A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-25 / 9. szám

A Málta melletti Cozo-szigeten Atlan­tisz hét városa címmel film készül a le­gendákban élő kontinensről és eltűné­séről. John Richardson technikus óriási polip-robotot készített a felvételezés­hez: a szörny a nézők idegeinek felbor­­zolásában játszik majd jelentős szere­pet. Az amerikai Farmingtonban levő Er­­hart-cég tömegesen gyártja füstre ér­zékeny elektronikus riasztóberendezé­seit. (Ahol füst van, ott tűz is van — tartja a mondás.) A praktikus szerke­zetek ára 20—50 dollár, s a gyár ed­dig vagy nyolcmillió darabra kapott megrendelést. Szinte pillanatok alatt szörnyeteggé válhat gyermek-felnőtt egyaránt az üz­letekben készen vásárolható, utasítá­sokkal ellátott maszkok segítségével. A 11 éves Paul Leenek, aki egy isko­lai rendezvényen lépett fel, hat perc alatt sikerült az „átváltozás". o ■ Hollandiában új divat kapott lábra: hétvégi házként kiselejtezett autóbuszo­kat alkalmaznak. Az autóbuszokat szé­pen berendezik, ágyakkal, kályhákkal szerelik fel. A kormány rendelkezése szerint a „busz víkendházakat” nem szabad a határmenti övezetben, az or­szágutak és a fő vasútvonalak közelé­ben felállítani. Január 8-án neofasiszta bandák „ran­dalíroztak" Róma utcáin. Gyújtóbombá­kat dobtak a haladó szervezetek iro­daépületeire, felgyújtottak néhány au­tóbuszt és személygépkocsit, összetör­ték a kirakatokat. Felvételünk egy cipő-Ez az a nevezetes futball-labda, amely­­lyel majd a XI. világbajnokságon, Bue­nos Airesben játszanak. ■ Liz Taylor halála után is segíteni akar az embereknek. Megígérte, hogy szemét egy szembank rendelkezésére bocsátja. A nyilatkozatot a filmsztár egy washingtoni táncrendezvényen írta alá, melynek bevételét a szembanknak adományozták. Ez az orvosi intézet a világ minden részébe küld mélyhűtött szaruhártyát. Egy New York-i újságíró­nő a filmsztár nagylelkűsége hallatán megjegyezte: „Jó tudni, hogy valamikor valaki egyszer majd a világ legszebb szemével fog újra látni.” üzlet kirakatáról készült. A januári záporok és hózivatarok a legutóbbi hírek szerint eddig 24 ember­életet követeltek. Képünkön a Kent tar­tománybeli Deal város lakói csónakkal menekülnek vízben álló otthonaikból. Huszonnyolc ember vesztette életét a január 9-i brazíliai autóbusz-baleset következtében. Az autóbusz Belo Ho­rizonte város közelében ütközött össze egy teherautóval. Képünkön: a ka­tasztrófa színhelye az autóbusszal. VÍZHIÁNY Mit rohangászik ez az ember szobá­jának egyik sarkából a másikba, mint ketrecében az oroszlán? Mit akar, mi hiányzik neki? Miért dúl-fúl, miért ha­ragszik a világmindenségre? Vízhiány miatt. Elhihető ez? Évek óta nem ivott vizet. Hanem mit? Vodkát, borovicskát, sört, bort és ha­sonlókat. A vizet úgy lenézte, mint ló a szalmát. Víz? Hál Sőt, hó kettő ól Az egyetlen képlet, ami a gimnáziumi vegytananyagból mai napig a fejébe ragadt. Még vegyjelnek is könnyűnek találtatott. A világtengerek tele vannak vízzel. Bolygónk felszínének háromnegyed ré­szét víz borítja. Sőt, állítólag az emberi test hetven százaléka: víz. Mit kezdjen vele? Igya meg önmagát? Hogyan? Már szomjas is, már a vizet is meg­inná, de a vízcseppek tökéletesen ki­száradtok. Sört se ihat, nem mehet el a kocsmába ilyen szutykosan, mocsko­sán, leragadó, csipós szemmel. Tej sincs itthon, csak tejpor, ahhoz is víz kelle­ne. Ezért rohangászik, ezért hadonászik a kezével. Az imént is ezért rúgott belé a gáztűzhelybe. Úristen, mennyi víz van a világon, itthon meg egy csöpp se! Megáll az üvegezett könyvszekrény előtt, megnézi magát benne. Haja az égnek áll, mint akit felszarvaztak. Nem is csodálkozna rajta, kinek kellene egy ilyen ápolatlan ember! A szoba sarkában a macska jóked­vűen mosakszik. Emberünk ettől újabb dührohamot kap. Most már azért is dü­hös, hogy dühös, hogy nem tud magán uralkodni. Már ez a kedves állat is ki­hozza őt a sodrából, mert ilyen alapos részletességgel