A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-18 / 8. szám
után a külügyminisztériumban és a belügyminisztériumban lesz fogadás, onnan elugrunk az újságíróklubba, ahol sajtókonferencia lesz. Este a mi klubunkban rendezünk találkozót. A következő napon az olimpiai bizottság elnökével kell tisztelgő látogatást tenniük, már be vannak jelentve — mesélte el a kultúrattasé egy diplomata nyugalmával. Kedves, nagyon kedves — mormogtam a bajszomba és gyorsan felhajtottam egy jeges kólát. Hát ez a helyzet. De talán nem is rossz. Eleget nyargaltunk, nem árt egy kicsit megpihenni, körülnézni. Nem is bántuk meg. Remek emberekkel ismerkedtünk meg, akik nagyon érdeklődtek sportsikereink, expedícióink célja és otthoni életünk iránt. A belügyminiszter egy adjutánst bízott meg azzal, hogy amíg az országban vagyunk, rendelkezésünkre álljon. Kissé szokatlan kérésem van önökhöz — mondta a belügyminiszter. — Ha lehet, országunk legmagasabb csúcsán, a Noszhakon tűzzék ki a sajátjuk mellett a ják, a Korán előírása szerint. Hála az új társadalmi rendnek, a városokban már itt-ott megláthatok az afgán nők teljes szépségükben is, fekete szemük, hollófekete hajuk varázsában. Akit elbűvülnek, jobban teszi, ha észbe kap: itt a nő, a víz és a fa féltve őrzött kincs! Ha az ember az európai jellegű sugárútról bármely mellékutcába betér, a valódi Kelet veszi körül: elképesztő nyüzsgés, utcai árusok kiabálása, a járdán felhalmozott mindenféle áru, szinte egymáshoz ragasztott apró boltok. Minden az utcán játszódik le: a mészáros ott nyúzza le az űrűt, a másik illatozó kebabot kínál, mellette a borbély éppen valakinek az üstökét nyírja. Minden elképzelhető dolog megvehető és eladható itt. Valahogyan a kék mecset elé, pontosan a vízi pipából hasist kínáló árusokhoz jutottam, ördög cimborái! Piszkos szőnyegeiken guggolnak, előttük az inkább kicifrázott vázához, mint pipához hasonlító alkalmatosságok. Pár afgán fillér nem ver a földhöz, gondolom, megpróbálom. Leguggolok, mint ők. KESERŰ BOLDOGSÁG PROLÓGUS Erika halkan, kissé félszegen kopogtatott be a Körzeti Gyámügyi Hivatal ajtaján. Amikor belépett, a helyiségben ülő védőnők egyike bátorítólag fölütötte a fejét: — Tessék csak asszonyom, tessék, lépjen beljebb ... A fiatalasszony zavartan körbepillantott. — Nem tudom, jó helyen járok-e? ... Valaki azt tanácsolta, hogy talán itt... itt maguknál segítséget kaphatnék ... Illetve hát nem is én, hanem a gyerekeim. Miattuk jöttem. Olyan kellemetlen ez az egész... — mondta, aztán elfutották szemét a könnyek. A védőnő felállt és Erika vállára tette kezét. — Nyugodjon meg! Azért vagyunk itt, hogy segítsünk a rászorultakon. Foglaljon helyet és bátran mondjon el mindent. No, hát ne sírjon már ... 1. Kabul és Kesem között mi lobogónkat is az Afgán Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából. Első eset lesz ez történelmünkben. Fellélegeztünk a háromórás sajtókonferencia után is. A kiváncsi és csipkelődő kérdések tömege várakozáson felüli volt. Bár otthon Ha már megfizetem, hát jól meg is húzom filozofálok. Bele is szédülök, a szemem is elködösödik, a tüdőm is beleremeg. Tasekor, háromszor is tasekor, köszönöm sikerül kinyögnöm és üveges szemekkel nézek a gúnyosan vigyorgó füstárusra. Még roszszabb, hogy a világért sem jut eszembe, hogyan jutok a szállá__ Erika csinos, gondtalan lány volt. Tizenkilenc éves és vidám. £s persze jól öltözött, ahogy a mai lányok zöme. Szóval egy az olyan tizenéves bakfisok közül, akikkel a tavaszi délutánokon vagy a nyári