A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-07 / 1-2. szám
jellegű területeken még sok fogyatékosság észlelhető. Pártunk központi bizottsága hangsúlyozta: a tervfeladatok teljesítésének ellenőrzése azt mutatta, hogy sok esetben a tervek nem teljesítésének szubjektív okai vannak, meghatározott személyek munkájának következménye. Vannak olyan esetek is, amikor a fogyatékosságokat különböző objektív okokkal igyekeznek magyarázni, ahelyett, hogy becsületes önkritikával feltárnák ezek valódi okait és megtennék a termelés érdekében a szükséges intézkedéseket. Mindezen fogyatékosságok ellen az új esztendőben fokozott harcot kell folytatni. Harcot elsősorban az önmagunkban rejlő felelőtlenség ellen, ami azt jelenti, hogy a hibát elsősorban önmagunkban kell keresni és nem másokban. Erről elsősorban azért kell beszélni, mert a tapasztalatok azt igazolják, hogy sokan igen nagy előszeretettel beszélnek a mások hibáiról, mindent tudnak a mások munkájáról, talán még azt is, ami soha nem volt, de a saját munkájukra nem néztek kritikusan, sohasem találják meg benne a hibát. A pártunk által kitűzött feladatok megvalósítása a csaknem 600 ezer fős csehszlovákiai magyar nemzetiség életét is érinti, mert biztosítja politikai, kulturális és gazdasági egyenjogúságunkat, jobbá és szebbé teszi a csehszlovákiai magyar dolgozók életét, a többi I csehszlovákiai dolgozóéval együtt — növeli szociális biztonságukat. A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális felemelkedését kívánja szolgálni a Hét szerkesztősége is azzal, hogy az új esztendőben még tartalmasabb lapot fog adni a magyar dolgozók asztalára, hogy a lap hasábjain ápolni fogja a csehszlovákiai magyar kulturális hagyományokat, megismerteti a magyar dolgozókat a cseh és a szlovák kultúrával, valamint pártunk politikájával, remélve, hogy lapunk ezáltal az új esztendőben is méltóképpen fogja szolgálni a szocializmus és a csehszlovákiai magyar dolgozók érdekeit. VARGA JÁNOS M. BORSKÝ felvétele Az Újesztendőre virradó hajnalon azt álmodtam, hogy trafikos vagyok. Álmomban nagy volt az örömöm, mert ugy-e trafikosnak lenni manapság remek dolog ... Hogy miért, azt azok is tudják, akik nem Spartát, hanem kapadohányt szívnak. De ugyan ki szív ma kapadohányt? Senki. És ki szív ma Spartát? Nem mindenki. De mert mindenki azt szívná, trafikosnak lenni nem csak jó, trafikosnak lenni rang is. Az emberek megbecsülnek, mindenki messziről köszön alászolgáját, vagy kezitcsőkolomot és megkérdezik: hogy van a kedves feleségem, a kedves szeretőm, a kedves reumám ... ? S nekem még csak visszaköszönnöm sem kell, nem kell válaszolnom, nem kell a vevőt szóra se méltatnom, mert hiszen fejem fölött ott lóg a sokatmondó, beszédes kis tábla, rajta a felirat: Sparty nemáme! Persze — kis pultocskám alatt ott lapulnak a nagy Sparta-tartalékok s ezt minden vevő tudni, vagy legalábbis sejteni véli, no de kérem ki tudná azt bebizonyítani, hogy nekem van Spartám, amikor nincs? S hogy tartalékaimból kinek adok, azt én döntöm el. Ilyen szabad döntési joga természetesen a vevőnek is van: eldöntheti, hogy a nyolckoronás cigarettáért hajlandó-e megadni a tíz koronát, vagy sem. Ez kérem így igazságos. Elvégre a trafikos is ember, a trafikosnak élnie kell. No, nem mondom, panaszra nincs okom, mert mióta azt álmodtam, hogy trafikos vagyok, azóta mint anyagilag, mint erkölcsileg rendbejött a szénám s elmondhatom, hogy szép kis dohányom van abból, hogy nincs dohányom. Egy dobozon két koronát, tíz dobozon húsz koronát keresek ... aki tudja az egyszeregyet, az könnyen utánaszámolhat, elvégre ez a Spartaügy nyílt titok: mindenki azt hiszi, hogy nem gyártanak eleget, pedig hát gyártanak. Nekem kérem pénzem van, rangom van, előttem az élet. A zöldségesnél most már nem pénzzel, Spartával fizetek s a pult alól a legkedvesebb szavak kíséretében a legjobb, válogatott gyümölcsöket kapom. Az orvos, aki a hangszálaimat kezeli, megsértődik az ötszáz koronás hálapénzen, de tíz doboz Spartáért megcsókolja a kezemet, házhoz jön, a legjobb fürdőkbe utal. A múltkor egy híres művésznő (a némafilmek egykori nagy sztárja) bejött az üzletembe, megvárta míg elmennek a vevők, aztán tett egy ajánlatot. No mit gondolnak, hány doboz Spartáért? Hiszik vagy nem kérem, két dobozomba került. De bejárnak hozzám táncdalénekesek, állomásfőnökök, toronyőrök és autószcrvizbeli kisistenek. Én kérem megválogatom, hogy kivel állok szóba. S most már a lányom is megválogatja. Igaz, hogy negyvenéves a lelkem s negyven esztendeig nem akadt kérője, mert megmondom úgy ahogy van, minek szépíteni: csúnyácska egy kicsit a lányom. Meg aztán púpos is. Az egyik lába hosszabb, a másik rövidebb... De amióta azt álmodtam, trafikos vagyok s híre ment, hogy negyven doboz Sparta a lányom hozománya, azóta csak úgy tolonganak a kérők az ajtónk előtt s a lányom ablaka alatt még nappal is szól az éjjelizene. Aztán felébredtem, majd elolvastam az újságot s benne a hírt, hogy ellenőrzést tartottak a trafikokban, az ellenőrök sokezer doboz dugi-Spartát találtak, s a manipuláló ügyeskedőket megbüntették, satöbbi. Azóta boldog vagyok, "amiért csak álmomban voltam trafikos. De boldogtalan is, mert Spartát azóta sem kapni, pedig tudom, hogy eleget gyártanak ... RESZELI FERENC 3
