A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-25 / 9. szám
biztosították a magyar nemzetiségű állampolgárok részvételét, mindenekelőtt a CSKP munkájában. 1949-ben a csehszlovákiai magyarok visszakapták állampolgárságukat, azoknak kivételével, akik a köztársaság érdekei ellen vétettek. Fokozatosan létrejöttek a feltételek a magyar oktatási nyelvű iskolahálózat kiépítéséhez, megjelent az Új Szó, mint a csehszlovákiai magyarság első lapja a háború után. 1952-ben a csehszlovák kormány és a Megbízottak Testületé átfogó irányelvet fogad el a Szlovákiában élő magyarság helyzetére nézve. Ezek az irányelvek biztosították a magyar nemzetiségű állampolgárok számára, hogy ismét részt vehessenek az ország politikai, gazdasági és társadalmi életében, rendezték az anyanyelv használatának kérdését és más egyéb intézkedéseket tartalmaztak a káderek nevelésével és a munkaerők elhelyezésével kapcsolatban. A legfelsőbb pártszervek — így Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága — a februári eseményeket követően rendszeresen foglalkoztak a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek, köztük a magyarok helyzetével. Határozatokat fogadtak el szociális és gazdasági felemelkedésük érdekében. Pártunk elsősorban is a gazdasági felemelkedést tekintette a nemzetiségi kérdés lenini szellemben való megoldása alapjának. Ha figyelembe vesszük, hogy sem a burzsoá köztársaság, sem a Horthy-féle fasiszta rendszer nem tett semmit Dél- Szlovákia gazdasági felemelése érdekében, akkor még inkább nyilvánvaló, hogy a jogi és politikai egyenlőség biztosítása mellett elsőrendű fontosságú volt e terület gazdasági fejlesztésének biztosítása. Az eltelt 30 esztendő teljes mértékben megváltoztatta Dél-Szlovákiát. Ott, ahol egykor a nagybirtokosok és az őket kiszolgáló cselédek és napszámosok éltek, ma virágzó nagyüzemi mezőgazdasági termelés biztosítja a megélhetést és nem is akármilyen szinten. A mezőgazdaság mellett, amely meghatározó jelentőségű, egyre nagyobb szerepet játszik a magyarlakta területeken a szocialista iparfejlesztés. Nem egy új üzem, vállalat biztosítja a megélhetést. Fokozatosan megszűnőben van a munkaerők elvándorlása Dél-Szlovákia egyes területeiről. Az iparosítás újabb munkalehetőségeket biztosít a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerők számára. Pártunk komoly intézkedéseket hajtott végre az elmúlt évek folyamán a női munkaerő foglalkoztatása érdekében. Sok olyan üzem épült fel, amely a nők ezreinek ad munkát és megélhetést. A szocialista átalakulás, az életszínvonal rohamos növekedése nagy mértékben hozzájárult az itt élő lakosság gondolkodásának megváltoztatásához. A CSKP marxista — leninista, internacionalista politikája következtében egyre mélyebb gyökeret ver a Dél-Szlovákiában élő szlovákok és magyarok egymás iránti kölcsönös tisztelete, megbecsülése és internacionalista közeledése. Fokozatosan megszűnik a torzsalkodás, a bizalmatlanság és a kölcsönös gyanakvás mint a múlt szomorú hagyatéka. A gazdasági és szociális átalakulás mellett 1948 februárja után megkezdődött a magyar oktatási nyelvű iskolarendszer, kultúra, népművelés, sajtó és könyvkiadás fejlesztése is. Természetes, hogy ez kezdetben nagy nehézségekkel járt, mivel nem volt elég megfelelő műveltséggel és gyakorlattal rendelkező pedagógus. Erről tanúskodik például az a tény is, hogy 1950-ben alig 5000 gyerek tanult anyanyelvén. Ma csaknem 100 ezer magyar fiatal sajátítja el anyanyelvén a műveltség és a tudás alapjait. Az általános iskolák mellett kiépült a gimnáziumok, szakközépiskolák és ipari tanuló iskolák hálózata, ahol a magyar fiatalok oktatása anyanyelvükön folyik. A hetvenes évek elejétől a felsőoktatási intézményekbe jelentkezett magyar fiatalok száma is növekvőben van. A szlovák nyelv tanítása olyan színvonalat ért el a magyar iskolákban, hogy a magyar főiskolai hallgatók kevés kivétellel nyelvi szempontból is teljes mértékben megállják a helyüket. Az anyanyelven történő iskolai oktatás mellett jelentős szerepe van a nemzetiségi kultúra ápolásának, terjesztésének. A párt- és állami szervek minden támogatást megadnak a formájában magyar, tartalmában szocialista kultúra fejlesztéséhez és terjesztéséhez. Mert hiszen a nemzetek és nemzeti kisebbségek kölcsönös közeledése elképzelhetetlen a kultúra összekötő szálai nélkül. A közművelődés területén fontos szerepet tölt be a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, amely 1949-ben alakult meg és igen jelentős népművelési tevékenységet fejt ki helyi, járási szervezetei révén a magyar lakosság kulturális felemelkedése érdekében. 