A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-08 / 15. szám
A CSEMADOK ÉLliTÉltŐL fiUjabordnikl MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ iKULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY kulturális életéről. Mert együtteseinket, népművelőinket a városi, váíoskerületi, sőt a kelet-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság kulturális szakosztálya is nélkülözhetetlen munkatársként tartja számon. A leglényegesebb indítékot a városunk két — északi és déli — körzetében lezajlott helyi szervezeti évzáró taggyűlések adták. A CSEMADOK kassai délvárosi szervezetének évzáró taggyűlésén megjelent Boda Pál mérnök, a magyar oktatásnyelvű ipari szakközépiskola igazgatója, az SZLKP kassai kerületi pártbizottsága plénumának tagja. Nógel Tibor mérnök igazgatóhelyettes, aki tisztséget is vállalt az újonnan választott helyi szervezet vezetőségében. A következő megbízatási időszakban együttműködik majd Erőss Zoltánnal, Stecz Zoltánnal, az iskola volt diákjaival, Havasi Józseffel, a magyar oktatásnyelvű gimnázium volt diákjával, Pásztó András tanárral, az ipari szakközépiskola igazgaNEKIK KÖSZÖNHETEM, HOGY NÉPMŰVELŐ LETTEM Figyelmesen olvasom a Hét cikksorozatát, s örömmel gondolok arra, hogy végre szűkebb értelemben a CSEMADOK, tágabb értelemben a népművelő, az oktató-hevelő munka napszámosainak bemutatására is sor kerül. A fáklyahordozók nyilatkozatainak szinte minden sorából egységesen árad az a szellem, amelyet a sorozat mottója sugall, s az az öröm, hogy végre a lelkes, tenni kész népművelőknek arcképcsarnokot építünk. Formabontó szeretnék lenni. Több okom is van rá. Ezek részben hivatásomból, részben városunk sajátos helyzetéből adódnak. Megtudtam ugyanis, hogy rajtam kívül még négyen nyilatkoznak majd Kosice (Kassa) kulturális életéről. Szándékosan fogalmazok így: városunk tóhelyettesével, Tóth Attila mérnökkel. Az északvárosi helyi szervezet évzáró taggyűlésén megjelent Schulz György mérnök, az ipari szakközépiskola nyugdíjas igazgatója, az „Érdemes népművelési dolgozó” kitüntetés tulajdonosa, Noviczky Béla mérnök, Török Zoltán főiskolai hallgató, a kassai Fábry-klub vezetője. A taggyűlés tanácskozását Kollár Péter mérnök, az ipari szakközépiskola tanára, az iskola volt diákja, a CSEMADOK városi bizottságának egyik tekintélyes tagja vezette. Sok mindenről szó volt az évzáró taggyűléseken. A felszólalók szinte egyöntetűen azt kívánták, hogy az átépített CSEMADOK-házban, amelynek a javításából a kassai iskolák jelenlegi és volt diákjai oroszlánrészt vállaltak, induljon meg egy olyan jellegű népművelési és ismeretterjesztő‘munka, amelynek a hatása érezhető lesz majd az egész város kulturális életében. A felszólalók olyan tevékenységet várnak és akarnak, amellyel a kultúrmunkások felfigyeltetnek magukra, és elérik, hogy a város egyenrangú és nélkülözhetetlen partnerként tartsa számon őket. Mindez nem álom, nem is csupán kívánság, reális követelmény és a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe vevő elképzelés. Olyan javaslatról van szó, amely városunk népművelési munkáját, eddigi eredményeit és hagyományait tartja szem előtt. A terv javaslói abból indultak ki, hogy a kassai magyar oktatásnyelvű iskolák igazgatója (Schulz Ritzkó Béla osztályfőnök, a CSEMADOK kassai városi bizottságának elnöke a közgazdasági szakközépiskola szalagavatóján feltűzi a remény szimbólumát Farkas Idának, a rozsnyói járás egyik ismert táncegyüttese — a borzovai — oszlopos tagjának György mérnök, dr. Eácz Olivér, Brazniczky László) a múltban iskolavezetési munkakörük elválaszthatatlan részének tartották a népnevelési munkát s mi több, a jövendő népművelési dolgozók nevelését. Ennek köszönhetem, hogy népművelő lettem. Kanócz János kartársamnak, akinek a vezetésével szerkeszteni kezdtem az ipari szakközépiskola akkoriban szlovákiai méretben is legjobb középiskolai lapját, az Acél tollat. Magától értetődően Béres Józsefnek, Dvorcsák Jánosnak, Fedics Jánosnak is van mit köszönnöm, ök, a magyar népművelési munka szervezői és irányítói, biztosították számomra a lehetőséget. Nagy hatással voltak rám olyan népművelési dolgozók is, mint a