A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 11. szám
Fraňo Kráľ nemzeti művész, a szocialista realizmus Jilemnický mellett legjelentősebb szlovák úttörője 1903. március 9-én született az USA Ohio államának Barton nevű városában, ahová szülei a munkanélküliség, a nyomor és a nélkülözés elől vándoroltak ki. Édesanyja azonban a gyerekekkel együtt hamarosan hazatért, Fraňo Kráľ gyermek- és ifjúkora ezért a Liptó megyei Smrecany falucskához fűződik. Már kisiskolás korában libapásztorkodott, hogy segítsen anyja s a család anyagi gondjain. Az elemi iskola elvégzése után ácsmesterséget tanult, de inaskodását félbe kellett szakítania, hogy betegeskedő édesanyjának segítsen odahaza, a kis gazdaságban. Továbbtanulásra csak az első világháború befejezése után gondolhatott, amikor fivérei hazaértek a frontról és édesapja is visszatért Amerikából. A Spišská Nová Ves-i (iglói) tanítóképzőbe iratkozott be és óraadásból, a nyári szünidőben végzett munkákból tartotta fenn magát. Tanítóképzői tanulmányai idején lépett be Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Az elemi iskolai tanítói oklevelet 1925-ben szerezte meg, majd bevonult tényleges katonai szolgálatra. Ekkor betegedett meg tüdőgümőkórban. A matlárházai és más tátrai szanatóriumokban kezelték, de gyógyulatlanul elbocsátották, mivel a betegek és az ápolószemélyzet között kommunista sejtet szervezett. A Tátrában ismerkedett meg a marxista irodalommal és írta első verseit, amelyek kezdetben a Pravda chudoby, a Pravda és a Rudé právo című lapokban, később a Dav, a Mladé Slovensko és a Slovenské pohľady című folyóiratokban jelentek meg. Íróvá érése folyamán ismerkedett meg a haladó cseh irodalommal, nagy hatással voltak rá Neumann, Wolker, Hora, Biebl, Seifert, Majerová és Olbracht művei. Makszim Gorkij és Majakovszkij műveinek beható tanulmányozása is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Fraňo Kráľ egyike lett a szocialista realizmus legjelesebb képviselőinek a szlovák irodalomban. írói fejlődésére ugyancsak nagy hatással volt barátsága Peter Jilemnickývél, Edo Urxszal és Bedŕich Václavekkal. Tanítói működését 1927-ben Okoličné községben kezdte, ahonnét haladó gondolkodása miatt a kékkői járás egyik „isten háta mögötti" falucskájába, Petőre helyezték. Később Vyšná Slaná községben tanítóskodott, 1931-ben pedig már mint ismert író és kiváló pedagógus Bratislavában kapott tanítói állást. Itt tanított 1938 végéig, amikor csekély járadékkal nyugállományba küldték. A német megszállás idején együttműködött Szlovákia Kommunista Pártjának illegális központi bizottságával. A felszabadulás után az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal osztályvezetője és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője lett. Életművéért elnyerte a „nemzeti művész" kitüntető címet. 1955. január 3-án húnyt el. Fraňo Kráľ életműve igen sokrétű írói tevékenységről tanúskodik. Irt költeményeket, elbeszéléseket és regényeket, de mint ifjúsági író és publicista is jelentős tevékenységet fejtett ki. Irodalmi munkásságát költőként kezdte. 1930-ban jelent meg első verseskötete Fekete szín a palettán (Čerň na palete) címmel,' amely részben saját egyéni, részben pedig a tőkés elnyomás igáját nyögő kizsákmányolt dolgozó nép problémáival foglalkozó költeményeket tartalmaz. 1930-ban a nyári szünidő egy részét Jilemnickývel együtt a Balti-tenger partján töltötte. Ott szerzett benyomásait, élményeit tíz költeményben énekelte meg, ezeket 1931-ben adták ki Baltikum (Balt) címen egy kötetben. öt évvel később, 1936-ban látott napvilágot Képeslapok (Pohľadnice) című verseskötete, melynek vezérmotívuma a kapitalizmus, a fasizmus és a háború elleni egyértelmű állásfoglalás. A felszabadulás után még két verseskötete jelent meg. 1945-ben adta ki a fasiszta megszállás idején írt verseit Éjszakából a virradatba (Z noci do úsvitu) címmel. A kötet tulajdonképpen az 1938-1945-ös éveket felölelő költői napló, a benne összegyűjtött költemények részben a fasiszták elleni harcra mozgósítanak, részben a hazai és külföldi politikai események alakulását kommentálják. Fraňo Kráľ azokban a nehéz esztendőkben is töretlenül ott kívánt állni a forradalmár költő nehéz posztján. Költeményeiben józanul értékeli és mérlegeli az 1938. esztendő szomorú eseményeit, elítéli a Hlinka-féle néppárt áruló politikáját, harcba szólít a fasiszták ellen, elítéli a háborút, a terrort, az esztelen öldöklést és pusztítást s szilárdan bízik az igazság és a demokrácia végső győzelmében. A tavasz útján (Jarnou cestou - 1952) című kötetében közzétett versek arról tanúskodnak, hogy a költő nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a felszabadulás és a februári győzelem után ránk köszöntött új életet. A kibontakozó szlovák szocialista