A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-18 / 8. szám
^ okossá vált hogy a nagyobb gyárakat vagy azok jól bevált, ismert gyártmányait általában csupán a védjegyeik nevén említjük... Ezért ha valahol a PRAGA- üzem kerül szóba, számos embernek a legcsekélyebb habozás nélkül az itt készült gépkocsik jutnak eszébe. Mert a PRAGA-védjegy valóban fogalmat jelent a gépkocsiiparban. Régebben és napjainkban egyaránt. Régebben például a Praga-Grand, a Praga-Mignon, a népszerű Pragolin vagy a negyvenes évek második felében bemutatott Praga-RN tehergépkocsik révén; napjainkban pedig egy valóban egyedülálló rekorddal büszkélkedhet az üzem; közutainkon kereken negyed évszázada — pontosan 1953- ban — jelent meg a PRAGA V3S típusú, léghűtéses tehergépkocsi — és sorozatgyártása nemcsak hogy mindmáig tart, de már most további öt évre biztosítva van! Olyan páratlan siker ez, mellyel egyetlen más tehergépkocsitípus sem büszkélkedhet a világon! ma már történelmi jelentőségű levél, melynek kilencvenkilenc aláírója az ellenforradalmi uszítás legdurvább heteiben a fejlemények feletti aggodalmának s a Szovjetunió iránti barátságának adott hangot! A gyárkapu mellett ma emléktábla hirdeti a „kilencvenkilencek" bátor tettének emlékét. Váratlanul az alkalom komolyságához illő csend ereszkedik közénk. Aztán én töröm meg a szófián hallgatást: — Milyen emberek a „Pragovka” munkásőrei? Jiri Stratil zárt arcvonásai föloldódnak, kedélyesen fölnevet. — Menjen, beszéljen velük! Ősidők óta ez az ismerkedés legjobb módszere . . . Josef Adamec. Josef Musil. Adam Václav. Jiíi Stratil, a PRAGA-üzem főtervezője a gyár múltját, sikereit idéző szobában Adam Václav Hadd siessek elmondani: ez pusztán egyetlen mozzanat a PRAGA-üzem termelési eredményekben gazdag, örömteli jelenéből. Igaz, a széleskörű kooperáció keretében a gyár Prága-Vysočany-i anyavállalata a közelmúltban „csak" motorok s főképpen sebességváltóművek előállítására szakosította termelési programját — a tehergépkocsik kőim pl etti zó fása a testvérüzemek feladata —, ám ez mitsem csorbítja a „Pragovka” több mint hét évtizedes forradalmi múltját. A felszabadulás előtt ez sorozatos sztrájkokat és éles osztályharcot jelentett, 1968-ban pedig a súlyos történelmi tanulságok mellett az ellenforradalmi erőkkel szembeni bátor kiállást. — A PRAGA-üzem még az egykori Osztrák—Magyar Monarchiában, pontoson 1907-ben alakult — tájékoztat Jiri Stratil, a gyár műszaki főtervezője. — Az első nálunk készült autó egy olasz szabadalom alapján gyártott tűzoltókocsi volt. Az akkori viszonyokhoz képest szédületes gyorsasággal, óránként kilencven kilométeres sebességgel száguldott. . . — És azóta? — Több mint tizenöt különböző típusú személy- és tehergépkocsit gyártottunk. üzemünk munkásságát a két világháború és az első burzsoá köztársaság éveiben sok-sok megpróbáltatás érte. 1945 tavaszán egy súlyos bambatámadás szinte a földdel tette egyenlővé a gyárat, így a felszabadulás után a romok alól előkotort gépeken kezdtük meg a termelést. Negyvenöt májusában számos dolgozónk vett részt a Prágai Felkelésben és 1948 februárjában is az elsők között alakult meg nálunk a munkásőrség. Azokban a döntő napokban mílicrstóink határozottan léptek fel a reakciós erők cselszövései ellen és az Óváros-téri vagy a Venceltéri felvonulásokon is az első sorokban meneteltek, üzemünk így nem véletlenül viseli Klement Gottwald nevét. — A PRAGA-üzem dolgozói 1968- ban is .. . — ... sokan keményen és elszántan, a februári hagyományok szellemében cselekedtek — vág szavamba határozottan az egyébként halkszavú főtervező. — Azokban a válságos hónapokban is elsősorban a munkásőrség tagjai jártak elöl jó példával. A népi milícia üzemi egysége parancsnokságának irodájában látott napvilágot az a Hárman az üzemi munkásőrség többszáz főnyi tagsága és a tíz évvel ezelőtt oly nagy vihart kavaró levél aláírói közül. Hárman a harminc évvel ezelőtt történtek: a februári események szemtanúi közül. A CSKP üzemi szervezete titkárságának tanácstermében beszélgetünk. 