársra gyanakodtak, pedig a napnál is világosabb volt előttünk, hogy olyan kiváló szakember, mint az igazgató elvtárs, nem követhetett el akkora badarságot. Különösen akkor suttogtak az emberek, amikor meg tetszett venni azt a hófehér, dieselmotoros mercit. Mert az egyszerű meló s rögtön úgy kalkulál, hogy negyedmillió egyenlő a hófehér merőivel... Tetszik látni, ilyesmikből adódnak aztán a félreértések, emberek befeketítése meg egyebek, hiszen tetszik érteni? IGAZGATÓ: És az a maga drága jó barátja azt nem olvasta az igazgatója fejére, hogy hétvégeken fiatal barátnőjét kocsikáztatja, s hogy a szupermodern nyaralójában dőzsöl vele!? BEOSZTOTT: Honnan tetszik tudni?... Szintén hallotta már? IGAZGATÓ: Mondja maga ... maga ... nem volt még álmában egy csacska kismadár? BEOSZTOTT: Hát én is repülök? IGAZGATÓ: Hogy lába se éri a földet! BEOSZTOTT: Én ostoba... én barom ... gyerekkoromat ott töltöttem, úgy látszik, tanyán is fogok meghalni, hiszen tulajdonképpen ma már Zabos is csak egy tanya. Megállók egy-egy rombadöntött ház előtt s arra kell gondolnom, nem is tudtam, milyen gazdag emberek laktak körülöttem. Minden ilyen rom mellett kisebb-nagyobb vagyon hever halomba szórva. Plüss ülőgarnitúra, villany- és gáztűzhelyek, szinte hibátlan székek, asztalok és szekrények, rádió- és tévékészülékek. Az egyik fölött elég sokáig tűnődök is, ne vigyem-e haza, hátha ezen nem fut a kép, mint az enyémen. Csak amikor elölről is megnézem, látom, hogy valaki már szétrúgta a képernyőjét. Kecses, sőt, divatos női csizmák, rengeteg félcipő, kalap, bőrkabát, nadrág és zakó hever ezeken a halmokon. Nem foltos vagy túlkopott, elrongyolódott holmik ezek, nem kacat, ha annak is látszik, éppesak olyasmi, amire egy igazán gazdag embernek nincs okvetlenül szüksége. Igaz, úgy hallom, az állam elég jól megfizette ezeket a házakat, s gazdáiknak még új lakást is adott. Miért is vennék azt a fáradtságot, hogy használható, de régebbi bútorral és egyéb holmival töltsék meg a vadonatúj lakást. Hogy ez mégiscsak pazarlás? A világért sem állítok ilyesmit. Ha már több, mint egy évtizedig kibírtam itt anélkül, hogy megpofoztak volna, épp most hívjam ki magam ellen a sorsot? Csakazért se! ZS. NAGY LAJOS: GAZDAG EMBEREK 9
