A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-08 / 15. szám
• •• A CSEMADOK Központi Bizottsága a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsával, a Roznavai (Rozsnyói) Járási és Városi Nemzeti Bizottsággal mint társrendezőkkel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jegyében 1977. december 17—18- án rendezte meg Rozsnyón a csehszlovákiai magyar munkásénekkarok II. országos fesztiválját. M'Unkásénekkarainknak az öntevékeny művészeti munka általános sikereinek öregbítése mellett, az eseményekben gazdag szlovákiai magyar munkásmozgalom emlékeit idézve, hagyományőrző küldetésük is van. Példaként említsük meg a burzsoá Csehszlovák Köztársaság éveit; a kassai, a rozsnyói, a vágtornóci, a komáromi vagy az emlékezetes kosúti munkásnagygyűléseket és tüntetéseket, ahol a tüntető munkásoknak és parasztoknak nem egyszer szembe kellett nézniük az állig felfegyverzett csendőrök puskacsövével, szuronyaival. A kizsákmányolás éveiben a tüntetéseken, a börtönben, de munka közben vagy a pihenés óráiban is mindig hű kísérője volt az osztályharcos munkásnak a forradalmi dal. Ezekben a mozgalmas eseményekben a csehszlovákiai magyar munkásénekkarok is fontos szerepet töltöttek be. Aktivizálták a dolgozók széles rétegeit, terjesztették a forradalmi és tömegdalokat. Ezért kötelességünknek tartjuk, hogy e haladó hagyomány őrzői és ápolói legyünk. Ezt a szándékot kívánta igazolni a hazai magyar munkásénekkarok II. fesztiválja. Munkásénekkaraink hozzájárulnak dalaink propagálásához és ezzel nagyban elősegítik dolgozóink esztétikai ízlésének formálását. A csehszlovákiai magyar munkásénekkarok II. fesztiválján 5 magyar és a tisovcei szlovák munkásdalárda szerepelt. A fesztivál esti ünnepi műsorát dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára nyitotta meg, majd Malvina Laskovicová, a jnb alelnöke szlovák nyelven üdvözölte a jelenlévőket, méltatva a fesztivál jelentőségét. Elsőnek a CSEMADOK rozsnyói helyi szervezetének Munkásdalárdája lépett fel, amely immár 113 esztendős múltra tekinthet vissza. Legidősebb Szállt a dal A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR MUNKÁSÉNEKKAROK II. ORSZÁGOS FESZTIVÁLJA énekkarunk Kardosné Fafrák Éva vezetésével újból bebizonyította, hogy kellő fellépési lehetőségek mellett, kitűzött céljai elérésének érdekében mindenkor aktivizálni tudja erejét. A CSEMADOK buzitai helyi szervezetének vegyeskara, noha csak 1974 decemberében alakult meg, már több helyi és körzeti rendezvényen, ünnepélyen vett részt. Az előadott öt szám közül Kodály Zoltán: Fények ragyogása és Bárdos Lajos: Pozsony mellett című népdalciklusa volt a legsikeresebb. Schreiber István, az énekkar alapító karnagya, rövid időn belül szép színvonalra hozta fel a kórust. A tisoveci szlovák munkásénekkar 1977-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Az énekkar alapítói olyan Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára átadta Pintér Ferencnek a CSEMADOK KB üdvözlő levelét közismert személyiségek voltak, mint dr. Samuel Daxner és Ludovít Vansa. Jelenleg Jaroslav Brzák helybeli zenetanár a vezetője. A 35 tagú férfikar előadásában Novikov: Október csillaga és J. L. Bella: A népért, a hazáért című kórusművének volt a legnagyobb sikere: legjobban ezekben a művekben éreztük a férfikar hangzásának szépségét. A CSEMADOK berencsi helyi szervezetének énekkara jó hangdiszpozícióval lépett a színpadra. Előadása meggyőző