A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 11. szám
A címet Vörösmarty Mihály egyik ismert verse sugallta. Ha könyvtárba kerülök s tekintetem végigsiklik a mennyezetig nyúló könyvespolcokon, mindig ez a gondolatokat továbbfejlesztő, kérdéseket feltevő, filozófiai töltésű, magas lírai hőfokon áradó költemény-remek jut eszembe. A Blatná nad Ostrove-i (sárosfai) könyvtárban is először a könyvekkel ismerkedem meg, csak utána a könyvtárossal, Méry Andornéval. A könyvek közül pedig éppen az ifjúsági és gyermekirodaimat választom. Ott időzöm legtovább, ugyanis mindig jólesően nyugtázom a könyvtárosok szabadkozását, hogy milyen kopottak, szakadozottak ezek a könyvek és nemsokára majd újakkal pótolják őket. örülök, mert a kopott könyveket nagyon sok gyermek olvashatta már. A megkopott könyvnek nincs miért szégyenkeznie, bevégezte küldetését, hiszen nem holmi lakásdísznek készült! A sokáig érintetlen heverő, mindig újnak látszó könyv inkább ébreszt bennem sajnálatot. A sárosfai könyvtárban könyvek nem dísztárgyak. Az újonnan vásárolt könyvek is rögtön olvasóra találnak. És ebben nem kis érdeme van Méry Andornénak, aki 12 éve áll a könyvtár élén és azóta kétszer elnyerték, illetve megvédték a Példás könyvtár címet (1971-ben és 1976-ban). És amíg ide eljutottak, érdemes dióhéjban felvázolni a könyvtár eddigi működését: először két szekrényük volt a régi iskolában. Méryné vállalta, hogy szombatonként két órát foglalkozik a könyvtárral, de a nagy érdeklődés miatt néha hétfőn is könyvtárórát tart. Később kaptak egy szobát és a könyvek a helyi nemzeti bizottság jóvoltából egyre szaporodtak. A könyvtár újabb helyiséggel bővült és Méryné idejét is egyre jobban lekötötte. 1975-től a jelenlegi helyre, a volt körzeti orvosi házba került a könyvtár, ahol három szobában szépen berendezett olvasó teremmel rendelkezik. Méryné pedig napi négy órás munkaidővel (csütörtök szabadnap) vállalta a több PERGŐ ÉVEK El Andovcéban (Andódon) egy 78 éves özvegyasszony. Kiss Matild néni. Testi ereje már gyengülőben van, de szellemileg még friss. Nem felejti emlékeit, hosszú életének eseményeit. Szívesen mesél a múltról unokáinak, lassan már dédunokáinak is. Mozgalmas életút áll mögötte. — Most sem tud tétlenül ülni — mondja Berta asszony, Matild néni lánya, aki szeretettel vigyáz édesanyja lépéseire. — A háztartásban már alig-alig tud segíteni, de még fürgén járnak a tűvel az ujjai. Se szeri, se száma a szebbnél szebb OZSVALD ÁRPÁD MÉRY ANDORNÉ hímzett díszpárnáknak, térítőknek. Tele van már velük az egész lakás. Most is fürgén öltöget, miközben életéről mesél. — Az első világháború idején mentem férjhez. Édesapám akkor az olasz fronton volt. Férjem a vasútnál dolgozott, így őt felmentették a katonai szolgálat alól. Az első gyermekem 1917-ben született, az utolsó, aki életben maradt, tíz évvel később. Hat lányt és hét fiút neveltünk fel. Az unokák már el sem hiszik, milyen körülmények között. Saját házunk akkor még nem volt. Először az én szüleimnél laktunk, hol Érsekújvárott, hol ismét Andódon béreltünk lakást. Pénzé rrtinél kisebbet, mert nem tudtunk volna magas bért fizetni. Férjem a fűtőházban dolgozott Űjvárott. En meg mindig ott, ahol éppen tudtam. Részért vállaltam répát, kukoricát, burgonyát a Károlyi uradalomban. A terményt állatok nevelésére fordítottam. Hogy megérte-e? Nem, de bármilyen keveset is kénytelen voltam elfogadni. Télen mosni, takarítani a városba jártam. — Emlékszem — szól Berta aszmint négyezer kötetes könyvtár vezetését. A könyvtárostól nem illik megkérdezni, szeret-e olvasni, szereti-e a szakmáját. Ez legtöbb esetben csak formális kérdés lenne. Persze, hogy szereti. Másképpen el sem vállalná e szerényen jövedelmező állást. Méryné hatgyermekes édesanya, három fia és három lánya van. Munka után várja otthon a „második műszak", a háztartás, a házi munka gondja. Kis falu Sárosfa, lakosainak száma mintegy 800—900 között mozog. A Példás könyvtár címhez nemcsak könyvek, hanem olvasók is kellenek. És vannak is. Az olvasók szempontjából a téli hónapok a legerősebbek, ebből is kiemelkedik november hónapja. Ebben az időszakban, például tavaly 470 könyvet kölcsönöztek ki a könyvtárból. Tehát a házi statisztika szerint minden második sárosfai polgárra jutott egy könyv. És ez nem kevés, különösen akkor nem, ha hozzászámítjuk a házikönyvtárak gyarapodását is. Meg kell még jegyeznünk, hogy az olvasók nagyobbik fele felnőtt korú. így a statisztikát nem a kötelező olvasmányokat kereső iskolások növelik. A könyvtáros nemcsak könyvszerető, de jó pedagógus is. Tudnia kell, melyik embernek, milyen az ízlése, milyen könyvet ajánljon, hogy a kezdő olvasót ne riassza el az első könyvvel. Mit olvasnak és milyen könyveket keresnek az olvasók? Az igény és a kereslet színvonala olyan mint a többi hasonló dél-szlovákiai könyvtárban. Az idősebbek elsősorban klasszikusokat: Jókai, Mikszáth, Móricz műveit keresik. Különösen akkor nő meg az érdeklődés egy-egy könyv iránt, ha filmváltozatát a televízió is közvetíti. Még mindig sokan olvassák Passuthot és Berkesit. A csehszlovákiai magyar írók közül elsősorban Ordódy Katalin és Duba Gyula könyvei népszerűek. Az ifjúság körében a Delfin- és Sirálysorozat, a pöttyös és a csíkos könyvek, valamint Verne művei viszik a pálmát. De sokan keresik a népszerű tudományos ismeretterjesztő könyveket, enciklopédiákat KISS MATILD NÉNI szony —, tízéves voltam, amikor édesanyámat először operálták meg vesekövekkel. En is el akartam menni, hogy meglátogatom, de a nővérem azt mondta, te nem jöhetsz, nincs harisnyád. Es nem azért nem volt, mert a szüleim elherdálták vagy az édesapám elitta volna a pénzt. Nem, nem azért. Dolgoztak ők, ° amennyit csak bírtak. De hát csekély volt a kereset és nagy a család. — Minket is keresetre fogtak, amint kitavaszodott — szól Czaban Ilona, Matild néni másik lánya, aki szintén Andódon lakik. — Libát őriztünk, vagy más munkában segítettünk édesanyánknak. — A legidősebb fiamat még kitaníttattuk géplakatosnak, de a többit már nem tudtuk. A másik fia is ügyes ember. Ért mindenhez, afféle ezermester. A Rempónál dolgozik. A legjobb munkások egyike. A legfiatalabb lányomnak nagynn könynyen ment a tanulás. Még a tanítónő is eljött, s erősködött. hogy taníttassuk tovább. De hát erre nekünk nem volt pénzünk. Az örökös pénzhiány akkor szűnt meg, amikor IS
