A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-25 / 13. szám
Délelőtt tíz óra fed« jár az idő, oaalant ragyogó téli napsütés. A gazdasági udvar egyetlen fűtött épületében férfiak szol on náznak. Ferenczy Miklós az utolsó kenyérfalathoz törli bicskája pengéjét, majd bekattintja, zsebrevágja a kést, aztán feláll: mehetünk! A nádasba indulunk. Nagykesziről, Nagykeszi határába, abba a hatvan hektáros rengetegbe, amely már csak hallomás után is régi-régi időket idéz. Mielőtt nekivágunk a pokolian rögös, de szerencsére keményre fagyott mezei útnak, Ferenczy Miklós még hazaugrik d sarlóért, amely közel sem sarlóra, inkább egy rövidnyelű, rövidpengéjű kaszához hasonlatos. Abból is készült: kiszolgált kaszapengéből. Ezért is nevezik a Sárközben kacérnak (kasszaorr) ezt az alkalmatosságot. Közelebb, a Fertő-tó környékén kocér, itt Nagykeszin meg csak egyszerűen sarló, de azért errefelé is mesterien tudott vele bánni a legtöbb férfiember. Hót itt vagyunk. Egy fűzfákkal ékesített lapos partján állunk. A füzes felét már lebotólták. FöJd bevert karók közé rakva sorakoznak a rőzsekötegek. Nosztalgiát ébresztő látvány. Nem tudni, ki botolta a fákat, de az elvégzett munka rendje szépen megmutatja, hogy örömét lelte a munkában az az ember, még akkor is, ha a fejsze nyele a kezére fagyott. Nem tudni ki volt, hogy hívták, mégis ismerős: egy csallóközi. Mögöttünk őszi vetés zöldell a fagyos földben. Előttünk pedig a nádas. Szélei a láthatár aljába mosódnak. Mert bizony hatvan hektár nem kis terület. Ajánlják, másszák fel a>nra a fűzre ott, onnét talán belátható. Felmószok. Könnyen megy, mert a vadászok botokat szögeztek a fa törzsére. Errefelé ilyen a magasles. Lesni meg van mire, hiszen o vaddisznók csordástul lakják a rengeteget, de a szarvas sem kevés. Fácán meg számtaílon. És persze szárcsák, nádiverebek, nádirigók, bíbicek és még sokféle viziszárnyas nyugalmas otthona ez a hatvan hektár. Fele a szövetkezeté, a másik fele az állami gazdaságé. Régen háromfelé tagolódott: a báróné nádasa* a Goldsmith nádasa, meg a jobbmódú parasztoké. Aratni persze mindig a fallti legszegényebbje aratta fe az egészet. A cselédek. Mint Ferenczy Mikfás apja is. Mesélte, hogy a nádarató cseléd este, miután a napi száz kévét levágta, hazavihetett egy kéve nádat. De úgy, hogy derékba kellett törnie a kévét, nehogy másra, mint a kemence befűtésére használhassa. „Fűzfavesszővel apró tüzefőkévéket kötöttünk belőle s pirosló gyerekarccöl ültünk a kemence előtt, vártuk, mig a tűzben szétugrik a kéve. Az volt az örömünk." Ferenczy Miklós abbahagyja a mesét. Lássuk, miből élünk! — mondja és nekilát a nádvágásnak. Egy perc sem kefl'l hozzá és Ferenczy Miklós hóna alatt ott a kövér nádkéve. A kötözés módját is megmutatja. Közben a munka veszélyeiről beszél. Hogy milyen óvatojon kell bánni a sarlóval, mert egy pillanat és a sípcsont . persze éles ám a nád is, u Úgy bevágja az ember hetekén óit nem akar gyóngolunk, csatangolunk, csöródasban — inkább csak az ívéért. No meg hogy vadvast lássunk. Mert hogy félni *• még sosem támadt itt emvad. Inkább elszalad. El is dt. Látni nem láttuk mi sem a át, csak a csörtetést hallottuk, meg néztük, amint hosszú sávban mozog a menekülő állat nyomában a nád. Szarvas lehetett, mert gyors volt. A vaddisznó lomha. Fölöttünk vadlibarajok vonulnak nyugat felé. ülünk a levágott kévéken, hallgatom a mesét. T Kemény munka ám ez. Micsoda hidegekben dolgoztunk! Olyan szelek fújtak, hogy háttal kellett idejönnünk egészen a falu szélétől, mert .lefagyott volna az arcunkról a hús. Bent a nádasban aztán általában tavasz volt. Kezdetben fázott a kezünk, de megdörzsöltük egy marék hóval, aztán attól kigyulladt ám: a tenyér s úgy dolgozott az embgr* hogy gőzölgőit rajtunk a ruha. Itf, o levágott nádfal mellett tíz fokkal is melegebb van, mint odakint. Napos időben még el is lehet .szundítani. Mert itt azért van mit ki-Terepszemle a nádasban Kész a kéve pihenÄäWindíg hajnalban jöttünk, még holdvilágnál s ha olyan fényes volt az éjszaka, még éjszaka is vágtunk. Mert nem volt ám mindegy, hogy ki milyen helyet foglal el magáinak. Van jobb, szikárabb, karcsúbb nád, és van persze vacakabb is. De azért szép munka . ez, jó munka. Szeretem. És szeretek itt -enni. Kolbász, préshurka, szalonna. Meg a beszélgetés ugy-e. Termoszban teát. kávét is hozunk, no meg egy kis pálinkát is persze. Apám szegény mindig egy darab kenyeret hozott magával, meg egy fej vöröshagymát. így volt bizony. Az öregapám meg sokszor azt se. A sarló hegyével léket vájt a jégbe, s egy nádszálon felszívta a vizet. Ez volt ez ebéd. Próbáltam én is, bugyvadt íze van, békának való ebéd, nem embernek. No de hát olyan idők is já*rták,i amikor így voit. Rosszul volt bizony. Akinek házra kellett a nád, gz részbe vágta. Egy teljes téli szezon kellett hozzá, hogy megkeresse az ema háza fedelét. Híres nád te toraók voltak ám a keszi öregek. Értetkj a módját. A kutyafáját, engem azér nem hagy nyugton, mert ahogy