seftai (abaújszinai) Erőss Zoltánné, a buzitai Kmeczkó Mihály, a nagyidai Snír Ferenc, akik rendszeresen hívtak és vártak községük művelődési házába. Ennek az eredménye, hogy diákjaim százaiból a középiskola és a főiskola elvégzése után aktív népművelési dolgozók lettek. Soroljam a neveket? Gyüre Antónia, Regina Mária (Losonc), Snír Ferenc (Nagyida), Janocskó Klára, Reiter Krisztina, Kuzma Klára, Bubenko István, Szunyogh Jutka (Kassa)). Nem folytatom tovább . Büszkén írom le, hogy volt diákjaimmal, neveltjeimmel most karöltve irányítjuk, szervezzük a CSEMADOK városi bizottságának munkáját, a mögöttünk állnak a mi nevelőink is, figyelemmel kísérik tevékenységünket, és mindig segítenek, ha arra szükség van. RITZKO BÉLA FEBRUÁR ADOTT ERŐT... Három évvel ezelőtt, a CSEMADOK megalakulásának negyedszázados évfordulóján beszélgetésre ültünk össze az alapító tagokkal. Kérdéseinkre szívesen válaszoltak, örömmel idézték fel a régi szép emlékeket. Legszebb éveik fűződnek a kulturális munkához. Nehéz körülmények között indultak el a göröngyös úton. Lángragyújtották a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúráját. hogy bevilágítsa az utánuk következő nemzedékek útját. Meidlik László és felesége hosszan mesélt arról az időről, amikor Nánán megalakult a CSEMADOK helyi szervezete. Érintették az indulással járó problémákat, gondokat is, de amikor egy-egy színdarab, bál, rendezvény sikere került szóba, felcsillant a szemük. Ők ketten szinte minden rendezvény műsorában szerepeltek. Meidlik László tagja volt a zenekarnak. Hegedűn játszott. Mi késztette őket akkor a kulturális tevékenységre? A naponkénti fáradságos munka után éjfélekig próbáltak, s sorra megbeszélték a tennivalókat. A kérdés a Meidlik házaspárt nem hozza zavarba. A remény és a lelkesedés tüze fűtötte őket. 194S februárja után anyanyelvükön olvashattak újságokat, szórakozhattak. Ez adott hatalmas erőt, lendületet a kulturális munkához. Az elért sikerek a későbbi években is munkára ösztönözték Meidlikéket. Meidlikné minden rendezvénynek szervezője és résztvevője i'olt. Sajnos, ma már beteg édesanyjának az ápolása veszi el minden szabad idejét. így most már nem tud eljönni a CSEMADOK helyi szervezet rendezvényeire. Meidlik László az ötvenes évektől tagja a helyi szervezet vezetőségének, s 1958-tól a szervezet pénztárosa. Munkáját ma is példásan végzi. A vezetőség ezért nem fogadja el az életkorával indokolt lemondását. Meidlik László tehát mint a helyi szervezet pénztárosa továbra is kiveszi részét a kulturális munka szervezéséből és irányításából. Neki is, a feleségének is erőt, egészséget kívánunk DÁNIEL ERZSÉBET Az Oktatásügyi és Kulturális Minisztérium 1958. június 25-én kelt 99. számú rendelete 5. § 1. Az engedélyező szerv a kérvény elintézésekor elsősorban azt vizsgálja, hogy az előadás eszmei színvonala megfelel-e annak az alapvető követelménynek, hogy az előadások színvonala állandóan emelkedjék. Figyelembe veszi azt is, hogy a járási és kerületi terv szempontjából a különböző előadások műfajai megoszlása megfelelő-e. Az engedély nem adható meg akkor, ha a szervezői jogvédő szervezet már előzőleg közölte az engedélyező szervvel, hogy megtiltotta a rendezőnek az irodalmi vagy művészi alkotások nyilvános felhasználását. 2. Az engedélyező szervnek a kérelem ügyében legkésőbb egy héten belül kell domcnie. Ha az engedélyt megadja, ezt a nyomtatvány második részén igazolja, majd a második részt haladéktalanul elküldi az illetékes szerzői jogvédő szervezetnek; egyúttal az előadás engedélyezéséről az illetékes helyi nemzeti bizottság végrehajtó szervét is értesíti, hogy ez az előadások után járó adót kivesse. (Az előadások után járó ún. vigalmi adóról szóló 81/1952. sz. törvényt a 79/1959. számú törvény hatályon kívül helyezte.) 3. Ha a 2. szakasz 1. bekezdésében említett olyan kérelemről van szó, amelynél csak a szerzői jogvédő szervezet felhasználási engedélyére van szükség, az engedélyező szerv láttamozza a nyomtatvány 2. és 3. részét; a 2. részt elküldi a szerzői jogvédő szervezetnek, a harmadik részt visszaadja a rendezőnek, az első részt pedig nyilvántartás céljából irattárba helyezi. 6
