A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-31 / 52. szám

stb? Tudják. Egy kedves cigánygyerek összecsapja a bokáját és mondani kezdi a János vitézt. — Tudja ám végig, — mondják kórusban a gyerekek, de a kedves, buzgó nebuló be is akarja ám bizonyítani, ügyetlen taktikával szakítom meg a hosszú szavalatot s vigasztalásul megautóztatom a gyerekeket. A kúria falán emléktábla. Ott volt már 72-ben is, de téves dátumát azóta sem javították ki. Petőfi nem 1847-ben, hanem két évvel korábban járt Vórgedén. Adorján Boldizsár gortvakisfaludi házának is van még nyoma. Kiverték a közfalait, tornyot építettek hozzá Így aztán több mint félszáz esztendeje templomként szolgál. Petőfi innét kirándulgatott. Járt Vecseklőn, megnézte a hajnácskői várromot, átvitt az útja Füleken: „.. . hol szinte romokban fekszik az egykor nevezetes vár. Természetes, hogy összejártam; de kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni... hogy amely köveken őseink vére szárad, azokon most tapodjanak... Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, melyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlük Fülek."

Ma már a bor is jobbnak terem meg errefelé s a vár megőrzésére milliókat fordítanak.

„Losoncon akkoriban csak egy napot töltöttem." Ez így igaz, ám rövidesen egy teljes hétig tartózkodik ismét a városban. Vendéglátóját Steller Antalnak hívják, de jólehet, nem Steller Antalért, inkább a vele szemben lakó Weisz Szóliért tér vissza másodszor is a városba ám üti jegyzeteiben róla egy szót sem ejt. ir viszont egy verset a Szép varróleányhoz, aki Weisz Szálival azonos. Steller Antal a vendéglátó szemtanú: ezt írja arról a hétről: „E naptól kezdve minden nap meglátogatta a szép varróleányt, akibe formaliter beleszeretett. Égy kissé bántotta ugyan, hogy a kedves lány nem volt oly gyúlékony, mint ő, s hirtelen fellobbant érzéseit nem viszonozta, de azért emlékül irt egy szép verset a szép varróleányhoz. . ."

Steller Antal háza ma is áll. A magyar nyelvű Petőfiemléktábla mellé a költő születésének 150. évfordulóján egy szlovák emléktábla is került, sajnos pontatlan szövegezéssel, mert azt mondja: „itt élt" — pedig csak időzött Petőfi. S szemben a Steller házzal áll egy földszintes épület. Nincs rá bizonyíték, de a Losonciak szerint Weisz Száli ebben lakott.

„Losoncról Balassa-Gyarmatra mentemben semmi baj sem ért, kivévén, hogy a köpönyegemet Losoncon felejtvén, érte a kocsist vissza kell küldenem, majd félórányi járásról; a kocsis visszafutott, s elhozta a köpönyeget, de nem az enyémet hanem a másét s Így magamnak kelle visszalódulnom."

Él errefelé az emberekben egy feltevés, miszerint Petőfi szándékosan hagyta ott a köpönyegét, hogy még egyszer találkozhasson a szép varróleánnyal. .. S vannak más változatok a nép ajakán; vissza sem küldte a kocsist, csak miután a városszéli sintérház előtt gyönyörű rózsákat látott, tépett belőlük, s rámondván köpönyegére, hogy az másé — visszafordult, hogy a rózsákkal egy utolsó hódolatot tegyen a szép varróleánnyól. Ha igaz, a csokorhoz egy cédulát mellékelt, melyre ezt irta: „Ruházd a „szerető" címet reám!"

Ma már nem tudni, övé lehetett e köpönyeg, melyben az utolsó kísérlet megejtésének színhelyére, a szép varróleány lába elé visszatért, vagy valóban a másét vitte el, tévesen? Vagy tán szándékosan?

Úti jegyzeteit néhány hét múltán kezdte közölni a Pesti Divatlap.

KESZELI FERENC

Míg élt, állta a szavát, sőt állták az ígéretet holta után még az ősök is.