estéken tucatjával találkozni városaink utcáin s községeink terein. Sok szabad idővel rendelkező, jól kereső gyári munkásnő volt. Fizetésének egy részt hazaadta, havi kétháromszáz koronát takarékbetét-könyvre Íratott; a fennmaradó részt pedig a többi fiatalhoz hasonlóan egyszerűen elköltötte. Ruházkodásra, szórakozásra, mozira vagy színházra és egyéb apró kiadásokra. Baráti körébe néhány jóképű srác is beletartozott. Együtt jártak táncolni, zenét hallgatni, strandolni; de komoly ismeretsége egyelőre nem volt még. Persze, ábrándjai meg elképzelései annál inkább: úgy tervezte, hogy egy magas, sötéthajú, mindenben segítőkész ember lesz a férje, kettő vagy legföljebb három gyerekük lesz és egy lakályosan berendezett otthonuk .., Esténként, ha egyedül volt a szobájában, néha már maga elé képzelte leendő lakását, sőt, lelki szemei előtt már a bútoroknak is végleges helyet talált. Egyszóval tervezgetett, ábrándozgatott, mint a szülői házból kiröppenni vágyó bakfisok általában. lenne ilyen érdeklődés a hegymászósport iránt! Kultúrpolitikai eseménnyé nőtt akciónkról szinte valamennyi napilap bőven irt. sunkra. — Taxi! — jut eszembe a megváltó ötlet. A furfangos taxis persze alaposan megkocsikáztat. Különben is: ebben a korban ez az élet rendje, így hát nem is vette tőle ezt zokon senki. Sem otthon, sem a gyárban. Csak a művezető szólította be magához egy szép napon Erikát. KABUL MINT EGY SZÍNPAD A széles sugárutak két oldalát szegélyező házsorok tömbjeinek euróllyen hát Kabul, az ellentétek városa, amely mintha egy óriási szabadtéri színpad lenne, egyenesen a sztyeppére építve a Kuhybaba aranyos sziluettjével. Az angolok „Nézd, te egy fiatal és ügyes lány vagy. Kár, hogy a szabad idődet csak úgy céltalanul elfecséreld, hogy nem foglalkozol valamivel komolyabban is..." — mondta a főnök és közben valami iratokban lapozott. paias stílusát inkább megbontják, mint díszítik a legmodernebb épületek. Az utcai forgalom szinte forr a lüktető élettől. A mindenféle fajbüntető hadjáratai és a szinte évszakonként változó uralkodók csakúgy rajta hagyták a nyomaikat, mint a győzelmek vagy a veresé-Erika eleinte nem tudta mire vélni a művezető szavait, így csöndben várta a fejleményeket. A művezető most föltekintett és egyenesen Erika szemébe nézett: tájú és márkájú autók áramlatába hihetetlen összevisszaságban kézikocsik, lovak, öszvérek, juhok keverednek. Mindegyik megy a maga útján. És csodák csodája, valamennyi eljut oda, ahová akar! Hiába várná valaki kárörvendön, hogy karambol tanúja lesz. Csalódik. A látszólagos zűrzavart egy nálunk eléggé ismeretlen törvényszerűség uralja a kiméletesség. Az ázsiai emberek egymás iránti figyelmessége számunkra izgalmas felfedezés. Bevallom, én is mást vártam, de jó leckét kaptam! Nem mehetünk el említés nélkül azok mellett a gyengéd teremtések mellett sem, akiket tetőtől talpig sűrű szövet borit. A világot csak a szemeknek hagyott nyíláson át látgek. És bár ez az izgalmas metropolis sok mindenben ázsiai észrevehetően európaiasodik. El is csodálkozna Sudzsa-ul-Mulk sah, aki százharminc évvel ezelőtt nyolcszázhatvan feleségével élt itt nagy gyönyörűségben. Kabul prizmáján át betekinthet az ember az egész afgán történelembe és a jelen politikai mozgásába. Afganisztán csak egy éve lett köztársaság, de máris láthatók a haladás jelei: új reformokat vezettek be: társadalombiztosítási, oktatásügyi, egészségügyi- és földreform-törvényt hoztak. (Folytatjuk) Fordította és átdolgozta: L. GALY OLGA „Itt van ez a pályaválasztási tanácsadói kézikönyv. Belelapozhatnál ... Gondolom, megpróbálkozhatnál a vegyipari vagy a közgazdasági szakközépiskola esti tagozatával. Egy kis igyekezettel bizonyosan el tudnád végezni Persze, azt választod, amihez kedved van, az üzem támogatni fog.