A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-18 / 8. szám

ÉPÜLETRONTÓ GOMBÁK Gomba támqdta meg Koppen­hága számos épületét — állapítot­ták meg a szakértők. A mikroorga­nizmusok egyre erősödő támadá­sának az az oka, hogy az utóbbi két évtizedben az élénk építő tevé­kenység következtében állandóan süllyedt a talajvíz szintje, és emiatt a cölöpalapok, amelyekre a város házai épültek, szabad levegőre ke­rültek. Az esővizet, amely korábban átszivárgó« az utcák kockakő bur­kolatán, évek óta csatornákon el­vezetik, az utcákat pedig vízzáró aszfaltburkolattal látják el. Számos javaslatot dolgoztak ki a házak megmentésére, egyebek köíött azt, hogy nagy mennyiségű vizet szi­vattyúznak a város alá, vagy vegy­szerrel pusztítják el a gombákat, de mindez nagyon drága és ezért betoncölöpökre cserélik ki a gom­báktól megtámadott facölöpöket a házak alapjaiban. MUNKATERÁPIÁS GYÓGYBICIKLI E. R. Oliver angol feltaláló egészség­­ügyi rehabilitációs gépének újabb vál­tozata a Mark 5. egyesíti a lábak gyógytornásztátását a munkaterápiával. A pedálozás révén nyert energiával fúrót vagy fűrészt lehet hajtani, sőt lemezjátszót vagy filmvetítőt működtet­ni. A továbbfejlesztett fékberendezés révén szabályozható — a kezeléshez megkívánt mértékben — az ellenállás. SZUPERERŐS VASBETONRAGASZTÁS Egy cigarettásdoboznyi nagyságú felület akár 400 kilogrammnyi terhet is hordoz­hat. A szupererős ragasztott vasbetonkötést a lipcsei műszaki egyetem munkatársai dolgozták ki sok hónapos kísérletsorozattal. Meghatározott építőelemek esetében tökéletesen helyettesítheti a hosszadalmas hegesztést, fúrást, csapozást. A ragasz­tóanyag széles hőmérsékleti határok között használható. IDÖJÁRÁSFÜRKÉSZÖ ÓRIÁS FÜL A BRAILLE-ÍRÁS TANULÁSA önképző módon ▲ A brigminghami egyetemnek a látáshibósak oktatását szolgáló kutatóközpontjá­ban dr. Michael Tobin egy új módszert dolgozott ki, amelynek segítségével a vakok a braille-írást önállóan otthon is megtanulhatják. Vak gyermekek és meg­vakult felnőttek körében szerzett írásoktatási tapasztalatok alapján állította össze húsz leckéből álló braille-olvasókönyvét, valamint azt a két hangkazettát, amelyek a tanárt helyettesítik. A tanulók meghallgatják a szalagról elhangzó magyaráza­tot, azután annak utasításait követve végigtapogatják a könyv megfelelő sorait. A módszer előnye, hogy a tanuló a saját szükséglete szerint ismételhet, amire csoportos tanulás esetén csak korlátozottan van mód. A módszert már több száz 11 és 78 év közötti vak használja, s a szalagokat és a könyvet a vakok egyesületei világszerte sokszorosíthatják, mivel a szerzői és kiadói jogok nincsenek fenntartva. A képen látható 15 méter átmérőjű óriás „fül“ a múlt évben kezdte meg működését az NSZK-beli Michelstadt­­ban. Időközben pályára vezérelték a nyugateurópai űrügynökség (ESA) ..Meteosat“ elnevezésű meteorológiai műholdját is, amely 36 ezer kilométer magasságban lebegve az egyenlítő fe­lett, minden 30 percben felvételeket készít az Észak-Európa, az Atlanti- és az Indiai-óceán közötti területről, s ezeket a felvételeket a földi vezérlő­­állomás antennájához továbbítja. A földön nagy teljesítményű komputer hasonlítja össze a felvételeket, és a szélsebesség, szélirány alapján nagy területre érvényes előrejelzést készít. A TÉRHATÁSÚ KÉP 1 (BEVEZETÉS A HOLOGRÁFIÁBA) A kisgyermek kedvenc játéka a szap­panbuborékok eregetése. Miközben a buborékok vidáman szállnak a magas­ba vagy szeszélyesen táncolnak a szél hátán, a rajtuk visszaverődő nap fénye a szivárvány minden színét varázsolja vidám foltokban a felületükre. Ugyan­ez a jelenség figyelhető meg a vízre öntött d iába ma olajcseppen is. A fénynek, tágabb értelemben a hul­lámzásnak ezt az érdekes, csodálatos jelenségét először a modern fizika aty­ja, Isaac Newton figyelte meg és ír­ta |e. Egy nagy görbületi sugarú len­csét egy üveglapra helyezett. Az érint­kezési pont körül színes koncentrikus körök alakultak ki. A hálás utókor, a nagy tudós tiszteletére „Newton-gyűrűk”­­nek nevezte el ezt a jelenséget, ame­lyet azonban Newton ún. korpuszkuláris fényelmélete alapján nem tudott meg­magyarázni. (A korpuszkuláris elmélet szerint a fény folyamatosan áramló ré­szecskék — „golyók" — sokaságából áll.) A Newton-gyűrűk keletkezését viszont jól meg lehet okolni, ha feltételezzük, hogy a fény hullámzás, s magát a je­lenséget a fényhullámok interferenciá­ja