A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 3. szám
[HALLOTTUK LVASTIJK ATTIJK ■■■■■■■■■■■■■■■■ TELEVÍZIÓ Néró, a véres költő Kosztolányi Dezső nagyszerű regényéből készített háromrészes tv-játékot Szőnyi G. Sándor rendező. Sajnos, korántsem olyan nagyszerű tv-játékot, mint amilyen a regény. A „megtévéfilmesített” regények sorsa egyébként sem hálás: ha a sorozat rövid, kimaradhatnak fontos epizódok, és ezt rendszerint a mondanivaló sínyli meg, ha megi hosszú, az alkotók eljátszogathatnok az olyan részletekkel, amelyek látványosak, vagy valamilyen oknál fogva kedvesek számukra, de a cselekményt nem viszik előre túlságosan. Szőnyi G. Sándor mértéktartónak bizonyult — ami a sorozat hosszát (és a díszleteket) illeti. Ennek ellenére mégis hosszadalmasnak tűnt a film, meglehet azért, mert csak egy embernek volt benne igazán komoly szerepe. Harsányi Gábor jól játszotta Nérót (Szőnyi (3. Sándor Néróját), ha helyenként több is volt a fintor a kelleténél. De az ő igyekezete sem volt elegendő hozzá, hogy mélyebbre hatoljunk Kosztolányi regényének világában. A rendezés (és a koméra) csupán a felszínt pásztázta végig, megelégedett az első benyomásokkal!, ráadásul az illúziótól is megfosztotta a nézőt: a császári udvar szegényes nemesi kúriának tetszett, az aréna pedig, ahol a dilettáns és véreskezű költő-császár verseit énekelte — vásári mutatványos bódénak. Persziflázsnak megtette volna, de a rendező ezt a dolgot nem ironikusan, hanem nagyon is komolyan gondolta. Gsehszlovákiai magyar „vonatkozásai" is voltak ennek a háromrészes tvjátébnak. Néró második feleségét, Poppaeát a losonci származású, Komáromból indult Szunyovszky Szilvia játszotta. Azt hiszem, ez a mostani alakítása volt a legjobb, amit az utóbbi időben tőle láthattunk. Gálán Géza néhány hét leforgása alatt két alkalommal is szerepelt: először abban a tv-játékban láthattuk (egy túlexponált szerepben), amely Kocsis István Magellan című drámájából készült, most pedig Néró álnak tanácsadójaként tért vissza a képernyőre — képességeihez méltón. — ez — Jelenet a tv-játékból. A képen Harsányi Gábor és Bánhidi László KÖNYV Magyarán szólva öregapám, az egyszerű falusi ember azért tisztelte Lőrincze Lajost, mert könnyen megértette, érdeklődéssel hallgatta, amit a nyelvtudós vasárnaponként mondott a rádióban. Jómagam meg azért álltam hadilábon a nyelvoktatóimmal, mert csak ritkán és nehezen értettem meg azt, amit a nyelvtanórákon mondtak, majd a következő órán ismeretként kértek rajtam számon. Így történhetett meg, hogy annak idején még az alapvető nyelvtani fogalmakkal sem voltam tisztában. Ha most visszatekintek azokra a régi állapotokra, azt kell gyanítanom, hogy talán nem is bennem, nem is az oktatómban, hanem talán már annak oktatójában lehetett némi hiba. Vagy tán a módszerek lehettek rosszak? Ez sincs kizárva, mert az Édes anyanyelvűnk vasárnapi adásait én is érdeklődéssel hallgattam, méghozzá már gyerekfejjel. Talán ezért is sikerült behoznom azt a lemaradást, már amennyire sikerült, mert a nyelvművelő adásokat, vetélkedőket ma is buzgalommal hallgatom, az ilyen célzatú írásokat szorgalmasan olvasom. Nyilván azért, mert adnak valamit s talán nem is olyan keveset. Már elnézést, hogy magamról beszélek, de csak azért teszem, mert a fentebb említett nyelvtanundor manapság, mai nebulókkal is előfordulhat, sőt tudom, hogy előfordul. Ez pedig egyáltalán nem örvendetes, kivált, ha ebből az undorból valami nem gyógyítja ki az embert. Szerencsére van alkalom a gyógyulásra, mert egyre jobban szaporodnak s egyre több érdeklődőt hódítanak meg a nyelvművelő fórumok, de azért hozzá kell tegyem: a jó nyelvművelésből sosem elég. Kolozsvári Grandpierre Emil kiváló nyelvművelő könyvének (Négy-öt magyar összehajol) olvastán jutott mindez az eszembe. De az is eszembe jutott, ami nyelvművelés láttán, hallattán most már szinte elkerülhetetlenül előtolakszik: miért kerüli a jó magyar nyelvművelés figyelmét az, ahogy a nem Magyarországon élő, de magyar anyanyelvű magyarok használják nyelvüket? Mert hogy egyre rosszabbul használják, használjuk — szent igaz. — kf — ISMERETTERJESZTÉS Tanulságos előadás A gyógyszer is lehet méreg. Ez a megállapítás különösen napjainkban érvényes, amikor mind többen „vállalkoznak” rá, hogy az orvost