prózairodalomban is jelentős helyet foglalt el Fraňo Kráľ, hiszen Peter Jilemnickývel együtt a Gorkij kezdeményezte szocialista realista írói alkotó módszert honosította meg a szlovák irodalomban. Első regénye Eltorlaszolt út („Cesta zarúbaná") címmel jelent meg 1934-ben. Ez a kapitalista rendszer nagy gazdasági válságának időszaka volt, amikor a burzsoá csehszlovák kormány egy évre betiltott minden kommunista sajtókiadványt. Fraňo Kráľ tehát a művészi szó erejével akart hatni a dolgozó tömegekre és regény formájában kívánt kapcsolatba lépni velük. Az 1937-ben írt Találkozás (Stretnutie) című regényének cselekménye Dalmáciában játszódik és a délszláv népek küzdelméről szól a kapitalizmus és az egyre nagyobb tért hódító fasizmus ellen. A regény fasiszta- és háborúellenes beállítottsága miatt megírása idején nem kerülhetett kiadásra, csak nyolc évvel később, 1945-ben jelent meg. 1949-ben látott napvilágot. A szebb életért (Za krajší život) című önéletrajzi riportregénye, egy évvel később pedig az Úgy lesz, ahogyan még nem volt (Bude, ako nebolo) című regénye, amely Szlovákia háború utáni gazdasági újjáépítését mutatja be a podbrezovái vasgyár problémáinak vetületében. Fraňo Kráľ jelentős ifjúsági regények szerzőjeként is beírta nevét a szlovák irodalom történetébe. Az ifjúság számára írt könyveinek művészi értékét nagy mértékben növeli az a tény, hogy nem a tündérmesék stílusában fordult a gyermekolvasókhoz, ifjúsági regényeinek témáját pedig a proletárgyerekek és proletárcsaládok mindennapi küzdelmes életéből merítette. Jano című, sok önéletrajzi mozzanatot tartalmazó regénye (1931) egy kisfiú küzdelmes életét mutatja be, akinek már kisiskolás korában dolgoznia kellett, hogy segítsen biztosítani a család megélhetését, s aki végül is gyermekes (nagyotakarással" elhatározza, hogy Jánosíkhoz hasonlóan felcsap betyárnak, mert más módot nem lát, miként harcolhatna az igazságtalan kapitalista elnyomás és kizsákmányolás ellen. 1932-ben jelent meg Csenkóné árvái (Čenkovej deti) című ifjúsági regénye. Ebben egy fiatalon megözvegyült munkásasszonynak és három gyermekének szomorú sorsát mutatja be az író meghatóan ábrázolva, hogy a gyermekekben a jólét iránti természetes vágyakozást legyőzi az édesanyjuk iránti szeretet és ragaszkodás. Fraňo Kráľ kétségtelenül sokoldalú tevékenységet fejtett ki és egyik megteremtője lett a szocialista realizmus alkotó módszerére építő szocialista szlovák irodalomnak. Művészi tevékenységének elismeréseként nyerte le a „nemzeti művész" kitüntető címet. Művei, főleg prózai alkotásai ma is közkedveltek a szlovák olvasóközönség körében. Több műve magyar fordításban is megjelent. SÁGI TÓTH TIBOR EGY ISMERETLEN MÓRICZ ZSIGMOND-VERS Ha szereted a tűz színű virágot, Ne olvasd el az én könyvemet, Mert nem találsz ott tomboló világot Csak bánatos és öröm könnyeket. Mert, nem azé a dal, aki eldalolja, Hanem azé aki sírni is tud rajta. Egy selyem kazettba tedd a leveleket, Miket mámorosán írogattam neked. Levél, melyre nincs szó Se visszhang, se válasz Temetőbe való csendes Halott már az. Bpest 1920. VI/21-én Móricz Zsigmond A hatvanas évek elején hazánkban a CSEMADOK rožňavai (rozsnyói) helyi szervezete az elsők között rendezett irodalmi esteket. Drenko István nagy ambícióval szervezte ezeket az előadásokat, s közönségben sem volt hiány. Kár, hogy a szervezetlenség vagy nemtörődömség miatt évek óta egyre kevesebb irodalmi előadást hallhatunk. Az egykori előadásoknak Rubint Gézáné szül. Sztavián Anna is gyakori résztvevője volt. Amikor Móricz Zsigmondról emlékeztünk meg, felkeresett, és közölte velem, hogy fiatal korában ismeretségben állt az íróval, aki abban az időben verset is írt hozzá. A verset — további megőrzésre — most nekem adja át, mivel tudja, hogy Móricz az édesapámról is írt humoros novellát, és az elhalálozott László bátyám ugyancsak bejáratos volt hozzá. Később az író lánya — egy átutazása alkalmával — engem is felkeresett. Tehát úgy gondolta, legjobb helyen nálam lesz a vers. Talán ösztönösen megérezte közeli halálát, mert egy éven belül meghalt. Mikor kutatni kezdtem az íróval folytatott levelezése után, már nem találtam semmit. Az egyik barátnőjétől, Molnár Ilonkától, annyit tudtam meg, hogy ifjú korában Budapesten élt. Az ismeretség tehát abból az időből származik. Felettem is elmúltak az évek. s egyre inkább érzem annak szükségességét, hogy Móricz Zsigmohdnak ezt az ismeretlen versét nyilvánosságra hozzam, s megmentsem a feledéstől. Őrizzük meg Móricz Zsigmond kéziratát tisztelettel és kegyelettel: mint ahogy a rozsnyói temetőben Móricz Bandika sírját gondozzák az író tisztelői. A kisfiúnak egyébként Ady Endre volt a keresztapja. VASS JÓZSEF A SZOCIALISTA REALIZMUS SZLOVÁK IITTŐRCjE (75 éve született Fraňo Kráľ) 14
