A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-11 / 11. szám

HALLOTTUK LVASTUK hattok /öve/, akik közül nem egy mozgása em­lékeztetett, egyebek között, Beke MA­­TESZ-ban rendezett Othellójára. Hogy a Miskolci Nemzeti Színház közönsége hosszan tartó vastapssal köszönte meg a bemutatót, Beke újabb rendezését és köszöntötte a művészeket, nem kis ré­sze van benne a Kassai Állami Színház művészének, Ián Hanáknak, aki nagy­méretű és rendkívül hatásos díszleteket tervezett, lehetőséget kínálva a rende­zőnek — Beke Sándor szavaival — nemcsak a szerelem, hanem a magány poézisének képi megkomponálásához is. (Felvételünkön Reviczky Gábor és Blas­­kó Péter) BODNAR GYULA (Jármay György felvétele) I / r .' •/ ✓ SZÍNHÁZ Lorenzacció (Beke Sándor rendezése Miskolcon) Erezzük, a hatalmas tér sötétjében jó­val több ember van, áll mozdulatlanul, mint amennyi látható a színpad bal ol­dalára vetülő kékeszöld lényben, eme­leten. A magasban, vörös palástban, bábu lóg. Lenyűgöző a látvány, a szür­reális színpadkép látomásokat szül. Az­tán kigyulladnak a lények, megeleve­nedik a szin, Firenze fiatalurai és höl­gyei tivornyáznak. Akárcsak a tirannus fejedelem, Alessandro Medici,, aki a pápa és a német császár katonáinak segítségével uralkodik a város, a nép fölött, egyre elviselhetetlenebből. A fő­nemesség körében is nő az elégedet­lenség, mind többen szeretnék eltávo­lítani a fejedelmet, megállítani a rom­lást, szabadnak látni a népet. „Meg­ölöm Alessandrót" — mondja Loren­­zaccio. — Ha utána a republikánusok helyesen cselekednének, könnyen ala­píthatnának köztársaságot; mégpedig olyan szépet, amilyen sohase volt még a földön. Feltéve, ha a nép is velünk lenne . . . Fogadjunk, hogy sem ők, sem a nép nem fognak semmit csinálni.“ Jól sejtette a fiatal Medici-herceg, akit Alfred de Musset (1810—1857) az 1830-as évek „szaggatott lelkű“ (Bene­dek Marcell jelzője) fiataljainak érze­lem- és gondolatvilágából formált költői lelkületűnek és gonosznak, léhának és eszelősnek, gyilkosnak, és — végül is — cselekvőnek. Megöli Alessandrót, aki­nek a keritője is volt, nem rajta múlott, hogy Cosimo Medici személyében is­mét önkényuralkodó foglalta el a fe­jedelmi széket. A romantika korszakában született nagyszabású darabbál Beke Sándor stí­lusában egységes, ritmusában példás, érzelgős jelenetektől mentes, látványos, metaforikus képekben bővelkedő, fe­szes előadást hozott létre, sok szerep-KDNYV Mészöly Miklós: Pontos történetek, útközben Mészöly Miklós írásait olvasva mindig eszembe jut, hogy a gondos, részletes, pontos leírás mindennél fontosabb. Pe­dig gyakran megesett velem más köny­vek olvasása közben, hogy a jelenetek, képek, gondolatok nagy pontossággal történő leírása idegesített, nem tudtam a sorokat, mondatokat végigolvasni, át kellett hajtani egy lapot. Mészöly Mik­lósnál másképp jelentkezik ez a már­­már túlzott tárgyilagosság. Ö a fontos, jellemző dolgokban tárgyilagos. És az írások azért lesznek így is érdekfeszí­­tőek, minden szó azért kapja meg han­gulatát, fontosságát, mert Mészöly tud­ja, hogy a mondanivalójának megérté­séhez minek a pontos bemutatása szük­séges. Szóbanforgó könyvének a cí­me ezt a pontosságot elárulja. A cím nem kérkedik, és nem az írások alkal­mazkodnak a címhez, hanem a cím az írásokhoz. Hogy mik ezek a pontosan megírt történetek, útközben? A könyv főszereplője — ha a mesélőt lehet így nevezni — utazik. Haza látogat Buda­pestről Romániába. Felkeresi azokat a helyeket, ahol nevelkedett, megkeresi ismerőseit, rokonait, új emberekkel is­merkedik, eltöpreng a változásokon, s mint egy állandóan működésben lévő kamera: mindent meglát, regisztrál. De valamilyen nagyon „finom" szűrőlencse van a kamera objektivja előtt, mert a sallang elmarad: a filmen csak a fontosat látni. Hogy a kép mégis gaz­dag, telített? Ennyire van szüksége Mé­szöly Miklósnak gondolatai kifejezésre­­juttatásához: Egyenlők vagyunk, egyen­lőségünket, emberségünket ne adjuk fel. önmagunkkal és másokkal szemben legyünk ugyan mértéktartók, de ne meg­alkuvók! — zolczer — FILM Hűtlen férj vagyok A Hűtlen férj vagyok című francia filmben csupán arról van szó, hogy egy férj, illetve családapa — ha jól emlék­szem a nevére, bizonyos Blanchard úr — rendszeresen csalja a feleségét. Eb­ben a „tevékenységben” főleg a tit­kárnői segítik, mert ugye a francia tit­kárnők mindenre kaphatóak. Hogy mi­ként kerekedett