A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-04 / 10. szám

f fff f m um körte az almától — mesélte a papa. — Gréti például, — akit idehaza többnyi­re Totónak becézünk, olyan eleven mint egy ugra-bugra kisördög. Mindig tudja azonban, hogy mit akar és ezt tűzön­­vizén keresztül ki is harcolja. Egyéb­ként, mint a nővérei, ő is jól úszik, ta­valy például testvéreivel együtt oda­­vissza keresztülúszta a Sportuszoda me­dencéjét. — Petra a legérzékenyebb, de egy­ben a legszófogadóbb és a legfegyel­­mezettebb is. Ő is szereti a sportot, je­lenleg úszóóvodába jár. Kajakozik is, természetesen csak felügyelet mellett. — A legjobban a nagylány, Alexa ütött az anyjára. Lágy, nőies lendületű, nem hiányzik azonban belőle a józan realitás sem. Akaraterejére az a leg­jellemzőbb, hogy az iskolában kitűnő tanúm, úszásban a gyermekkategóriá­ban már két országos bajnokságot is nyert, önállóan kajakozik, s amellett, hogy talán még betegen se hagyna ki egyetlen tv-felvételt sem, zongoraórák­ra és különnémetre is jár. Szakedzői képzésben részesül s emellett az idén szeretne megtanulni teniszezni is. De nehogy azt higgye, hogy mi szülők túl­terheljük a gyerekeket. Arra törekszünk, hogy ugyanolyan legyen a gyermekko­ruk, mint bármely más kislánynak. Amikor Kati és a kislányok visszatér­tek a csinosan berendezett nappali szo­bába, nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, hogyan kerültek be a Té­vétorna adásába? — Egyik volt sporttársam, a tv szer­kesztője kérdezte meg két évvel ezelőtt, hogy nem lenne-e kedvem gyermekeim­mel együtt az egyik tornaadásban részt­­venni. Természetesen azonnal kötélnek álltam, elkészítettem fellépésünk ko­reográfiáját s egyhetes itthoni gyakorlás után a kamerák elé álltunk. Úgy lát­szik, nem tornáztunk rosszul, mert to­vábbi megbízatást is kaptunk, s azóta hetente egyszer szerepelünk. — Gondolom, a tv-szereplés révén túlságosan is népszerűek lettek. Tapasz tolják ezt az élet hétköznapjaiban is? — Az ország minden részéből na­gyon sok levelet, de ajándékokat is ka­punk — mondja Makray Kati egy kis büszkeséggel. — Karácsonykor például tanrendet, ceruzákat küldtek lányaim­nak a vidéki gyerekek. A legszebb aján­dékot azonban egy falusi bácsi küld­te: egy olyan szőlőfürtöt, amely egy­maga három és fél kilót nyomott. Ami azonban a túlságos népszerűséget ille­ti, vannak ennek negatívumai is. Ha há­rom lányommal a városban akad dol­gunk, lépten-nyomon megállítanak a gyerekek és meg is szólítanak. Megtör­tént például egyszer a Körúton, hogy Petra egy lépéssel előttünk haladt, és „nem mi vagyunk a tv-gyerekek" kiál­tozással igyekezett elejét venni a sok megszólitgatásnak. Késő este volt már, amikor elbúcsú­zunk a Schmitt családtól. A házigazda persze, olyan kedves volt, hogy nem­csak lekísért, de kocsijával be is vitt Pestre. Amikor aztán végső búcsút vet­tünk, kézszorítás közben megkérdeztem tőle, mi jellemzi legjobban az életét, most, hogy felhagyott a versenysport­tal. — Én vagyok az ország legboldo­gabb embere — mondta csendesen. És még egyszer búcsút intve, rátaposott a gázpedálra. NEUMANN iÁNOS me csillogásán látszott, mennyire örül, hogy megjött a férje. Miután úgy nagyjából elcsendesedett a vihar, fényképész kollégám a bordás­fallal is ellátott gyermekszobában neki­látott a Schmitt lányok fényképezésé­nek, én meg kihasználva a csendet, a házigazdát kezdtem vallatni kislányai felől. — Annyira különböznek ezek egy­mástól, mint az alma a körtétől és a KONTÁR GYULA felvételei Sólymok és solymászok Az emberiség vadászati kultúrájában mindig fontos helyet foglalt el a soly­­mászat. Egyes országokban még ma is a vadászat gyöngyszemeként ápolják. Valamikor Európa-szerte kedvelt volt a solymászat. Kettős szerepet töltöttbe: egyrészt élelemszerzés, másrészt „had­gyakorlat” volt. Az, aki a lovával ár­kon, bokron át tudta követni a zsák­mányt űző vadászmadarat, biztos, hogy kitűnő lovas volt, és a harcban is meg­állta a helyét, nem is beszélve arról, hogy egy-egy jól szervezett vadászaton több száz solymász vett részt lovakkal, vadászmadarakkal, kutyákkal. A vadá­szat megszervezése és irányítása ugyan­olyan feladat volt, mint egy csata meg­szervezése és irányítása. A solymászatot a középkorban is kedvelték. Voltak uralkodók, akiknek maradandó életműve egy-egy solymász­­könyv volt. A középkor e legkedveltebb „sportjának” egyaránt hódoltak a nők és a férfiak. A reneszánsz embere úgy vélte a solymászat — kivált a hölgyek­nél — a biztos lovaglás, a bátor és kecses mozgás próbája. A lovas hajtó­vadászat pedig fölér egy hadgyakorlat­tal. A vadászpuskák elterjedésével és a szabad idő csökkenésével a solymá­szat vesztett jelentőségéből. A vadá­szatban egyeduralkodóvá vált a lőfegy­ver, csökkent a vadászkutyák s mini­málissá vált a vadászmadarak és a lo­vak szerepe. Az utóbbi száz évben a solymászat, mint vadászati hagyomány, mint sport élt tovább. A solymászat a felszabadulás után nálunk is újra fejlődésnek indult. Hiva­tásos jelleget öltött az amatőr formá­val szemben — ami lehetővé tette ki­emelkedő sporteredmények elérését. Az ötvenes években a solymászatot admi-Marian Poliak sólymán, Bojtár nevű parlagi sassal Vándorsólyom (Falco peregrinus) nisztrativ eszközökkel megszüntették. Később 1966-ban újjáalakult a Cseh­szlovák Solymászok Klubja. A szövetsé­gi államjogi elrendezés után két terü­leti, csehországi és szlovákiai szerve­zetre tagolódott, ami könnyebbé tette az egyes szervezetek munkáját. Vadászni csak karvallyal és héjával lehet. Más ragadozómadarak: sóly­mok, ölyvek, sasok stb. igénybe vételé­hez a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Kulturális Mi­nisztérium jóváhagyása szükséges. A solymászat igényes kedvtelés, meg­követeli a természet iránti szeretetet, a jó fizikai erőnlétet, és sok szabad idő kell hozzá. A madárnak megfelelő élelmet, környezetet és mozgást kell biztosítani. A vadászmadár kiképzésénél a soly­­másznak kitartónak és következetesnek kell lennie. A gyakorlóterepet a termé­szeti adottságoknak megfelelően kell kihasználni. Az eredményt sohasem az elejtett vadak száma, hanem a madár viselkedése szerint Ítélik meg. SZOKOL DEZSŐ M. Poliak felvételei 13

Next

/
Thumbnails
Contents