A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-08 / 15. szám
HANGLEMEZ ÁLLÓITOK LVASTOK AlTIJK SZÍNHÁZ Új élet (TAJOVSKY-BEMUTATÓ A HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZBAN) ]. G. Tajovsky Üj élet című színmüve a klasszikus szlovák drámairodalom kevésbé ismert, eleddig ritkábban játszott alkotásai közé tartozik. Tajovsky a századforduló idején irta ezt a drámáját, melynek cselekménye tulajdonképpen szenti menta /izmusba hajló sémára épül. A történet előterében a pénzsóvárgás, a gazdagság utáni vágy áll. A főbb szereplők: az erőszakos és nyelves asszony, a hallgatásra Ítélt, becsületes férj, szerencsétlen sorsú lányuk, a csirkefogószámba menő vő. Van a darabban tragikus végű szerelem, erőszakos halál — mígnem mindez egy idillikus happy endbe torkollik . .. •A darab rendezője, Milos Pietor sajátos, rendhagyó stílusban állította színpadra a drámát. Eltért a realista színpadi megjelenítés megszokott eszközeitől, ehelyett enyhén stilizált, itt-ott naturalisztikus jellegű előadás megteremtésére törekedett. Ehhez igazította a darab szövegét is, melyben a cselekmény magvára, lényegére összpontosított. Ezzel egyben a szokottnál is nagyobb hangsúlyt kap a színészi játék felelőssége s drámateremtő szerepe. Bár a rendező szándéka nyilvánvaló, az ellajta stilizáció mértékét a közönség aligha értékeli egyformán. Egyeseknek tetszhet a groteszk helyzetek kiélezése, másoknak viszont visszatetszőnek tűnhetnek az öncélúság határát súroló, naturalisztikus ,,betoldások”; van, aki esetleg úgy érzi, hogy mind a rendező, mind a színészek tisztán értelmezték ugyan a dráma szövegét, de új szemponttal nem gazdagították. Az eredmény: egy, színpadi kísérletként érdekes vállalkozás, az alkalmi színházlátogatónak helyenként talán meghökkentő élmény, de semmiképpen sem egy tartós, maradandó értékű színházi előadás. (J. Vavro felvétele a dráma egyik /elenetét ábrázolja.) (miklósi) Dance with us Napjainkban egyre inkább szaporodnak a társastánc-körök, s örvendetes tény, hogy ilyenek már a CSEMADOK keretében is működnek, nem is kis sikerrel. A „Dance with us” („Táncolj velünk") című új Opus nagylemez egyrészt a társastánc körök, másrészt a társastáncok iránt egyéb módon érdeklődök számára készült. Gustav Brom érdemes művész tánczenekara és J. Hnilicka vokálegyüttese a lemez egyik oldalán tizenegyféle versenytáncot (angol keringő, tangó, keringő, slowfoxtrott, quick step, rumba, samba, cha-cha, passo-doble, jive, cseh polka) ad elő, míg a lemez másik oldalán sok kitűnő szóm, valóban színvonalas tánczene van. E számok közt megtaláljuk például G. Miller „Moonlight serenade" (Holdfény szerenád), G. Gershwin „Rhapsody in blue" (Kékrapszódia) című szerzeményét és a világhírű svéd ABBA-együttes több számát. A hanglemezt a kiadó — amint ez a lemez borítójáról is kitűnik — a tánctanároknak, társastáncversenyek és táncmulatságok rendezőinek, táncosoknak, disc-jookey-knek és a szórakoztató muzsika kedvelőinek szánja. SÁGI TÓTH TIBOR RÁDIÓ Vasárnapi randevú A műsorban elhangzott kérések alapján gyanítom, hogy tömkelegével érkezhetnek a levelek a Vasárnapi randevú címére. Jogosan népszerű műsora ez a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának. Tudom, hogy beszélnek róla a fiatalok, hallgatják országszerte. Persze, az ilyen popzenei jellegű műsoroknál meglehetősen könnyű szert tenni a népszerűségre, mivel alig akad olyan fiatal — és sok esetben idősebb is —, aki ne rajongana a jó zenéért. Véleményem szerint itt egy kicsit másról van szó. Mégpedig arról, hogy a műsor szerkesztő-műsorvezetője, Papp Sándor nemcsak gondosan válogatja össze a zeneszámokat, hanem az egyes dalokat előadó zenészekről is el-elmond érdekességeket, amire minden bizonnyal szintén „harapnak" a hallgatók. Az viszont megint más kérdés, hogy egy-egy esetben túl aprólékosan ismerteti az előadók életét, munkásságát, lényegtelen, néha nevetségesnek tűnő részletekbe bonyolódik. Persze a népszerűséghez az is hozzájárul — és én ezt a műsor további erényének tartom —, hogy kis riportokban megszólaltatnak előadókat, a zene mellett interjúkat is