A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-25 / 13. szám
1. Japán gyermekkórus magyar népdalokat ad elő 2. Zenei nevelés Japánban — furulya-koncert a táblára irt kottából 3. Japán lányok kimonóban 4. Szabadtéri bemutató — a hires kócsagtánc 5. A nikkói Jomeimon szentély kapuja Az igazsághoz tartozik, hogy Kodály Zoltán — sohasem járt Japánban. Zenepedagógiai elvei azonban ide is eljutottak: az ö útmutatásai alapján tanítják muzsikálni a japán gyerekeket. Azt hiszem, kevesen tudják, hogy Tokióban létesült az első Kodály-intézet a világon, jóval megelőzve például a — kecskemétit. Hivatalos japán neve: Kodály geidzsucu kjóiku kenkjúso, magyarul: Kodály Művészeti-Nevelési Kutatóintézet. tanítónők — Kodály módszerével tanit éneket-zenét szerte az országban, és sok-sok, japán gyerek énekel úgy, ahogy azt Kodály a magyar gyerekektől várta, fgy tehát, bár sohasem járt itt, Kodály nagyon is jelen van Japánban. Van azonban valami más is, ami Kodályt idézi Japánban: a hagyománytisztelet, az, hogy a népművészetek ma is igen fontos szerepet játszanak a japánok életében. Eredeti alakjukban és A Hét számára írta: PALÔCZ TAMÁS ] . _______ Ez nemcsak annyit jelent, hogy Kodály neve megjelent egy — ha nem is túlságosan nagy — japán intézmény levélpapírján, bélyegzőjén, kiadványain. Az intézetnek ma már több mint ezer volt tanítványa — óvónők, tanítók és „hivatásos" művészetekké fejlődve egyaránt. Tömegek táncolják itt a népi láncokat — a városokban is! — s népi eredetű mozgásmüvészetükböl fejlődött ki a hagyományos japán színház, igy például a világszerte ismert