váltja ki. A fényinterferencia megfe­lelő fázisban található hullámok keve­redésekor jön létre; azonos fázisban levő hullámok erősítik, az ellentétes fá­­zisúak kioltják egymást. Két mestersé­gesen keltett hang találkozásakor köny­­nyen kialakul az interferencia, mivel ezek fázisa viszonylag egyszerűen sza­bályozható. Sokkal nehezebb a helyzet fényforrások esetében. A hullámelmé­let megalapozója, Thomas Young ta­pasztalta, hogy a hullámok kevered­nek, interferálnak egymásscl, ezért fel­tételezte, hogy a fényhullámok is így viselkednek. Elmélete helyességét a vé­kony rétegen áthaladó és kétszeresen visszavert fényhullámok keveredésével igazolta. Ilyen vékony, átlátszó réteg a szappanbuborék, a vízre öntött olaj­hártya, az üveglap és diafilm érintke­zési pontja, ahol a felszínről és a bel­ső falról visszavert illetve kilépő fény­sugár találkozik. Mivel ugyanazon fény­sugár kétszeresen tört és közvetlenül visszavert részéről van szó, a buborék belső faláról visszavert fény késik a fel­színről közvetlenül visszavert sugárhoz képest. Ez a késés állandó, tehát a két fény keveredése interferenciát eredmé­nyezhet. Az interferencia következmé­nye az átlátszó vékony rétegeken ki­alakuló szivárvány-parádé. Hogy két mesterséges fényforrás fé­nye miért nem keveredik egymással, egészen a 19. század végéig titok ma­radt. 1900-ban jutott Max Planck arra a következtetésre, hogy a fény nem folytonosan, hanem rajokban (kvantu­mokban) terjed. A fény tulajdonképpen fotonok (Einstein elnevezése) serege, a belőlük kialakult hullámok fázishelyze­te véletlenszerűen változó, ezért két mesterséges fényforrás fénye csak kü­lönleges esetben interferálhat egymás­sal. A napfény, az izzó testek és gázok fénye különböző színű (eltérő hullám­­hosszú) komponensek keveréke. Kohe­renssé színszűréssel és keskeny résen való áthaladással válik; — az így nyert fénysugár már csak egyszínű, meghatá­rozott hullámhosszú. Minden tárgy, omelyre fény esik, a fény egy részét elnyeli, másik részét szórja és visszaveri. Ez a szórt és visz­­szavert fény a szembe jutva és ideg­­impulzusokká átalakulva hozza létre a tudatban a tárgy színes képét. Mivel a fehér fény a szivárvány színeinek ke­veréke, attól függően, hogy melyik kom­ponenst veri vissza a tárgy, alakul ki a színérzet. (Az egyszínű fénnyel meg­világított tárgy csak a beeső fénysuga­rakat veri vissza, ezért a tárgy, valósá­gos színétől függetlenül, a fényforrás színével megegyező színűnek tetszik.) Már évszázadok óta ismeretes, hogy a látható világról a fő információt a fény intenzitása, erőssége hordozza. Ezt Gábor Dénes, Nobel-dijas fizikus, a holográfia megalapítója a jelenséget használja fel a fényképe­zés és a filmezés. Századunk harmadik­negyedik évtizedében merült fel a kér­dés, vajon a tárgyak harmadik dimen­ziójáról, térbeli sajátosságaikról a fény fázisa hordoz-e valamilyen információt? A színesfényképezés-technika elmé­letével foglalkozó Gábriel Lippmann arra a felfedezésre jutott, hogy a tár­gyakról visszavert fény fázisa nemcsak a „harmadik dimenziót", hanem a „szín­információt" is magában hordozhatja. Ennek igazolásaképp alkotta meg az ún. Uppmann-fényképet. A filmet tük­röző réteggel (higannyal) vonta be, er­re került a szokásosnál jóval vasta­gabb emulziós réteg. A fényérzékeny rétegre beeső, a rétegen áthaladó il­letve visszaverődő fény interferenciáját rögzítette az emulziós réteg; az ampli­túdómaximumokban előhívás után tel­jesen megfeketedett a film, a csomó­pontokban (ahol az amplitúdók anulál­­ják, „kioltják" egymást) viszont egyál­talán nem. Ez a felvétel fényszűrőként viselkedett: ugyanazokat a színeket en­gedte át, mint amelyeket a felvett tárgy visszavert. Ezért fehér fénnyel átvilágít­va a filmen megjelent a tárgy színes képe (diapozitívja). Ezek a kísérletek adták Gábor Dénes, magyar származású villamosmérnöknek az ötletet, hogy a Lippmann-fénykép módszerével megkíséreljen nemcsak szí­nes, de térhatású képet is készíteni. Gábor Dénes (aki az optikai infor­mációelmélet gyakorlati alkalmazásá­nak úttörője) 1947-ben bevezette a ho­logram fogalmát a fizikába. A holo­gram úgy keletkezik, hogy folyamato­san rögzítjük a tárgyról visszavert fény és a koherens fényforrás közvetlen (re­ferens) fényéből kialakult interferencia­hullám térbeli szerkezetét. (folytatjuk) Ozogány Ernő 18 TUDOMÁNY­TECHNIKA

Next

/
Thumbnails
Contents