A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-24 / 51. szám
kalendárium, vagy ismertebb magyar nevén a naptár, századokon át az egyszerű nép, a parasztság legkedveltebb olvasmánya volt. Persze csak azoknak, akik úgy ahogy megtanultak írni, olvasni. Kicsit lenézően, kalendáriumi kultúráról szoktunk beszélni akkor, ha a kulturális igények alacsony szintjét bíráljuk. Kevesen tudják azonban, hogy mi mindent pótolt, illetve kellett pótolnia a naptárnak. (Időjóslástól kezdve a honismeretig, a postakocsik menetrendjéig stb.) Az első magyar nyelvű kalendáriumot Benczédi Székely István adta ki 1538-ban Krakkóban. A mindössze 18 oldalas, nyolcadrét formájú, vékony könyvecske a kalendáriumi részen kívül csak igen csekély olvasnivalót, főként krónikát tartalmazott. A XVI. században népszerű volt a nagyszombati, a XVII. században a lőcsei, a XVIII. század végén egész a XIX. század közepéig a komáromi kalendárium. Ma, amikor a minikönyvek divatját éljük, meglepődve vesszük kezünkbe a 10X8 cm-e filingráns naptárakat. S ez a nagyság egész a XVIII. század közepéig szinte változatlanul megmaradt. A német- és csehországi kalendáriumok is hasonlóak, sőt a birtokomban lévő, eddig ismeretlen cseh naptártöredéknek (1613) a hónapokat szimbolizáló fametszetei tematikailag és grafikailag megegyeznek a Slovacius-Peechi Nagyszombatban 1579-ben kiadott naptárának fametszeteivel. A naptárakból, annak ellenére, hogy aránylag nagy példányszámban jelentek meg, mégis kevés maradt fenn az utókorra. Év végén rendszerint alágyújtóshoz használták, vagy eldobták. Az őszi vásáron vettek helyette újat. A vásárokon ponyvára rakták az olcsó könyveket, kalendáriumot, csíziókat, álmoskönyveket. Innen származik a ponyvairodalom elnevezés, mely később az olcsó, felszínes, minden művészi igényt nélkülöző, különösen a múlt század végén elterjedt könyvekre vonatkozott. A komáromi kalendárium népszerűségét bizonyítja, hogy az 1830-as években, amikor Czuczor Gergely, neves magyar költő szerkesztette, példányszáma elérte a 120 000-t is. A kalendáriumban a naptári részen kívül találunk jövendöléseket az erre az esztendőre eső planéta (bolygó) állása szerint, a sokadalmak (vásárok) jegyzékét, időrendbe szedett magyarországi krónikát, melyben például ez olvasható: 1523. Erzsébet napján nagy földindulás egész Magyarországon. 1535. Nagy drágaság szerteszéjjyel. 1633. Erdélyben nagy döghalál grassál. egészen pontos gazdasági bejegyzések vannak: Pénz bejövetele és Pénz kimenetele címszó alatt. A „bejövetelből" érdemes megemlíteni, hogy az illető (valószínűleg mohorai birtokos) Fáy Istvántól 1000 rft. (rénusforint) 5 esztendei interessé (kamata) fejében kapott 300 rft-ot, rozsért 317 rft-ot, hagymáért 2 rft-ot stb. A Pénz kimenetele rovatban is érdekes adatok szerepelnek: köményeseknek 15 rft., Kondásnak útra 1 rft., kenyér kettő 4 rft., 10 darab disznó heréléséért 10 rft., kádért 3 rft., szabónak 30 rft., 25 rőf zsinór rft. és 30 krajcár . . . És egy rejtélyes, máig megfejthetetlen bejegyzés: „... akkor Gyarmaton (Balassagyarmat) költöttem 5 rft-ot... Vajon mire?! A vetőmagok is pontosan fel vannak jegyezve, melyik dűlőben hány mázsát vetettek és miből. A zabé az elsőség, utána az árpa következik, majd a tenkely (tönköly: régi, laza kalászú búzafajta), de vetettek csicseri borsót és aránylag sok lencsét is. Több naptárban találtam időjárással kapcsolatos bejegyzéseket. Luca napjától egész karácsonyig szokás volt megjegyezni az időjárás alakulását, mert azt tartották, hogy a jövő év hónapjaiban olyan idő lesz majd, amilyen ezeken a napokon volt. Az 1757-es naptárban pontosan, napszak szerint kezdték jegyezni: „dec. 13.: éjféltül virradatig homályos és nedves 1650. Rettenetes kőesők, széllel. 