volt, vonatkozik ez főleg a női szólamokra. Kazán József karnagy jól megválasztotta a műsort a fesztiválra. Előadásuk kiegyensúlyozott volt, nehéz lenne bármely számot is kiemelni. Megérdemelt sikert arattak. A gömörhorkai üzemi klub vegyeskara ezúttal kevés létszámú, mondhatni „kamarakórussal" szerepelt. Ez érezhető volt az egyes számok előadásán is, nem volt olyan hatásuk, mint ahogy ezt a múltban ettől a színvonalas kórustól megszoktuk. Reméljük, hogy a kórus csak átmenetileg küzd létszámproblémával. Bízunk benne, hogy az üzemi klub s az énekkar vezetősége, Máté László karnaggyal az élen mindent megtesz a jövőben az énekkar létszámának feltöltése érdekében. Az est legforróbb sikerét a CSEMADOK diószegi helyi szervezetének „Vox humana" vegyeskara aratta, annak ellenére, hogy a 60 tagú kórusból 15 énekes hiányzott. Elsősorban a kórus kiváló szövegmondása és hangkultúrája érdemel említést. Ez elsősorban Pintér Ferenc karnagy érdeme. Munkájának alapja elsősorban az, hogy pontosan betanítja a szólamokat. Ezért szinte minden számuk a kívánt hatással van a hallgatóságra. A közönség nagy tapssal jutalmazta előadásukat. Az egyes énekkarokat a helybeli és járási vállalatok — a rozsnyói Vasércbánya Vállalat, a gömörhorkai Cellulóz- és Papírgyár, a Kassai Magnezit kitermelő Vállalat kuntapolcai üzeme és a Szilicei Efsz — patronálták. Az est kedves színfoltja volt annak a 14 jubiláló énekesnek a köszöntése, akik már több mint 50, illetve 40 éve tagjai valamelyik dalárdának. A jubilánsok a CSEMADOK KB üdvözlő levelét és tárgyi ajándékot kaptak. Befejezésképpen az énekkarok — Kardosné Fafrák Éva, Máté László és Pintér Ferenc vezényletével — közösen adták elő az Elvtársak, álljunk a gátra! című régi orosz forradalmi dalt, E. Suchon: Aká si mi krásna és Fasang Árpád: Békét a világnak című kórusművét. Viczay Pál Jubiláló énekkari tagok. Háttérben a közös kórus Éljünk a lehetőséggel VISSZHANG Befejeződtek a CSEMADOK évzáró taggyűlései. Most minden helyi szervezetben a tapasztalatok összegezése folyik. Teszik mindezt azért, hogy teljesíthessék a XII. országos közgyűlés határozatát. A feltételek adottak az 1982-ig terjedő távlati terv sikeres megvalósításához. Igényes feladatok állnak a népes CSEMADOK-tagság előtt. Öt évzáró taggyűlésen vettem részt a CSEMADOK KB tagjaként. Mind az öt gyűlésen azt hangoztatták, hogy ha nem lett volna a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, nem lett volna Győzelmes Február sem. S ha nem lett volna Győzelmes Február, nem lenne CSEMADOK sem. A CSEMADOK rozsnyórudnai helyi szervezetének évzáró taggyűlésén telt ház fogadott. Jóval többen voltak jelen, mint amennyi a CSEMA- dok-tagok száma. Ami mindjárt a szemembe tűnt, hogy sok fiatal volt kíváncsi a gyűlés lefolyására. A főikről csoport, a menyecskekórus szereplésével nyitották meg a taggyűlést. Kerekes Kamill, a helyi szervezet elnöke gazdag kulturális tevékenységről számolt be. Hangsúlyozta a jó együttműködés jelentőségét a hnb polgári ügyeket intéző testületével. A CSEMADOK tagjai ötszáz órát dolgoztak társadalmi munkában. A folklór csoport eljutott Zeliezovcébe (Zselizre), az országos népművészeti fesztiválra, s többször szerepelt a krasznahorkai járási dal- és táncünnepélyen. A vitában felszólalt Balogh Gyula, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke. Méltatta a helyi szervezet munkáját és a központi bizottság megbízásából elismerő oklevelet