A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-04 / 10. szám
f fff f m um körte az almától — mesélte a papa. — Gréti például, — akit idehaza többnyire Totónak becézünk, olyan eleven mint egy ugra-bugra kisördög. Mindig tudja azonban, hogy mit akar és ezt tűzönvizén keresztül ki is harcolja. Egyébként, mint a nővérei, ő is jól úszik, tavaly például testvéreivel együtt odavissza keresztülúszta a Sportuszoda medencéjét. — Petra a legérzékenyebb, de egyben a legszófogadóbb és a legfegyelmezettebb is. Ő is szereti a sportot, jelenleg úszóóvodába jár. Kajakozik is, természetesen csak felügyelet mellett. — A legjobban a nagylány, Alexa ütött az anyjára. Lágy, nőies lendületű, nem hiányzik azonban belőle a józan realitás sem. Akaraterejére az a legjellemzőbb, hogy az iskolában kitűnő tanúm, úszásban a gyermekkategóriában már két országos bajnokságot is nyert, önállóan kajakozik, s amellett, hogy talán még betegen se hagyna ki egyetlen tv-felvételt sem, zongoraórákra és különnémetre is jár. Szakedzői képzésben részesül s emellett az idén szeretne megtanulni teniszezni is. De nehogy azt higgye, hogy mi szülők túlterheljük a gyerekeket. Arra törekszünk, hogy ugyanolyan legyen a gyermekkoruk, mint bármely más kislánynak. Amikor Kati és a kislányok visszatértek a csinosan berendezett nappali szobába, nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, hogyan kerültek be a Tévétorna adásába? — Egyik volt sporttársam, a tv szerkesztője kérdezte meg két évvel ezelőtt, hogy nem lenne-e kedvem gyermekeimmel együtt az egyik tornaadásban résztvenni. Természetesen azonnal kötélnek álltam, elkészítettem fellépésünk koreográfiáját s egyhetes itthoni gyakorlás után a kamerák elé álltunk. Úgy látszik, nem tornáztunk rosszul, mert további megbízatást is kaptunk, s azóta hetente egyszer szerepelünk. — Gondolom, a tv-szereplés révén túlságosan is népszerűek lettek. Tapasz tolják ezt az élet hétköznapjaiban is? — Az ország minden részéből nagyon sok levelet, de ajándékokat is kapunk — mondja Makray Kati egy kis büszkeséggel. — Karácsonykor például tanrendet, ceruzákat küldtek lányaimnak a vidéki gyerekek. A legszebb ajándékot azonban egy falusi bácsi küldte: egy olyan szőlőfürtöt, amely egymaga három és fél kilót nyomott. Ami azonban a túlságos népszerűséget illeti, vannak ennek negatívumai is. Ha három lányommal a városban akad dolgunk, lépten-nyomon megállítanak a gyerekek és meg is szólítanak. Megtörtént például egyszer a Körúton, hogy Petra egy lépéssel előttünk haladt, és „nem mi vagyunk a tv-gyerekek" kiáltozással igyekezett elejét venni a sok megszólitgatásnak. Késő este volt már, amikor elbúcsúzunk a Schmitt családtól. A házigazda persze, olyan kedves volt, hogy nemcsak lekísért, de kocsijával be is vitt Pestre. Amikor aztán végső búcsút vettünk, kézszorítás közben megkérdeztem tőle, mi jellemzi legjobban az életét, most, hogy felhagyott a versenysporttal. — Én vagyok az ország legboldogabb embere — mondta csendesen. És még egyszer búcsút intve, rátaposott a gázpedálra. NEUMANN iÁNOS me csillogásán látszott, mennyire örül, hogy megjött a férje. Miután úgy nagyjából elcsendesedett a vihar, fényképész kollégám a bordásfallal is ellátott gyermekszobában nekilátott a Schmitt lányok fényképezésének, én meg kihasználva a csendet, a házigazdát kezdtem vallatni kislányai felől. — Annyira különböznek ezek egymástól, mint az alma a körtétől és a KONTÁR GYULA felvételei Sólymok és solymászok Az emberiség vadászati kultúrájában mindig fontos helyet foglalt el a solymászat. Egyes országokban még ma is a vadászat gyöngyszemeként ápolják. Valamikor Európa-szerte kedvelt volt a solymászat. Kettős szerepet töltöttbe: egyrészt élelemszerzés, másrészt „hadgyakorlat” volt. Az, aki a lovával árkon, bokron át tudta követni a zsákmányt űző vadászmadarat, biztos, hogy kitűnő lovas volt, és a harcban is megállta a helyét, nem is beszélve arról, hogy egy-egy jól szervezett vadászaton több száz solymász vett részt lovakkal, vadászmadarakkal, kutyákkal. A vadászat megszervezése és irányítása ugyanolyan feladat volt, mint egy csata megszervezése és irányítása. A solymászatot a középkorban is kedvelték. Voltak uralkodók, akiknek maradandó életműve egy-egy solymászkönyv volt. A középkor e legkedveltebb „sportjának” egyaránt hódoltak a nők és a férfiak. A reneszánsz embere úgy vélte a solymászat — kivált a hölgyeknél — a biztos lovaglás, a bátor és kecses mozgás próbája. A lovas hajtóvadászat pedig fölér egy hadgyakorlattal. A vadászpuskák elterjedésével és a szabad idő csökkenésével a solymászat vesztett jelentőségéből. A vadászatban egyeduralkodóvá vált a lőfegyver, csökkent a vadászkutyák s minimálissá vált a vadászmadarak és a lovak szerepe. Az utóbbi száz évben a solymászat, mint vadászati hagyomány, mint sport élt tovább. A solymászat a felszabadulás után nálunk is újra fejlődésnek indult. Hivatásos jelleget öltött az amatőr formával szemben — ami lehetővé tette kiemelkedő sporteredmények elérését. Az ötvenes években a solymászatot admi-Marian Poliak sólymán, Bojtár nevű parlagi sassal Vándorsólyom (Falco peregrinus) nisztrativ eszközökkel megszüntették. Később 1966-ban újjáalakult a Csehszlovák Solymászok Klubja. A szövetségi államjogi elrendezés után két területi, csehországi és szlovákiai szervezetre tagolódott, ami könnyebbé tette az egyes szervezetek munkáját. Vadászni csak karvallyal és héjával lehet. Más ragadozómadarak: sólymok, ölyvek, sasok stb. igénybe vételéhez a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Kulturális Minisztérium jóváhagyása szükséges. A solymászat igényes kedvtelés, megköveteli a természet iránti szeretetet, a jó fizikai erőnlétet, és sok szabad idő kell hozzá. A madárnak megfelelő élelmet, környezetet és mozgást kell biztosítani. A vadászmadár kiképzésénél a solymásznak kitartónak és következetesnek kell lennie. A gyakorlóterepet a természeti adottságoknak megfelelően kell kihasználni. Az eredményt sohasem az elejtett vadak száma, hanem a madár viselkedése szerint Ítélik meg. SZOKOL DEZSŐ M. Poliak felvételei 13