Rimaszombatba tisztújítás napján érkezik és Huszt János barátját keresi, „akire az ég úgy árassza mindennemű áldását, mint ö árasztja magába a bort." A fogadók zsúfoltak s ezért Huszt hívja magához szállóvendégnek a költőt, de az késő éjszaka tér csak haza s itt is „minden ágyat megnépesedve találtam, Így nem maradt egyéb hátra, mint a földre fekünnöm." Mint írja, Így kerülheti el az ember azt a kellemetlenséget, hogy haja bepelyhesedjék. A helyi emberek emlékezete e éjszaka körülményeit is megszépítette; úgy mesélik, a költő azért aludt a földön, mert hajnali hazatértekor nem volt szíve a ház népét felébreszteni. Hogy hol járt éjszaka? Minek találgatni. Annyi bizonyos, hogy „másnap kineveztettem és fölesküdtem táblabírónak... Isten és Gömör-megye kegyelméből." A megyeháza épülete, ahol e esemény lezajlott, még ma is áll. És áll még Huszték kedves parasztbarokk háza is, melynek két öreg lakója Petőfi portókkal díszítette falait. Egy másik költő, — a városból való Győry Dezső édesanyja pedig emléktáblát állítatott a házra 1939-ben, azt megjelölendő, hogy ott Petőfi hált. A kertek alatt folydogáló Rima sem változtatott medret az idők folyamán. A malomnál Petőfi megfürdött benne, sőt majdnem a vízbe fulladt. Itt fogja el a honvágy Pest iránt, de meghívás szólítja még Gortvakisfaludra a füstös szobáju Adorján Boldizsárhoz s Vegedére, a lángszakállu Kubinyi Rudolfhoz. Mindkettő jómódú, művelt ember, mindketten írogatnak is. Kubinyi könyvtára ritka gyűjtemény. Kúriája ma is kitűnő állapotban áll a falu közepén. Benne székel a helyi nemzeti bizottság, meg az óvoda.

„Pompás napokat töltöttem Várgedén."

Kérdezem az iskolából kiözönlő gyerekeket: tudják-e milyen híres ember járt itt nagyon régen, kié volt q kúria

A Fekete Sas fogadó udvara napjainkban

a szép leányokat. „Három napot valék töltendő Rozsnyón. „Ébben a városban sem találni már nyomát Petőfinek, de azt viszont ma is tudja a város apraja-nagyja, hogy Petőfi volt az. aki az alábbi hasonlattal illette pátriájukat: „Rozsnyó völgyben fekszik, magas meredek hegyek között, mint az alamizsna-krajcár a koldus kalapjában." „Pelsőcön, hol Gömör-megye gyűlései tartatnak, szivart vettem." Aggteleken megnézi a cseppkőbarlangot s a látogatók példájára ő is felkatcolja nevét a sziklafalra, hadd lássa kísérője a falusi rektor, hogy kit is kalauzol, micsoda nagy költőt, híres embert. De a rektor egy nagy tuskó s ami történik, mélyen megsérti a költő önérzetét.

„-Tán el sem lehet olvasni? — kérdezőm csak azért, hogy oda nézzen és bámuljon.

— Oh igen, felelt ő, el lehet: Petőfi. .. — de, irgalmatosságos egek! ezt oly hideg vérrel, oly minden tiszteletérzés, oiy minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: Kiribicza Istók, vagy Sujánszky, vagy Badacsonyi, vagy nem tudom mi?"

Ennél bosszantóbb élménye útja során nem is lehetett. Gömörön, ahogy egy éjszaka meghált, — még van valami a hajdani fogadó romjaiból. E falu annakidején megyeszékhely volt, kastélyát a Szentiványiak lakták, akik művelt emberek lévén jól tudták, ki az a vékonypénzű és vékonydongáju utazó, ki éjszaka megzörgette kapujukat. Petőfi volt, amint egy megmaradt legenda meséli, bár maga erről egyetlen szót sem ír. Szentiványiéknál tehát éhét és szomját oltotta s vigasztalódhatott, amiért tudták, mily nagy embert tisztelhetnek a vendég személyében. A legenda szerint szemére is vetette a gazdának, hogy kapuját zárva találta, ezért az megígérte, háza kapuját többé soha nem zárja be.

Steller Antal háza

Vozárik-bácsi