A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-04 / 10. szám
a kamerák mögé, kifújta az orrát s utána mintha mi sem történt volna, visszasétált és tovább tornázott. No azért senki se higgye, hogy Schmitték talán túlságosan sokat engednek meg gyermekeiknek. Kati anyuka bizony csak ránézett a valamiért pityeregni kezdő Petrára, és máris olyan csendes lett a lányka, mintha hajas babát ígértek volna neki. Alexa, a nagylány pedig egyenesen házikisasszonynak mutatkozott. Amíg az anyuka a kávéfőzéssel foglalatoskodott, mindent megtett, hogy szórakoztasson bennünket. Végigmutogatta szüleinek sporttró-Ezenkivül világbajnoki aranyéremmel is dicsekedhet. És Makray Kati? Ő nyert már ifjú sági tornászbajnokságot, 1962-ben a prágai tornászvilágbajnokságon a ha todik helyen végzett. A legnagyobb sikerét azonban 1964-ben aratta, a tokiói olimpián ugyanis ezüstérmes lett. — Hát bizony gyönyörű emlékek ezek — jegyeztem meg a finom duplafekete kavargatása közben, — gondolom nem volt könnyű abbahagyni a sportolást. — Végleg azért nem szakadtunk el a sporttól — válaszol mosolyogva Kati. TÉVÉGYEREKEK Kedvenceink. Túlzók talán, hogy kedvenceinknek nevezem a Schmitt gyerekeket és anyukájukat? Állitom, hogy semmi túlzás sincs ebben, hiszen nálunk is sok ezren nézik a Magyar Televízió Tévétornáját. Márpedig, aki csak egyetlenegyszer látja az „egyénieskedő” ötéves Gréta, a hatéves Petra, a tizenegy esztendős Alexa és anyukájuk, Kati tornagyakorlatait, biztos, hogy szívébe zárja e „hölgyeket”. Dehát mi csupán a tv képernyőjéről ismerjük a gyerekeket és édesanyjukat, Schmitt Pálnét, leánynevén Makray Katalint. Az ember pedig azt is szeretné tudni kedvenceiről, hogyan élnek és miket csinálnak, amikor nem világit rájuk a tv-stúdió reflektorainak a fénye. Fogadjuk hát el Schmitték meghivását és töltsünk el egy kedves délutánt családi körükben... Emlékek, trófeák Annak az óbudai háznak, amelyben a Schmitt család lakik, éjjel-nappal zárva a kapuja. Házfelügyelő nincs, igy aztán, ha látogató érkezik fel kell csengetni. Fényképész kollégámat és engem úgy látszik vártak már, mert alig nyomtuk meg a csengő gombját, máris éktelen csattogás fogadott. Gréti fasarkú papucsa okozta a lármát, harmadik emeleti lakásukból ő viharzott le kinyitni a kaput. — Szervusztok! — köszöntött, mintha évek óta ismernénk egymást, és máris úgy szaladt visszafelé, hogy alig tudtuk követni. — Fiúnak kellett volna születnie — feáit, sőt azt a féltve őrzött vaskos almentegetőzött odafönt Kati. — Nem- bumot is elénk rakta, amelyben a csaegyszer leesett már a fáról, a szekrény Iád a Schmitt Pál és Makray Kati vitetejéről, sőt már a Dunába is bele- lágra szóló sportgyőzelmeit megörökipottyant egyszer. Akkor mutatkozik csak tő újságcikkeket, fényképeket őrzi. igazán lánynak, ha mint egy kis cica, Mindketten nagyszerű sportpályafuki akar hízelegni valamit. A tv-felvéte- tásra tekinthetnek vissza. Schmitt Pali, leknél is olyan önálló, mintha körülötte a párbajtőrvivás többszörös magyar bajforogna a stúdió. Ha hibát vét, olyan noka, Bécsben 1961-ben megnyerte a ártatlanul néz a rendezőre, hogy men- világkupát, 1968-ban pedig Mexikóban, ten megbocsátanak neki. Megtörtént majd 1972-ben Münchenben a csapatpéldául, hogy felvétel közben kiszaladt versenyben olimpiai aranyérmes lett. tály vezetője, én pedig a Postás Sport- gatóhelyettese. No persze, mindjárt öszegyletnél „edzösködöm". A kisóvodá- sze is omlott a hires sportfegyelem. A sokat tanítom tornázni. De hadd dicse- három kislány olyan indián harci üvölkedjek el azzal is, hogy néhány héttel téssel fogadta az apukát, hogy akár az ezelőtt szakedzői diplomát szereztem irokézek is megirigyelhették volna. Gréa Testnevelési Főiskolán. ti az apja nyakába ugorva utánozta az operaénekesnök legmagasbb „c”-jét, Petra tótágast állva harsogta a „szer„A három grácia” vusz apuci”-t, sőt még a nagylány is '——— elfeledkezett arról, hogy vendég van a Estére hazaérkezett a házigazda is, házban. Csupán Kati őrizte meg háziaki „civilben” az Astoria szálloda igaz- asszony! méltóságát, neki csupán a szeo 12 Wi/iiríLi
