A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-07 / 1-2. szám
Chrudinák Alajos 1937-ben született Budapesten. A háborús borzalom, a szőnyegbombázás gyermekéveihez tartozik. Első külföldi útját korán teszi meg. A Vöröskereszt egy esztendeig üdülteti Svájcban. Majd a legelső úttörőküldöttséggel negyvennapos úton vesz részt a Szovjetunióban. Már az általános iskolában és a gimnáziumban érdekli a politika. 1955-ben a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének előbb angol-török, később angol—arab szakos hallgatója lesz. Hazakerülve Germanus Gyula professzor tanítványaként 1959—1961-ben két év alatt szerez vörös diplomát az ELTE bölcsészkarának orosz-orientalisztika szakán. Az egyetemen marad, s arab irodalmat ad elő. A hatvanas évek elején kezd el írni. Munkatársa a Rádió arab szekciójának, s 1967-től műsorokat készít a Televíziónak. Természetesen a Közel-Kelet országairól. 1968-ban könyvet jelentet meg Réti Ervinnel Három háború hátterében címmel. 1972-ben kinevezik a Televízió külpolitikai szerkesztősége helyettes vezetőjének. Évek telnek el, s ő keresztülkasul beutazza a közel-keleti országokat. Több mint 20 riport- és dokumentumfilmet s több mint 60 riportfilmet készít. 1977-ben Rózsa Ferenc-díjjal tüntetik ki. Ennyi az eddigi élete dióhéjban. Aránylag rövid idő alatt figyeltetett fel riporteri tevékenységére. Az emberben önkéntelenül úgy fogalmazódik a kérdés: vajon Chrudinák Alajos esetében is érvényes, hogy nemcsak a készség, a rátermettség, de a történelem, illetve a nemzetközi események is csinálják az újságírót? A hatvanas évek elején szerez vörös diplomát az ELTE-n, s ahogy ő maga írja, a háború utáni világ nagy válsággócai közül a közelkeleti a legtartósabb. A térség robbanékony, feszültséggel telített, csupán parányi szikra Jtell ahhoz, hogy lobbanjon a láng s fénycsóvája az égig csapjon, mint a kigyulladt sivatagi olajkutak tüze. S‘ az embereket érdekli a közel-keleti térség, az arabok jelene és jövője. Mi fűtheti tehát az igazán tájékozott, szemfüles újságírót? Hogy milliók kíváncsiságéhségét enyhítse, kellő alapossággal és tárgyilagossággal tájékoztasson, s legyen mondanivalója az emberek számára. Chrudinák Alajos ilyen riporter. Szinte megszállottan vallja, hogy ember-, térség-, ország-, történelem- és kultúraismeret nélkül vak a kamera, süket a mikrofon. A nyelvek ismerete is hozzátartozik a külpolitikai újságíráshoz. Beszéli az orosz, az angol és az arab nyelvet. S' hogy nemcsak Khaled Bagdassal, a Szíriái Kommunista Párt főtitkárával a 73-as háború idején Interjú Abu Dzsihaddal, a palesztinai fegyveres erők parancsnokával az irodalmi arabot, de a különféle beszélt arab nyelveket és nyelvjárásokat is, annak már anekdotikus története van. Sugár András mesélte róla, hogy „amikor Kállai Gyula miniszterelnök tolmácsaként a magyar kormányküldöttséggel utazott Egyiptomba, Nasszer a lakásán fogadta őket, ahol a sokféle arab nyelvet beszélő Amer pasa is jelen volt. Nos, Nasszer Chrudinák Alajost állította példaként Amer elé. — Látja, így kell szépen beszélni arabul!" — Az egyiptomi elnök felfigyelt Chrudinák munkájára és egy évre a látogatás után Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki. 1967-től utazik gyakrabban a Közel- Kelet térségébe, ahol nincs béke az olajfák alatt. Első televíziós filmjét 1968-ban készíti az arab világról. Közvetlen az arab—izraeli háború után. Mátrai Mihály operatőrrel két hónapig bolyong Egyiptomban, Jordániában, Szíriában és Libanonban. Ezen az útján döbben rá, hogy arab földön is meg lehet ismerni a magyarok istenét! Számtalan nem várt bonyodalomba keveredett. Két napig tartó esőzésben halad az Akabai-öböl felé. A víz elárasztotta az utat. Gépkocsija beleragadt a sárba. A jordániai hadsereg helikoptere mentette ki a sártengerből. Mátrai kolTégája nem akarta vállalni az utat. Ö azonban erőszakos. Amit a fejébe vesz, abból nem enged. Akaba és Eilat jordániai, illetve izraeli kikötő. Szerepük volt a hatvanhetes háborúban .. . Egyre több műsort készít a térségről. Nem véletlenül. A nemzetközi helyzet előterébe kerül a közel-keleti válság. Olvasom egy riportját. A Minerva Családi Évkönyvében jelent meg. 1970-es jordániai útjára emlékezik. Schóber Róbert operatőrrel a polgárháborúról készítenek riportfilmet. Damaszkuszból katonai dzsippen indulnak a Szíriái—jordániai határhoz. A harcok színhelyére. Határőrnek se híre, se hamva. Vízum nélkül hatolnak be a Hasemita Királyság földjére. Maguk sem tudják, hogyan, de a szembenálló felek közé keverednek. Magános, romos házba húzódnak, és Schóber kollégája órákig lobogtatja botra akasztott fehér zsebkendőjét. A szudáni békéltető erők mentik ki őket a kutyaszorítóból. Az életveszélyt jelentő helyzet végül is hasznukra volt. Interjút készíthettek Husszein katonáival. 1973-ban meg az történt, hogy mit sem sejtve robbant bele egy újabb konfliktusba. Az októberi háború kitörése előtt egy nappal indult repülőgépen Kairóból Damaszkuszba. Országismertető tájfilmet akart készíteni Szíriáról. A negyedik arab—izraeli háború nem volt tekintettel a békés szándékára. Közbeszólt és egyik napról a másikra fronttudósítót csinált a riporterből. 16