1948 után nagy ütemben fejlődtek a magyar nyelvű politikai és egyéb irányú tömegtájékoztatási eszközök. Csupán az Új Szó, az SZLKP KB csaknem százezer példányban megjelenő lapja naponta tájékoztatja olvasóit a legfontosabb hazai és külföldi eseményekről, a pártszervek határozatairól, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége pedig heti több mint 30 órás adásával gondoskodik a magyar hallgatók tájékoztatásáról és műveléséről. Csehszlovákiában összesen csaknem 20 napi- és hetilap, folyóirat jelenik meg magyar nyelven. A magyar nemzetiségű állampolgárok teljes mértékben részt vesznek a szocialista Csehszlovákia politikai, gazdasági és társadalmi életében, a pártszervek és szervezetek a helyi, járási és felsőbb képviseleti testületek, valamint a társadalmi szervezetek munkájában. Magyar nemzetiségű állampolgárok jelentős vezető tisztségeket töltenek be gazdasági és más ágazatokban. Az itt felsoroltak nem merítik ki mindazon vívmányokat, amelyeket a szocializmus biztosit számunkra. Ez csupán töredéke annak, amit 1948 februárjának köszönhetünk, amit a CSKP internacionalista politikájával nyújt számunkra, de az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy az elmúlt 30 év alapjaiban változtatta meg nemzetiségi helyzetünket. A szocialista társadalom a különbségek kiegyenlítésével teljes egyenlőséget bu.osit Csehszlovákia nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek a lenini nemzetiségi politika, az internacionalizmus szellemében. Érdemes és érdekes eltöprengeni azon, mi is zajlott le harminc évvel ezelőtt az Óvárosi téren tolongó tömeg lelkében. Mit érezhették ott a téren és mit érezhették szerte az országban azok, akik életében a történelem legnagyobb megváltásának pillanatai zajlottak éppen. A választ nem nehéz megadni. A történelmi sorsforduló milliók személyes sorsának fordulója volt. A munkás, a parasztember s a többi kisemmizett, becsapott, emberi méltóságában és hitében viszont megingathatatlan, de a háborútól olyannyira megnyomorított ember igazán mélyen sóhajtott fel azon a napon. Életében akkor érezhette először, hogy ami az ö jogos tulajdona, az valóban a jogos és közös tulajdonává válik. Hogy megilleti a munka, a kenyér, az emberi méltóság, az ő munkájának megbecsülése, hogy erejére és képességeire ezentúl nem mások megnyomorító érdekei szerint lesz csupán szüksége a társadalomnak. Hogy azt érezhette: itt új társadalom születik s egy újfajta világ. Mi. akik akkortájt születtünk — úgy vélem, joggal irigyelhetjük apáinkat, amiért cselekvő részesei lehettek ennek a sorsfordulónak. Nem szándékom az ünneprontás, de azt vélem és kimondom, hogy mi fiatalok szegényebbek vagyunk e élmény, e cselekvő részvétel híján. Ezt persze be is kéne bizonyítanom. Megpróbálom. Tisztában vagyok a fiatal nemzedékek érdemeivel, tulajdonságaival és képességeivel. Mindezen érdemek méltányolása jogos és megalapozott. De. És e „de“ után most következzék a megértő és objektív jószándék híján esetleg félre is érthető kifogás. A háborút, a nehéz időket közvetlen élményekből nem ismerő nemzedékek bizonyos mértékű könnyelműsége érthető jelenség ugyan, de nem eléggé megnyugtató. Mert miért is lenne megnyugtató az, hogy az idősebbekkel összehasonlítva a mai fiatalok jórésze gyakran aggasztóan közömbös a munka, a társadalom, az emberi kapcsolatok problémáival szemben. Ismerek egy öreg gyári szakmunkást. Szidja a fiatalokat. Azt mondja: hübelebalázsok. félszakemberek, sosem fognak tudni úgy dolgozni, úgy gondolkozni abban a gyárban, mint ők, a régiek, akiknek lelkében harminc esztendővel ezelőtt oly szilárdan alapozódott meg az azóta múlttá lett akkori jövő. Bólintok, mert érzem, látom, hogy igaza van. Lenne persze ellenvetésem is, de nehéz lenne vitába bonyolódni, mert az öregnek igaza van. Azt azért hozzáteszem: nem egyformák a fiatalok. Rábólint. Aztán fiatalokkal vitatkozom. Velük már vitatkozom, mert tudom, köztük kéne keresni a munkához hanyagabbul viszonyútokat, a rontópálókat, a közömbösebbeket. Persze ez se könnyű, mert név szerint kéne rámutatni erre meg arra. De nem tudom a nevüket, mert nem mutatkoztak be. Vitánk egy munkásvonaton zajlik, ahol ők ülnek, az öregek meg állnak. Lehet, hogy azért jutott hely nekik, mert korábban leléptek a melóból s lehet az öregek azért állnak, mert ők becsülettel ledolgozták a műszakot? Lehet. Mindenesetre itt két nemzedék utazik. Ennyi bizonyos. Mint ahogy a különbségek is bizonyosak. Hát igen. Szavukat állják. Képünk két gépjavítót mutat be: Mikuláš Kicko és Michal Janček egy szétszerelt motor fölött. 3. A podbrezovói Sverma Kohászati Művek dolgozói tavaly kitűnő eredményekről adhattak számot, amelyeknek elérésében nagy szerepe volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának és a csehszlovák—szovjet barátság hónapjának tiszteletére tett felajánlásaiknak is. A gyár évi termelési értéke jóval meghaladta a kétszázmillió koronát. E jelentős eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult az a kiterjedt szocialista brigádmozgalom, amelynek listáján több mint hetven brigád szerepel. A közelmúltban új mozgalom indult a gyár dolgozói között. Ismét kötelezettségvállalások sorozata, ezúttal a februári győzelem 30. évfordulójának tiszteletére. 273 egyéni és kollektív kötelezettséget vállaltak egyebek között arra, hogy racionalizálqssal másfél millió korona értékű anyagot és energiát takarítanak meg. Képünkön az ezelőtt öt évvel alakult s ugyancsak a Februári Győzelem nevet viselő szocialista brigád hó rom tagja minőségellenőrzés közben. Felvételek: CSTK 3
