A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-24 / 51. szám

r FOTO: PRANDL SÁNDOR ÉS ARCHÍV A zongora őse tulajdonképpen min­den sokhúrú és billentyűs hangszer. Régmúlt időkből származó, közvetlen elődjei közül hadd említsük meg a ti­zenkettedik században kialakult clavi­­chordot, melynek a billentyűkre kereszt­ben futó húrozatát még fémérintő hozta rezgésbe, elvégezvén egyúttal a húr­rövidítés funkcióját is. A később kiala­kult clavicembalo húrjai a billentyűzet­tel párhuzamosan futottak; a napjaink­ban használatos pianino őse pedig a már függőleges húrozású clavicythe­­rium. E hangszerek közös fogyatékos­sága volt, hogy nem lehetett rajtuk erősen is és halkan is játszani. Az ezt a célt szolgáló kalapcsácsszerkezetet B. Cristofori szerkesztette 1710 körül. A pedál, a későbbi repetáié szerkezet alkalmazása az Érard-testvérek nevé­hez fűződik. Természetesen, a fejlődés ezzel nem állt meg, hiszen a korabeli zongorakészítők fokozatosan bevezették a kereszthúros rendszert, a húrokat feszítő öntöttvas keretet, a hármas­­húrozást s a hórfapedált és még sok egyéb, ma már természetesnek tűnő vagy akár már továbbfejlesztett újdon­ságot is. Itt, Hradec Královében 1864-től nap­jainkig kereken 250 ezer pianino és nagyzongora készült! A gyári dokumen­táció erre vonatkozóan pontos adato­kat őriz, és mire ezek a sorok meg­jelennek, Dolezal igazgató egy meghitt ünnepség keretében a csökkent látású gyerekek prágai zeneiskolájának már át is adta a Petrof-üzem ajándékát: a gyárban készült negyedmilliomodik zongorát. Szakembernek sem kell lenni ahhoz, hogy valaki megértse: a zongorák ké­szítése tulajdonképpen nem itt az üzem­ben, hanem jóval túl a gyárkapun, a sumavai hegyekben kezdődik . .. Végig­sétálni az erdőn és rövid szemlélődés után megállapítani, hogy melyek lesz­nek azok a fák, amelyek a legalkalma­sabbnak tűnnek a húrokat feszítő ön­töttvas vagy páncélkeret hátlapjául szolgáló rezonációs deszka előaállításá­­ra — ehhez tényleg nagy gyakorlatra van szükség. Hasonlóképpen Szemelik ki a húrozatot borító faszekrény készí­téséhez szükséges fát is, hiszen mind az utóbbi, mind a rezonációs deszka döntő, sőt, meghatározó befolyással bír a leendő zongorában születő hangok minőségére. Már műhelytitkot árulok el azzal, ha elmondom, hogy ezekre a cé­lokra a körülbelül 900 méternyi tenger­szint feletti magasságban nőtt fenyők a legalkalmasabbak és minél több az ilyen sudár törzsű fa évgyűrűje, annál nagyobb az értéke. A kivágás és a nyers feldolgozás után további két­­három évig szárítják még ezt a fát és csak azután hasznosítják. A zongora húrjait mintegy tíz tonna összsúllyal feszítő-húzó öntöttvas keretet az orlicei gépgyárból kapja a Petrof­­üzem. Hradécon már csak sárgásán aranyló bronzoldattal vonják be. A ka­lapácsszerkezet készítése és elhelyezése többnyire fürge asszonykezek feladata, majd a manuális munka utolsó szaka­szaként minden zongora „névjegye": a billentyűsor kerül a helyére. Ezután már „csak" a többszöri hangolás és a zongorahangok tónusának csiszolása — az intonálás következik. Most kész a zongora, de fúrógéptől és csiszoló­szerkezettől eltekintve, a gyártási folya­mat mindvégig kézzel, a zongoragyá­riak említett ügyességével és nemze­dékről nemzedékre szálló petrofi szívvel készült. Karácsonykor számtalan családban ősi szokások, hiedelmek kelnek életre, számtalan ember ajka nyílik dalra, számtalan családban zongoraszó csen­dül . . . Ha majd a béke és szeretet, a hála ünnepén végigszaladnak ujjaid zongo­rád billentyűsorán, gondolj egy pilla­natra e csodásán zengő hangszer ké­szítőire is! Megérdemlik. 13

Next

/
Thumbnails
Contents