kiiktatva, saját magukat kúrálják mindenféle idegnyugtatóval, fájdalomcsillapítóval, sőt olykor még antibiotikummal is. Annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem veszélytelen. Az emberiség már évezredek óta használ különböző főzeteket és keverékeket a betegségek gyógyítására, ennek ellenére komoly gyógyszerkutatásról és tudományos alapokon nyugvó gyógyszergyártásról csak száz éve beszélhetünk. E rövid idő alatt azonban óriási volt a fejlődés ezen a téren, s ma már több százezerre tehető a forgalomban levő készítmények száma. Ezzel a fejlődéssel viszont alig-ofig tud lépést tartani a „gyógyszerfogyasztás kultúrája”: nap-mint-nop emberek milliói mérgezik — ráadásul fölöslegesen — szervezetüket a felelőtlenül beszedett gyógyszerekkel. A nem helyesen alkalmazott antibiotikumok nem gyógyítják meg a betegséget, viszont nagyszerű lehetőséget teremtenek az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktéri um - törzsek kialakulásához. A gyógyszerkutatás legújabb eredményeiről és a gyógyszerek helyes alkalmazásáról dr. Bauer Győző, az orvostudományok kandidátusa, farmakológus tartott érdekes és tanulságos előadást a šamoríni (somorjai) CSEMADOK-Mubban. Az előadás középpontjában a nagyközönséget leginkább izgató probléma, a gyógyszerek alkalmazásának illetve a gyógyszerekkel való visszaélés lehetőségének kérdése állt. Részletesen taglalta, miként válhat a szervezet számára veszedelmes, olykor halálos méreggé a nem megfelelően adagolt, vagy a szomszédasszony, á munkatársaik által ajánlott és nemegyszer „adományozott” gyógyszer, milyen veszélyekkel jár a házi gyógyszerfelhalmozás, a szakavatatlan önkúrálás. A kitűnő előadás méltán aratott nagy sikert. — oe — HANGVERSENY Tizenöt éves a Forrás A bratislavai Magyar Tannyelvű Gimnázium irodalmi színpada, a Forrás az elmúlt év novemberében ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az együttes tagjai két Ízben is a közönség elé léptek — a bratislavai Redoute kistermében. Az első nap Szigligeti Ede Liliomfi című színjátékának új, eredeti zenével kisért feldolgozását mutatták be a lelkes közönségnek (a zeneszerző: Dusik Gábor). Több figyelemre méltó alakítást is láthattunk. Az embernek óhatatlanul az jut az eszébe, hogy az irodalmi színpadok tájékán (nemcsak Bratislavában, hanem Samorinban (Somorján), Komáromban, Sahyban (Ipolyságon), Koiicén (Kassán) és még sok helyütt) akadna néhány tehetséges fiatal, akikkel érdemes volna komolyabban foglalkozni — idővel bizonyosan kiváló hivatásos színészek lennének belőlük. A második nap három különböző hangvételű összeállítást láthatott a közönség. A Jajszó nélkül című „montázs“ Vámos Miklós elbeszélése (Cédulák) alapján készült; — az 1976. évi Jókai Napokon elnyerte a zsűri egyik diját. Az előadás — és a másik bemutatott összeállítás, az Ásó, kppa, nagyharang című „népi játék“ — lendületét, frissességét a jó zene is fokozta, s ez a Fornax együttes érdeme volt. A zenekar egyébként a két nap során állandóan jelen volt a színpadon, sőt a második napon önálló műsorral mutatkozott be a közönségnek. Talán túlzásnak tűnik, de ez a koncert bármelyik hivatásos együttes dicséretére vált volna. Ha az ember nem hallja, el sem tudja képzelni, milyen jól muzsikálnak ezek a gyerekek (ne feledjük: még gimnazisták). Feldolgozások és eredeti számok váltogatták egymást a műsorban. (Véleményem szerint a rock-zene az a műfaj, melyben leginkább otthonosak.) Jóhangú énekeseket is hallhattunk, köztük a közelmúltban lezajlott csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek versenyének két harmadik helyezettjét is. A Forrás nagysikerű bemutatóját — közkívánatra — december 17-én és 18- án megismételték. — ez — INNENONNAN ■■■■■■■■■■ Nyolcvanéves Lil Dagover (képünkön), a némafilmek korszakának legendás sztárja. Kitűnő színésznő volt. Mas Reinhardt fedezte fel, s évekig a salzburgi ünnepi játékoknak volt egyik legünnepeltebb művésze. A legutóbbi időkig játszott — színpadon és filmekben egyaránt. A Tengeri Halászati Intézet megrendelésére a gdanski Műszaki Egyetem Hajóépítési Intézetében olyan vizalatti járművet konstruáltak, amelynek feladata a halászat idején a halak és a halászó berendezések megfigyelése. A „Grzeš”nek nevezett járművet most próbálják ki a Gdanski öböl vizein.