“ Erika nem sokat habozott, hanem három nappal később leadta a kitöltött jelentkezési űrlapot; júniusban pedig sikerrel le is tette a fölvételi vizsgát. „Lányok, komoly koponya ez az Erika. mától előre köszönjetek neki... Végül még a főiskolára is jelentkezni fog és mérnök lesz belőle!“ — tréfálkoztak vele gyári barátnői. Erika értette a viccet, együtt nevetett a lányokkal. O év. A fölvételi vizsgák és a szeptemberi tanévkezdet között azonban egy hosszú, forró nyár volt még. Szinte bágyasztóan tűzött a nap, napokig egy felhő sem jelent meg az égbolton. Az üzemben is kibírhatatlannak tűnt a forróság. Déli két órakor, műszak végeztével, szinte megrohanták a gyárkaput, hogy mielőbb kiérjenek a strandra. A pokrócokat, fürdőruháikat már reggel belegyűrték táskáikba, hogy ne is kelljen hazamenniük. Ilyen gyönyörű időben minden percért kár ... Pillanatok alatt a vízpartra értek és boldogan elnyújtóztak a napon. Itt találkozott Erika Huberttel. Eleinte eszébe sem jutott, hogy az a dúshajú, magas fiatalember külföldi is lehetne; csak odaszólt a lányoknak: — Nézzétek azt a feketehajút! Micsoda klassz deltás alkata van ... Hubert észrevette a lányok kíváncsi pillantásait és odaült közéjük. Igaz, nemigen értették egymás nyelvét, de így is nagyszerűen elszórakoztak, az egész környék az ő nevetésüktől visszhangzott. Haza is együtt indultak. Mármint Hubert és a lányok; de szinte egész úton Erika mellett haladt. A pokrócot is elkérte Erikától, hogy ne kelljen két dolgot cipelnie. Nyilvánvaló volt, hogy épp őt akarta hazakísérni. Teltek a napok, múltak a hetek és Erika meg Hubert most már nem a lányok társaságában, hanem csak kettesben szoktak találkozni... Egy szép napon pedig otthon is bejelentette: férjhez akar menni, be szeretné mutatni a vőlegényjelöltet — Hubertet. Erika anyja aggódott, de a lány hajthatatlan volt. Egyetlen érve volt csak, de azt akár ezerszer is megismételte: szeretik egymást és ha kell, hát a világ végére is követni fogja Hubertet!... Senkinek sincs mitől tartania, ők ketten nagyon szeretik egymást és különben is: nem búcsúzik egy életre, ha nem is gyakran, de majd kölcsönösen meglátogatják egymást!... Szeptemberben Erika már nem tankönyveket, hanem a menyasszonyi ruha anyagát, ehhez illő cipőt, táskát, fátylat keresett az üzletekben. Mindenből a legszebbet, a legjobbat akarta, elvégre Hubert megérdemli, hogy övé legyen a világ legcsinosabb menyasszonya. 3. Alig telet bele néhány hónap és Erikának már kezében volt a kiutazási engedély. Szülei, nagymamája, két testvére és a barátnői egészen a határátkelőhelyig elkísérték. Erika mindenkitől különkülön elbúcsúzott, aztán félkezével átölelte Hubert derekát; a bal kezével pedig boldog, örömteli búcsút intett. Mindenki visszaintett és a lányok egyike megjegyezte: „Ez igen__Klassz pasas a férje és még külföldön is fog élni... Ez az Erika kifogta a szerencséjét...“ Bécsben csak néhány napot töltöttek. Hubertnek néhány fontos elintéznivalója volt még, aztán egy hatalmas, Ausztráliába induló repülőgépbe szálltak. Amikor elhelyezkedtek a gép kényelmes üléseiben, egy pillanatra elszorult Erika szíve, de aztán még erősebben belekarolt Hubertbe. Elvégre a férjével utazik, nincs mitől félnie ... (folytatjuk) 17 EMBERI SORSOK