1948 februárjában a PRAGA-üzemben történteknek egy-egy mozzanatát idézgetjük; a februári győzelem hagyományait szembesítjük az 1968-ban szított ellenforradalmi kísérlet tanulságaival. Riportom korlátozott kereteihez mérten, rövidítve próbálom most viszszaidézni beszélgetésünk legfontosabb mozaikképeit. J. MUSIL: „Az új esztendő, az 1948- as év a felszabadulás után keletkezett Nemzeti Frontban lévő ellentétek kiéleződésének jegyében köszöntött be. Ez Klement Gottwald újévi üzenetében is kifejezésre jutott. A kommunista párt éber figyelemmel kísérte a reakció erősödő népellenes üzelmek és szilárdan elhatározta, hogy rendületlenül tovább halad a kitűzött célok megvalósítása felé. Ez az ismert gottwaldi jelszóban fogalmazódott meg, miszerint: előre, hátra egy tapodtat sem!” J. ADAMEC: „Különösen a nemzeti szocialisták folytattak bomlasztó tevékenységet azzal a céllal, hogy megoldhatatlannak tűnő kormányválságot robbantsanak ki és kibuktassák Gattwald elvtársat a miniszterelnöki székből. A munkástömegekre támaszkodó CSKP óva intette a reakciót az efféle mesterkedésektől, ám a burzsoázia mindenképpen magához akarta ragadni a hatalmat. Február húszadikán nyilvánvalóvá lett, hogy kenyértörésre kerül a sor." J. MUSIL: „Már a déli órákban szinte valamennyi fővárosi üzemben, így nálunk, a PRAGA-ban is szenvedélyes viták folytak a kirobbant kormányválságról. A hangulat óráról órára éleződött, az esti órákban pedig rögtönzött népgyűlések zajlottak. A többi fontos üzemhez hasonlóan nálunk is megalakultak a későbbi munkásőrség csírái — az önkéntes készenléti szakaszok. Fegyverünk még nem volt, de így is egész éjjel az üzemben maradtunk, hogy szükség esetén szembeszálljunk a reakciós erők bérenceivel.” A. VACLAV: „A PRAGA-gyártól egy jó kőhajításnyira állt a visočanyi népotthon, ahová még aznap estére az üzemi pártszervezetek bizalmiai gyűlésre jöttek össze. Természetesen, a mi üzemünk képviselete sem hiányzott. A zsúfolt termen a felháborodás vihara zúgott végig a reakció terveinek hallatán, majd a pártbizalmiak kijelentették, hogy a gyárak munkássága készen áll bárminő puccs-kísérlet azonnali elfojtására. A PRAGA-ban például a fűrésztelep ellen terveztek szabotázs-akciót, de azt a csírájában meggátoltuk. Még az éjjel érkezett a hír, hogy másnap, február 21-én az Óváros téren nagygyűlés lesz, ahol Klement Gottwald ismerteti majd a helyzetet." J. ADAMEC: „Még ma is pontosan emlékszem arra a helyre, ahol az üzem többi munkása között én is ott álltam az Óváros téren. Amikor néhány perccel tíz óra után fekete báránybőr kucsmájában megjelent a Kinský palota erkélyén Gottwald elvtárs, a százezres tömeg óriási tapssal és éljenzéssel fogadta. Amikor minden elcsendesedett, Klement Gottwald röviden vázolta a kormányválság fejleményeit. A népgyűlés után menetoszlopokra szakadozva tértünk vissza a gyárnegyedekbe. Még aznap hivatalosan is megalakítottuk a munkásőrség üzemi egységét. A hangulat pattanásig feszült, amit a huszonnegyedikéi figyelmeztető sztrájk is 12