1661. Új üstökös-csillag láttatott az égen. Megverselt tanácsokat is olvashatunk: Ha barátod kővel hajít, Mélyebben az megsebesít. .. Anekdotákat is hoz az 1811-es kalendárium ilyen „egyszerű" címmel: Tisztességes időtöltésre szolgáló, ártatlan elmefuttatások. Többek között Kutya-vásár es Szesztai történet cím alatt Mátyás királyról szóló két ismert történetet dolgoz fel az ismeretlen szerző. A XIX. század közepétől az úgynevezett irodalmi és ismeretterjesztő rész egyre bővül, a kalendáriumok, nagy-, sága és terjedelme is megnövekszik. Az 1855-ös Müller Gyula Nagy Naptára például már terjedelemben és beosztásában egészen hasonló a XX. századi naptárakhoz. Természetesen magán viseli,' mint minden naptár, kora szellemi bélyegét. A kalendáriumokban különösen érdekes kor-dokumentumok az egykori bejegyzések. Szociográfusoknak, meteorológusoknak, közgazdasági kérdésekkel foglalkozó szakembereknek kész „aranybánya". Az egyik 1757-es kalendáriumban, melyet Nyitra környékén használtak, íme ilyen, tragédiákat sejtető bejegyzés található: „Jún. 30. Megverte mind oknélkül Banovits Mihály jobbágyom fiát Józsefiét és Adamot, agyon lüvi, rá célozva ki sütvén puskáját, de Isten úgy adván csak föll lobbant és ki nem sült." Július 12-re pedig ez a sürgető felhívás, szinte az újságok lapjára kívánkozó, tömör címszó került: „Répamagot vetni köll!" Egy másik 1801-es kalendáriumban idő, délig részint homályos, részint a Nap sugarainál villámlik. Napnyugottig homályos, éjfélig tiszta idő, részint homályos..." — és így jegyezték egész dec. 23-ig, de úgy látszik ekkora már elfogyott a türelem, mert az utolsó napoknál csak egy-egy szó van gyorsan odafirkantva: „... egész száraz, virradatig tiszta idő . . .“ stb. íme egy kis ízelítő a kalendáriumi kultúrából és a kalendáriumba jegyezgető rég porladó emberek világából. Végezetül nem marad számomra más, mint, hogy a régi kalendárium írójával együtt köszöntsem az olvasót: „Jó szerentsével, békességgel, örömmel, és mindennémű földi-gyümöltsöknek termékenységével tellyes Újj Esztendőt, ezek után pedig álhatatos egészséget kívánván az kegyes Olvasóknak." OZSVALD ÁRPÁD 25 ÉVES A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ A TANÍTÓNŐ Bródy Sándor színművének komárnói (komáromi) sikere újabb állomását jelentette a MATESZ művészi útjának. Valami új kezdődött akkor 1955 őszén, talán úgy fogalmazhatnám, kezdett beérni a kétéves hivatásgyakorlatunk. Es egy kiváló színházi rendező és színészpedagógus, Lendvay Ferenc is akkor kezdte meg páréves áldásos munkáját a MATESZ-ban. A tanítónőt is ő rendezte, mégpedig sikeresen, amiről a megsárgult újságkivágások is tanúskodnak. Az azóta megszűnt Fáklya hasábjain Tóth Tibor a következőket írta az előadásról: „A komáromi Magyar Területi Színháznak ez volt sorrendben a tizenötödik bemutatója. Már a múlt előadásoknál is megállapíthattuk, hogy a társulat tehetséges, fejlődőképes színészekből áll, most azonban joggal mondhatjuk, hogy igazi színházat láttunk, igényes és színvonalas művészi munkát... Lendvay Ferenc rendezésének legfőbb érdeme, hogy megteremtette a színpadon a századeleji magyar falu hiteles légkörét ... Lőrincz Margit, akit először láttunk nagyobb szerepben, bizonyságát adta, hogy komoly drámai tehetség ... A tanítónő bemutatója bizonyította, hogy a komáromi Magyar Területi Színház együttese kiváló teljesítményekre, nagyszerű előadásokra képes, ha munkáját hozzáértő, feladata magaslatán álló rendező irányítja." „Bródy Sándor drámájának előadásáért, a művészi rendezésért minden dicséretet megérdemel a MATESZ. Jelzi azt, hogy megérett további nagy feladatok vállalására" — írta Egri Viktor az Űj Szó 1955. november 20-i számában. Bródy Sándor további darabjai, A dada és a Medikus még arra várnak, hogy a MATESZ műsorára kerüljenek. Reméljük, a következő 25 év alatt erre is sor kerül majd. Képünkön Lőrincz Margit (Tóth Flóra) és Tóth László (szolgabíró) az iskolai jelenetben. SIPOSS JENŐ (Podhorsky felv.)
