A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-31 / 52. szám

VARGA ERZSÉBET

(PRANDL SÁNDOR FELVÉTELEI)

■ A CSEMADOK Nővé Zámky-i (érsekújvári) társastánccsoportja az idén ünnepelte tizenötödik „születésnapját". Azt hiszem, 'az újvári táncosok eredményeit nem szükséges különösebben méltatnom: ki ne hallott volna már róluk, ki ne ismerné őket? Elég megemlítenünk, hogy a Keller házaspár vezette csoport az idén is Szlovákia bajnoka lett. Ezúttal azonban nem az elért sikereket akarjuk felidézni — ezeket olvasóink bizonyára úgyis ismerik —, hanem egy kis vidám, szilveszteri beszélgetésre jöttünk össze: nem éppen Szilveszter napján, hanem jóval előbb, ez azonban mit sem változtat a lényegen.

Tizenöt év nem kis idő az ember életében, ennyi esztendő alatt minden bizonnyal sok-sok örömben és bosszúságban, sok-sok vidám és kevésbé vidám élményben volt része a csoportnak. A kevésbé vidám dolgokat azonban most mellőzzük: hiszen szilveszteri randevúra jöttünk össze. Beszéljünk hát a tizenöt esztendő derűsebb oldaláról. Azokról a dolgokról, amelyek megtörténtük pillanatában talán bosszúságot okoztak, az évek során azonban nevettető vagy legalábbis mosolyra

késztető emlékké szépültek. Keller Arankáé és Keller Gáboré a szó:

■ — Ezerkilencszázhatvankilencben történt, éppen Trencínbe utaztunk — mesél Keller Gábor. — Tizenöt perccel a vonat indulása előtt vettük észre, hogy az egyik lány hiányzik a csoportból. Gyorsan telefonáltunk neki, hát kiderült, hogy elaludt, a telefon hangjára ugrott ki az ágyból. Már indult a vonat, amikor megláttam, éppen befutott az állomásra. Mit volt mit tenni, gyorsan meghúztam a vészféket. No, aztán jöttek a vasutasok. Hogy adjam oda a személyazonossági igazolványomat. Odaadtam volna én, de hát nem volt nálam. A feleségemé ott volt, de azt nem akarták elfogadni, merthogy nem ő volt a tettes. Végül azonban mégiscsak el kellett fogadniuk, mert a feleségem szolidáris volt, ő is azt állította, hogy ő követte el a „bűncselekményt". Büntetés nélkül, persze, nem úsztuk meg a dolgot, de azért anyagi csődbe sem jutottunk, mert néhány koronával a csoport minden tagja „beszállt", úgyhogy a végén — ha jó emlékszem — öt koronára csökkent a „fejadag".

■ — Még a kezdet kezdetén —

talán 1965-ben — egy járási rendezvényen történt, hoay a keringő

nél az egyik lánynak hirtelen lecsúszott a szoknyája. Szerencsére a partnerének volt annyi lélekjelenléte, Hogy nem esett kétségbe, hanem egyszerűen kitáncolt vele az ajtón. Amikor aztán a „csintalankodó" szoknyát megigazították, újra betáncoltak és folytatták a keringöt. ■ — Tavaly, a CSEMADOK újvári székházában rendezett versenyen esett meg, hogy a párok már föl-