tisztálkodik. Egy felnőtt ember mégse teheti meg, hogy kinyalja mondjuk a saját szemét, egyéb testré­szeiről nem is beszélve. Rohangászik hót szélsebesen egyik sarokból a másikba, újra és újra a víz­csaphoz ugrik, mintha valamiféle csoda történhetne, holott nem hisz a csodák­ban, abban sem, hogy megesik rajta a Vízművek szíve, ő nem tartozik a Vízművek hatáskörébe, ő amolyan ház­­tulajdonos, hogy a fene enné meg, csa­ládi házban lakik, nem szidhatja a ház­­kezelőséget, csak önmagát, mert nem ért a villanymotorhoz meg a szivattyú­hoz, mert nem Mózes, nem tud vizet­­fakasztani a sziklából, sőt még egy tö­kéletesen nikkelezett vízcsapból sem. „Miként az híves patakra az szarvas kévánkozik ...” No tessék, már kínjá­ban református zsoltárt kezd énekelni, pedig sosem volt református, és híves patak sincs sehol itt a közelben. Szája kiszárad, mint gyerekkorában, nyáron, kapálás közben, szeme elé hű­vös, csöcsös cserépkorsók úsznak, ha­sukban jéghideg forrásvízzel, de mielőtt megragadhatná valamelyik korsó fülét, egy gonosz manó rögtön elkapja előle. Amikor eszméletét visszanyeri, szent fogadalmat tesz önmagának: csak még egyszer lásson vizet, tiszta, kristálytisz­ta vizet, azonnal új életet kezd. Először is: soha többé nem nyilatkozik gúnyo­san, sőt még ironikusan sem, a vízről és a vízivókról. Másodszor: egy nagy hordót azonnal teleenged vízzel, hogy ne kerülhessen mégegyszer ehhez ha­sonló helyzetbe. Harmadszor: ezentúl a vodkához, bo­rovicskához, sörhöz, borhoz és hason­lókhoz, mindig kér egy pohár vizet. így legyen! — zsélyi — GERHARD KÜHNE: Az egészséges halál titka — Nos — mondja az orvos, miköz­ben a páciens felöltözködik —, az egész pofon egyszerű: ön környezetbeteg. Semmi különös, teljesen mindennapi dolog. Bár halálos baj: a zaj miatti testi-lelki megterhelés okozza. Amit ön eszik — az már eleve, a termés beta­karítása előtt is mérgezett volt. A víz, amit ön iszik — észrevétlenül ugyan, de az utolsó cseppig fertőzött. A levegő, amelyet belélegzünk —nos, erről egyál­talán beszélni sem érdemes. Röviden szólva: ön egyszerűen tönkremegy a lárma, a bűz és embertársainak ha­nyagsága és kíméletlensége miatt. — Bizony, szép kilátásaim vannak — jegyzi meg a páciens, miközben meg­köti a nyakkendőjét. — És az ember­társaim? — Ök is tönkremennek — válaszol az orvos. — Erre mérget vehet! A páciens cipőjének felhúzása köz­ben megkérdi, hogy vajon — legaláb­bis ami őt illeti — nem lehetne-e ten­ni valamit? — De igen — feleli az orvos. — Tömje be a fülét viasszal. Ne egyék többé — egyetlen falatot se. És ne is igyék — egyetlen cseppet se, mert az ivás még veszélyesebb, mint az evés. És hagyja abba a lélegzést. Elsősorban a belégzéstől tartózkodjék. Hiszen tud­ja : a levegőnk még fertőzötteb, mint a víz. És a levegőt nem lehet kifőzni. A páciens visszatartja a lélegzetét. — Tehát — inti még egyszer az or­vos — fület betömni, nem enni, nem inni, nem lélegezni! Ez a legegészsé­gesebb életmód! — De kedves doktor úr — sóhajt fel a páciens s már lélegezni is alig mer — hiszen akkor meghal az ember! — Ez holt biztos — véli az orvos. — De legalább haláláig egészséges ma­rad ! L. KORSUNSZKIJ: Ml NE LEGYEK? Egy ízben összefutottam Grisával. — Felvettek a főiskolára? — érdek­lődtem. — Fel — közölte büszkén feszítve Grisa. — Melyikre? — A hús- és tejiparira! Leereszkedően elmosolyodtam. — Hát téged? — kérdezte Grisa. — Engem bizony nem vettek fel. A filmművészetire. — Derék fiú vagy! — pillantott rám tisztelettel Grisa. Egy év múlva összeakadtam Gená­­val. — Felvettek? — kíváncsiskodott Gena. — Nem feleltem —, nem vettek fel. Az idegen nyelvekre. Hát téged? — Engem igen — ismerte be Gena szinte mentegetőzve. — Az útépítő szak­ra. Éppen engem ne vegyenek fel! Társaim ezentúl megkülönböztetett tisztelettel bántak velem. „Vajon jövőre hová ne vegyenek fel?” — töprengtem váltig. Gellért György fordításai 9

Next

/
Thumbnails
Contents