A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-07 / 1-2. szám
Következő számunk tartalmából: Fister Magda: TÖRÉKENY SZÉPSÉG Zs. Nagy Lajos: TÉLI ERDŐ Mács József: NEM ÖNCÉLÚ KOCKÁZATVÁLLALÁS II. HALLOTTUK, OLVASTUK, LÁTTUK Lacza Tihamér: TEJSZÍNHAB ÉS KAVÉZACC A 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Hagyományos vigalommal búcsúztattuk el az óesztendőt, mely újabb sikereket hozott egész népünk számára. Az elmúlt esztendő számvetését a CSKP és az SZLKP KB decemberi ülése végezte el, megállapítva, hogy a népgazdasági terveket általában jól teljesítettük és ez kedvező alapot nyújt ahhoz, hogy sikeresen teljesítsük az 1978. évi tervet is. A tervek teljesítése szorosan kapcsolódik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójához, melynek kapcsán tíz- és tízezer dolgozó értékes kötelezettségvállalások teljesítésével ünnepelte évszázadunk legnagyobb eseményét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója fokozta a dolgozók kezdeményezését a társadalmi élet minden területén. Ennek jegyében került megrendezésre száz és száz kulturális rendezvény, tudományos értekezlet, és sok más százezreket megmozgató olyan megnyilvánulásnak voltunk tanúi, amelyek kézzelfogható bizonyítékát nyújtották Csehszlovákia és a Szovjetunió népei megbonthatatlan barátságának. Ez a barátság és együttműködés lesz a jövőben is szocialista építésünk sikereinek záloga. Pártunk központi bizottsága az elmúlt esztendő eredményeit értékelve, egyszersmind az idei népgazdasági feladatokat is megszabta. Ezek a feladatok igen igényesek, és végrehajtásuk megköveteli a jó irányító és szervező munkát, de nem utolsósorban a munkafegyelem megszilárdítását minden dolgozótól. Különösen nagy feladatok hárulnak az építőipar dolgozóira, ahol a múlt évben bizonyos lemaradás volt tapasztalható. Az ipari termelés területén fokozott figyelmet kell fordítani a piac igényeinek kielégítésére, és főként a fogyasztási cikkek gyártásával kapcsolatban még fokozottabb mértékben kell tudatosítaniuk a gazdaságirányító szerveknek, hogy a termelés legfőbb célja mindenkor a dolgozók, a fogyasztók igényeinek a kielégítése. Nagy feladatok állnak a mezőgazdaság előtt, amelynek újabb lépést kell tennie előre ahhoz, hogy önellátóak legyünk a gabonatermelésben. Biztosítanunk kell tehát a népgazdaság progresszív fejlődését és ennek alapján a nép életszínvonalának további emelését. Ezt a célt tükrözik lényegében pártunk szociális-gazdasági határozatai is. Mindez azt jelenti, hogy a népgazdaság fejlesztése nem öncélú, de mindenkor a nép jólétét, az életszínvonal szüntelen emelését szolgálja, önmagunknak dolgozunk és munkánktól függ, hogy mennyi és milyen minőségű áru kerül a piacra. A termelő és fogyasztó mindig ugyanannak az éremnek a két oldala. A fogyasztó csak akkor lehet megelégedett a vásárolt áru minőségével, ha ő maga is jó minőségű árut termel. Pártunk a tömegek életszínvonalának szüntelen növekedését tűzte ki. Ez a cél azonban csak a dolgozók széles tömegeinek munkaaktivitása révén valósítható meg. Ezért meghatározó feladat a vezetők és a munkások felelősségének lényeges emelése a tervek minőségi és mennyiségi teljesítésében. Mindnyájunk kötelessége növelni a termelés, tehát a saját -munkánk hatékonyságát. Az eddiginél intenzívebben kell gondoskodni minden munkahelyen a termelés szervezéséről és nem utolsósorban megtalálni a termelés minden területén a tudomány és a gyakorlat szoros együttműködését úgy, hogy a tudományos kutatómunka eredményei közvetlenül tükröződjenek a termelésben. Ezeken, az emberek magatartásával és a munkához való viszonyával összefüggő, tehát lényegében szubjektív 2