ki ebből a nem éppen gazdag cselekményből egy egész film? Úgy, hogy az illető férj kétszer is új beosztásba jutott, s az új beosztáshoz természetesen új titkárnőt is kapott. Az első dolga, persze, az volt, hogy új tit­kárnőjével megcsalta a feleségét. A film egyébként azzal fejeződik be, hogy Blanchard úr új titkárnőt kap (úgy lát­szik, Franciaországban igen könnyen osztogatják a titkárnőket), s azonnal udvarolni kezd. Szóval, nem oldódik meg semmi, a hűtlen férj továbbra is hűtlen férj marad — lényegében tehát semmi sem változik. Hogy miért kellett erről a nem valami különös esemény­ről filmet készíteni, azt csak Jean Yanne tudná megmondani, aki nemcsak a hűt­len férj szerepét vállalta magára, ha­nem a film témáját is kiötlötte. Mond­juk meg őszintén: színészként még meg­járja, ötletei azonban nem valami ere­detiek . . . — ve — DRÁMA Sütő András: Káin és Ábel A romániai Sütő András első nagy vissz­hangot keltő drámai alkotása az Egy lócsiszár virágvasárnapja, amelyről azt mondotta a szerző: „Kolhaas Mihály szomorú történetének olvastán egy má­sik ablak nyílt meg előttem. Azon át nézve: nem a kleisti szemlélet (Hein­rich von Kleist krónikája nyomán irta a darabot) égtája gomolygott föl az idő távolából, hanem egy vérbeiojtott pa­rasztforradalom kormos-pernyés-akasz­­tófás, újra moccanó világa... Ezt az ablakot pedig nem is magam vágtam: az azóta eltelt idő nyitotta meg mind­annyiunk előtt, akik e dráma hőseinek arcvonásai között talán ismerős voná­sokat is fölfedezhetünk: a magunkéit.” Második még nagyobb visszhangot keltő drámai alkotásáról, a „Csillag a máglyán“-ró! azt mondotta: „A Kálvin- Szervét drámának első, gyermekrajzo­latú vázlatát a nagyenyedi Bethlen kol­légium tanitójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson ... A kol­légium igazgatóságának nyári vakáció­ra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért vá­lasztottam éppen őt az Írás próbatéte­leként. Talán a hányatott sorsú és ne­héz próbáknak alávetett férfiú küzdel­me vonzott; a közéletbe kényszerült ma­gány a cselekvés szorításában. Véle fog­lalkozva ragadta meg képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa." A drámatrilógia harmadik darabját, a Káin és Ábelt tavalyi novemberi szá­mában közli a romániai Igaz Szó. A da­rab megírásának indítékáról Sütő töb­bek között a következőket mondja Haj­dú Győzőnek, a folyóirat főszerkesztő­jének: „Káin — a biblikus köztudatban testvérgyilkosként számontartott gyűlö­let — ugyancsak ellentmondásos jel­kép. Túl azon, amit a példázat a tu­datunkba sulykolt: a világmindenség legelső fölvetett fejű embere. És ha va­laki egyszer a lehajtottíejűség­­b e n a homlokát fölveti: már van mit kezdeni vele a drámában, vagyis a szín­padon ... A mitológiába sűrített törté­net minden emberrel külön-külön meg­ismétlődik, megismétlődhet. Egyebek kö­zött ez az egyszeriség figyelmeztet a mindenkori elnyomás iszonyatos voltá­ra. Minden egyes megalázott ember: magának az emberiségnek a megcsúfo­lása. Az önmagát megalázó pedig en­nél is fájdalmasabb visszaesés az Esz­mélet szintjéről." A drámatrilógia első két darabja a romániai és magyarországi színpadok­ra újra és újra visszatérőn, visszhango­­san éli életét. Könyvalakban is megje­lent (Itt állok, másként nem tehetek). A drámák nagy erénye, hogy egyfor­mán nyújtanak színházi- és olvasmány­­élményt. S a történelmi témák színpa­don és drámakötetben azért izgalma­sak, mert korunkhoz szólnak, a mának mondanak tanulságos dolgokat. Ilyen mű a trilógia harmadik darabja, a Káin és Ábel is ... — mj — London sorrendben hatszázötvenedik polgármestere, Sir Peter Vanneck elég messze lakik a túlzsúfolt várostól, ezért nap mint nap sportrepülőgépen utazik munkahelyére, illetve az ahhoz leg­közelebb eső repülőtérre. Betekintése van tehát a világváros minden zugába: a jó városatya mindent lát. Pénzügyi machinációk miatt bukott le Ludwig Poullain, a nyugatnémet Föld­bank igazgatója. A nyugatnémet sajtó­ban közzétett fényképen csupán üres zsebeit mutatja, jövője azonban nem okoz neki gondot: évi 285 000 márka nyugdíjra jogosult. Magyarországon, a Taljándörögdei Interszputnyik telekommunikációs állo­máson január 20-án felavatták azt a berendezést, amely - a Föld müboly­­góinak segítségével — lehetővé teszi a szocialista államok közti telefonössze­köttetést és egymás tévéadásainak vé­telét. 8

Next

/
Thumbnails
Contents