A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-18 / 8. szám
kifejezett. A legkisebb provokáció jele is elég volt ahhoz, hogy az időközben már fegyverhez jutott népi milícia a leghatározottabban közbelépjen. A munkásőrség tagjai puskákkal, a kabátjukon derékszíjjal és éles töltényekkel őrködtek a gyárak, üzemek fontosabb pontjain. Február 24-én már felfegyverezve tarthattunk tüntető felvonulást a főváros utcáin. Egy nappal később a fegyverben álló proletariátus a PRAGA- üzemben és az ország többi gyárában is meghátrálásra kényszerítette a reakciót!" J. MUSIL: „Harminc évvel ezelőtt, a februári események során, életünk kockáztatásával segítettük elő a munkáshatalom megszilárdulását. A reakció akkori szándékainak ismeretében ezért 1968-ban egyre nagyobb aggodalommal figyeltük a pártban és a társadalomban ^mutatkozó válságot. Az akkori pártvezetőség gyönge, teljesen határozatlan volt. Néhány hét alatt nyilvánvalóvá vált, hogy képtelen viszszaverni a jobboldal egyre erősödő támadásait." A. VÁCLAV: „üzemünkben is hangoskodni kezdtek különböző felelőtlen egyének. Céljuk az 1948 februárja óta elért vívmányok lejáratása volt, ami a proletár internacionalizmushoz hű emberek elleni hajszába torkollott. A munkásőrség különösen komoly szálka volt a szemükben: nyíltan sürgették a népi milícia feloszlatását. Az akkori pártvezetőség nem lépett fel erélyesen az efféle megnyilvánulások ellen, hanem tétova magatartásával inkább támogatta az ellenforradolmárakat. A munkásőrség ellen indított támadás után pedig a Szovjetunióhoz fűződő viszonyunkat akarták semmissé nyilvánítani.” J. MUSIL: „E politikai zűrzavar láttán július derekán összejövetelt tartot-«HALuy flpyxEy mw xpahmm, KAK 3EHHL|y OK A^ nUCbMO HlXOCnOBAUKHX PABO'tHX Az 1968 júliusában a Szovjetuniónak küldött levél fényképmásolata tunk a munkásőrség üzemi parancsnokságának helyiségében, ahol elhatároztuk, hogy egy, a Szovjetuniónak címzett levélben fejezzük ki aggodalmunkat az ellenforradalmi megnyilvánulások fölött s egyben az irántuk érzett őszinte barátságunkról is biztosítjuk felszabadítóinkat. A levél percek alatt megszületett, és akik ott voltunk, kivétel nélkül aláírtuk. Éppen kilencvenkilencen ... A prágai szovjet nagykövetségen adtuk át a levelet, melyet néhány nappal később a moszkvai Pravda is közölt. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy az üzem opportunista befolyás alatt álló vezetősége az aláírók többségétől megvonta a munkajogot és többünket kitiltott a gyár területéről!... Az ellenforradalmi erők szervezett támadása révén nagyon nehéz heteket, hónapokat éltünk át akkor. A Szovjetunió és négy további baráti szocialista állam önzetlen segítsége nélkül aligha tudtuk volna megvédeni hazánkban a februári győzelem vívmányait s az azt követő szocialista országépítés sikereit.” J. ADAMEC: „A jobboldali erőknek 1968 legválságosabb heteiben sem sikerült feloszlatni a munkásőrséget. Bebizonyosodott, hogy a népi milícia nemcsak szóban, de a valóságban is a munkásosztály vasökle. Nem engedtük az egy évtizeddel ezelőtt lejátszódott társadalmi válságban és nem engedjük ma sem, hogy valaki is megpróbálkozzék az 1948 előtti viszonyok visszaállításával. Akár életünk kockáztatásává I sem I. .." Josef Adamec. Josef MusiL Adam Václav. Hárman a februári események szemtanúi, hárman a tíz évvel ezelőtt oly nagy vihart kavaró levél aláírói, hárman a PRAGA-üzem többszáz főnyi munkásőrségének tagsága közül. Hárman a februári győzelem hagyományai, a munkásosztály vívmányai fölött éberen őrködő népi milícia ezrei, tízezrei közül. .. . Akár életünk kockáztatásával sémi — mondta Josef Adamec. Az elszántságát sűrítette egyetlen mondatba. A sajátját és a többi munkásőrét is! BORSAI M. PÉTER KONTÁR GYULA felvételei 13 Josef Adamec k Josef Musil A levél 99 aláírójának bátor tettét idéző emléktábla