nyújtott át a folklór csoport valamennyi tagjának. Az idei munkatervükkel is arról győztek meg a rudnaiak, hogy a jövőben a kulturális munkát még nagyobb kedvvel végzik. Rumincében (Runyán) egészen más volt ^a helyzet. A CSEMADOK helyi szervezeteinek évzáró taggyűlését csak nehezen tudták összehívni, mivel nem volt elnöke a helyi szervezetnek. Elköltözött a faluból. Helembay István számolt be az elvégzett munkáról. Háromszáz órát dolgoztak a szövetkezet földjén társadalmi munkában. Az új óvoda építéséből is részt vállaltak, önbírálólag elismerte, hogy nem tettek meg mindent a kultúra ápolásáért. A vitában Eke István, a szervezet alapító tagja hangsúlyozta, hogy élnünk kell a lehetőségekkel. Dolgozzunk, igyekezzünk jó munkát végezni, mert különben a CSEMADOK elveszíti tekintélyét. Ez szóról szóra így igaz. Felépült az új művelődési ház, tehát a kulturális munka kedvező feltételei adottak. Az évzáró taggyűlésen Seres Bélát választották meg a helyi szervezet elnökének. VÁLENT LÁSZLÓ A budapesti Kritika 1978. évi második számának Ablak c. rovatában Egy vagyok a sok között... címmel kivonatosan jelent meg Urbán Lajosnak a Hét 1978. évi 1—2. számban közölt cikke. A szerkesztőség így vezeti be a lapunkból átvett írást: „Ezzel a címmel közölte újévi első számában a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének hetilapja, a Hét Urbán Aladár pedagógus bensőséges hangú beszámolóját a CSEMADOK-ban 'végzett munkájáról, eredményeiről, terveiről. A CSEMADOK jelentősége, társadalmi hasznossága egyre növekszik, rovatunkban gyakran foglalkoztunk vele, s tesszük ezt ismét, egy odaadóan elégedetlen fiatalembert idézve — a még előbbre lépés érdekében." A Kritika megismerteti olvasóit a CSEMADOK vrbovkai (ipolyvarbói) helyi szervezet munkáival, legkiemelkedőbb sikereivel, és aztán rátér arra is, amit Urbán, a „fáklyahordozó’’ kezdeményez. Vagyis arra, amivel a CSEMADOK Velky Krtís-i (nagykürtösi) járási bizottsága tavaly tavasszal bízta meg: sürgősen állítson össze egy prospektust Mikszáth Kálmánról.' Megtette. Felkérték arra is, hogy terjesszen elő javaslatot a járási kulturális napok programjára. Azt is előterjesztette. Tervet nyújtott be a járási Ady-vetélkedőre, de a cikk megírásáig semmi hírt nem kapott munkáiról. A CSEMADOK járási konferenciáján helyi szervezete nevében felhívással fordult a járás többi helyi szervezetéhez a vidék két nagy szülötte, Madách Imre és Mikszáth Kálmán szobrának felállítása ügyében. Visszhangtalan maradt ez a kezdeményezése is. A Kritika a továbbiakban még azt is idézi Urbán Aladár írásából, hogy néhány éve kérdőíven kérdezték tőle, milyen kulturális tevékenységet végez bizonyos feltüntetett szervezetekben. Őszinte válaszából hízelgő képet nem kaptak róla a kérdőív összeállítói: a CSEMADOK nem szerepelt a többi szervezet között. Ezzel kapcsolatban a Kritika a Hét szerkesztőségének a megjegyzését is átveszi: a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériumának az általános és középiskolák számára kiadott rendeletében egészen konkrétan szó van arról, hogy támogatni kell a tanítóknak és a szervezőknek az egyes társadalmi szervezetekben végzett munkáját. Ezek között a szervezetek között ott van a CSEMADOK is ... Szerkesztőségünk újabb megjegyzése: örülünk, hogy „fáklyahordozóink” írásait nemcsak olvasóink kísérik figyelemmel, de a Budapesten megjelenő tekintélyes Kritika c. folyóirat szerkesztői is. — mj— 7