sugároznak, szólnak az aktuális popzenei eseményekről. Számomra a fenti erények mellett az sem lebecsülendő, hogy Papp Sándornak igazi „rádiós” hangja, stílusa van, mert bizony a hasonlókban nem nagyon bővelkedik a rádió magyar adása. Okos ötletnek tartom azt is, hogy az adás végén rejtvényként sugároznak három dalt, amivel ügyesen bekapcsolják a hallgatókat az adásba, örömmel könyvelhető el továbbá az is, hogy a Vasárnapi randevú című műsor aránylag rövid idő alatt színvonalas adássá kerekedett, nagyszámú hallgatóságot toborzott maga köré. Tanulságként említem meg — a többi műsorszerkesztő számlájára írva —, hogy minden esetben hasonlóképpen kellene figyelembe venni a hallgatóság érdekeit, hasonló gonddal és szakértelemmel kellene sok más adás szerkesztéséhez is nyúlni. — zolczer — FOLYÓIRAT Kritika A Budapesten megjelenő Kritika 1978 évi második számában terjedelmes cikket olvashatunk a nemzetiségek anyanyelvű oktatásáról. A szerző, Klotz Miklós, egy magyarországi német me sére hivatkozva indítja Írását. A me sében a szegénysorsú apa a gyemre - keinek nem tud mást örökségbe hagy ni, csak „ősei anyanyelvét, melynek sze retetére, ápolására inti őket." A mese tanulsága a nemzetiségi kérdés légié nyegesebb részére utal: „Nyelvében él a nemzetiség is; a nyelv ápolása, to vábbadása nélkül megszűnik nemzeti ség lenni." E bevezető után a cikk Írója arról beszél, hogy a „mesterségesen szított ellentétek feloldását csak a „népeknek a szocialista fejlődés útjára való lépése hozhatta meg“, majd rátér a nem zetiségi lét legalapvetőbb területének, az anyanyelvi oktatás helyzetének tár gyalására. Megállapítja, hogy hazájában „a szomszédos országoktól eltérően csekély számú nemzetiségi lakos ság él." Körülbelül 200—220 ezer né met, 100—110 ezer szlovák, 80—100 ezer délszláv és 20—25 ezer román, összesen 400—450 ezer nemzetiségi lakossal számolunk — írja Klotz Mik lós —, akiknek egyenlőségét az élet minden területén törvényekben rögzített jogok biztosítják. ,,Alaptörvényünk, szocialista alkotmá nyunk a törvény előtti egyenjogúságon, az egyenlő állampolgári jogokon túl rögzíti, hogy »a Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja... az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.«" A cikkíró hangsúlyozza, hogy a társadalom mai viszonyai között az anyanyelv megfelelő oktatása a nemzetiségi lét egyik alapfeltétele. Klotz Miklós részletesen foglalkozik a magyarországi nemzetiségi iskolák számával, gondjaival, a fejlődés lehetőségeivel, a szakképzett pedagógusok hiányával stb. A lehetőségekhez mérten biztosított — állapítja meg —, hogy a hazai nem zetiségi fiatalok külföldi felsőoktatási intézményekben végezhessenek tanul mányokat. „A nemzetiségi oktatás iránt — írja Klotz Miklós —, éppen pártunk következetes nemzetiségi politikája eredményeként megnőtt az igény, és mint mindenlajta nemzetiségi igény kielégítésére, az oktatásra is vonatkozik. Lenin tanítása, amely szerint a nemzetiségeknek inkább adjunk többet, mint ami az egyenlőség alapján járna .... a nemzetiségi kérdés iránti közömbösséget szocialista nemzetiségi politikánk egyébként is elveti, elitéli..., ezért a lehetőségekhez képest olyan természetes szituáció kialakítására kell törekednünk, amelyben a nemzetiségek megmaradhatnak nemzetiségeknek." — mj — Gözgramofont készített magának Tony Gregory. A szerkezet része egy idöjárásjelző barométer és egy esernyő, arra az esetre, ha netán megeredne az eső. A fiatalember 5000 fontért (kb. 200 000 koronáért) hajlandó lenne megválni müvétől. Ezt a 11 m hosszú cápát J976-ban fogták ki az Indiai óceánból. A közelmúltban Nyugat-Berlinben állították ki. • A Nagy-Britannia-i bradfieldi szálló recepcióján a következő felirat olvasható: „Nálunk garantáltan békés és harmonikus vikendet fog tölteni, ismertek vagyunk exkluziv vendégeinkről, látogatóinkról." Kissé távolabb, egv másik cédulán ez olvasható: „Értekeit helyezze biztonságba a hotel páncélszekrényében!" Február 11-én esővel kísért erős szélvihar söpört végig Kalifornián: nyolc emberáldozatot követelt. FeNételünk Los Angeles külvárosában készült. 8
